Magyarország válsága nyomasztóbb, mint valaha. Gyaníthatóan azok az évek, melyeket átélünk vastagbetűvel fognak bekerülni a jövő történelem könyveibe. A kérdés csak az, kik fogják ezeket a könyveket lapozgatni. Válságunk ugyanis ma nem elsősorban gazdasági, sokkal inkább demográfiai eredetű annak minden gazdasági és morális hozadékával együtt.

A tudásáról, szorgalmáról, találékonyságáról híres magyarság létszáma rohamosan fogy, s vele együtt az említett jellemzők is kiszorulnak a mai magyar valóságból, hogy normális megélhetésért Nyugaton pótolják az ott már hiánycikké vált magas szintű munkakultúrát. A történelem törvényszerűsége pedig nem ismer üres életteret, hisz még mielőtt az kialakulhatna, birtokba veszik mások.

Magyarország esetében a cigányok. 

Olyan antiszociális népelemek, akik szó szerint beleszaporodnak a megüresedő házakba, hogy aztán onnan kiindulva újabb életteret szorítsanak ki maguknak azáltal, hogy életvitelükkel menekülésre késztetik a magyar lakosságot, és ezzel mindazt az értéket, amit ők és őseik évszázadokon át képviseltek az adott településen. 

Szülőmegyémben, Borsod-Abaúj-Zemplénben, még ha a Fidesz kormány álszent, a valóságot kínosan kozmetikázó adataiból indulunk is ki, tíz éven belül minden második gyerek cigány lesz, miközben már most több mint 300 olyan település van országszerte, ahol a magyarság kisebbségbe szorult. A folyamat a jelenlegi, végnélküli álságos toleranciára épülő liberális kormányzati hozzáállással egy egyre gyorsuló és mélyülő spirált mutat, hisz azokban az iskolákban, ahol a cigány tanulók aránya csak néhány százalékot is elér, a magyar társadalom túlélésért kiáltó életfunkciói azonnal működésbe lépnek, és megkezdik saját maguk szegregálását: gyermeküket elviszik egy másik település másik iskolájába. Ezzel megmentik önmagukat, de egyben fel is adják szülőfalujukat, városukat. 

Akik pedig nem ezt teszik, azok az esetek nagy százalékában elindulnak az elcigányosodás útján, hisz azt látják, a cigány ember az általa mutatott agresszióval, környezetének állandó félelemben tartásával képes érvényesülni, sőt ez az érvényesülés egyetlen útja. A tanár, a hivatalnok, a boltos, a buszvezető velük szemben sokkal „elnézőbb”, de még a jogvédők által rasszizmussal vádolt rendőrök is inkább csak bevillantanak éjszakánként a cigánysorra, ahelyett, hogy gyalogosan bemennének látni a valóságot. Hisz holnap is el kell jutni a munkahelyig, s "holnap is hazavár a család lehetőleg sértetlenül".  Így lesz a hatalom által pátyolgatott cigányságból törvények felett álló, a megfélemlített hatóságok abnormális tiszteletét is maga mögött tudó etnikum, mely könnyen követendő példájává válhat az életellenes közegben is élni akaró magyarok számára. S a folyamat végén így lesz a túlélés egyik záloga a vegyesházasság, mellyel az egykor kiszolgáltatott, a hatóságok által magára hagyott magyar legalább annak a népes cigánycsaládnak a terrorjától megmenekül, amelyiknek maga is szerves részévé vált, s amelynek harmadik világbeli törvényeit maga is feltétel nélkül elfogadta. S ezzel megszűnt magyarnak lenni. Így valósul meg napról napra a Fidesz kormánybiztosa, Kerényi Imre által Budapestről vizionált „csodálatos asszimiláció, a népek nagyszerű keveredése”, mely egy nép számára nem a csoda, hanem a vég lesz maga. 

S hogy melyik lesz ez a nép? Az, amelynek vezetői nem akarják tudomásul venni, hogy az, amit eddig cigányintegrció néven csináltak, az nem a cigányságot emelte fel a többségi társadalom szintjére, hanem a többség egyre növekvő hányadát kényszerítette a cigányság szellemi mélységeibe.

Húsz év után nem várhatunk megoldást a cigánykérdésre attól az MSZP-től, amelyik szerint nincs is cigányprobléma, illetve ha van, azt csak a kirekesztő (túlélni akaró) magyarok generálják. De nem várhatunk megoldást attól a Fidesztől sem, amely szerint a magyarságnak a tolerancia jegyében folytonosan alkalmazkodnia kell a cigánysághoz, és az „esélyegyenlőség” érdekében szó nélkül kell tűrnie annak antiszociális életvitelét.

Velük szemben ma egyedül a Jobbik képviseli a magyar nemzetet ebben a súlyos kérdéskörben. Ma csak a Jobbik mondja ki azt a normális világban evidenciának számító alaptézist, mely szerint, ha egy renitens kisebbség megkeseríti a békés többség életét, akkor nem a többségnek kell változnia, hanem a társadalmi együttélésre képtelen kisebbséget kell minden lehetséges eszközzel megrendszabályozni. 

A Jobbik erre vonatkozó programja készen van, s csak arra vár, hogy Magyarországnak olyan kormánya legyen, mely az ehhez hasonló alapvetéseket nem rasszizmusnak titulálja, hanem követendő gyakorlatnak tekinti.

Szegedi Csanád

EP-képviselő, a Jobbik alelnöke

 www.facebook.com/szegedicsanad