Id. és ifjabb Gáspár Győző NógrádmegyerrőlPéntek 13-a nem volt a szerencse napja a nógrádmegyeri Bacsa Szilviának. Mint arról már aznap beszámoltunk, felfegyverkezett cigányok támadtak Szilvia házára és a helyi plébánosra azért, mert valakik felheccelték őket azzal, hogy a faluba érkezik a Magyar Gárda. Bacsa Szilvia a nógrádmegyeri Jobbik szervezet elnöke, március 15-e óta pedig avatott gárdista. Úgy tűnik, a mai Magyarországon lassan tendenciává válik, hogy a véleményüket bátran vállaló nőket fenyegetik, bántalmazzák akár a Gyurcsány által kézivezérelt egyenruhás szabadcsapatok, akár a szintén felsőbb körök által feltüzelt cigány kaszások. A múlt péntek óta állandó fenyegetettségben élő Bacsa Szilviával beszélgettünk. A történet részben Győzike Show, csak most az idősebb Gáspár Győző főszereplésével. Kiderül, mi a baj a helyi pappal, s az is, hogy mérgezéstől tartanak a helyi cigányok...

barikád.hu: Hogyan lett hölgy létére egy nemzeti radikális párt helyi elnöke? A férfiak nem vállalták?

Bacsa Szilvia: Három évvel ezelőtt kezdtem intenzíven foglalkozni a politikával, amikor elkezdtem tanulmányaimat egy budapesti egyetem joghallgatójaként. Már akkor is szilárd meggyőződésem volt, hogy az országot a teljes összeomlástól csak egy nemzeti radikális párt mentheti meg. Úgy éreztem, egyedül a Jobbik képviseli a magyar emberek érdekeit, érdemben foglalkoznak a magyar emberek problémáival, és szavaikat valós tettek is követik. Lakóhelyemen sokat beszélgettem az emberekkel az aktuális politikai helyzetről, és örömmel tapasztaltam, hogy sokan a Jobbikban látnak ígéretesebb jövőt. Így felvetődött falumban egy helyi szervezet létrehozása. Az alakuló gyűlésen a tagok engem választottak elnöknek, valószínűleg azért, mert én szerveztem fórumokat, és esetleg jogi egyetemi tanulmányaim miatt is, illetve döntésükben szerepet játszhatott az egyéniségem is.

b.: A Jobbik után a Gárda tagjává is felavatták.

B.Sz.: Életre szóló élmény volt számomra az avatás. Az eskü letétele a Magyar Szent Korona előtt tovább erősítette a bennem lévő hitet. Csodálatos érzés volt kimondani az eskü szavait, és tudni azt, hogy ezáltal életem végéig népemet szolgálhatom. Igazán megható volt a minket körülvevő emberek szeretete, ahogyan idős nénik sírva simogattak minket dicsérő szavak közepette. Életem egyik legszebb napja volt!

b.: Az avatás előtt két nappal azonban még nem érezte ilyen felemelőnek a gárdista létet. Mi történt pontosan?

B.Sz.: Igen, sajnos megrázó dolgok történtek március 13-án, délután. Nógrádmegyeren elterjedt az a valótlan hír,hogy március 15-én ide jön a Magyar Gárda. Egyesek szerint 300 gárdista jött volna a szentmise után. Ezt a hírt valakik szándékosan terjesztették, mert nem tetszett nekik, hogy a faluban megalakult a Jobbik helyi szervezete, illetve az sem, hogy engem vasárnap felavat a Gárda. Így próbálták felhergelni és ellenünk uszítani a cigányokat. Bizonyos gazdag falubéli cigányok (id. Gáspár Győző pl. - a szerk.), és a helyi Kisebbségi Önkormányzat egyes képviselői mindent elkövettek azért,hogy lemondjak alkotmányos jogainkról, és szüntessük meg a Jobbik helyi szervezetét, valamint megakadályozzák az avatásomat a Magyar Gárdába. Nem riadtak vissza attól sem, hogy engem az egész családom kiirtásával fenyegessenek meg.

Csütörtök délelőtt felhívott Rácz Gyula kisebbségi önkormányzati képviselő, és kérdőre vont a Jobbikkal és a Magyar Gárdával kapcsolatban. Én elmondtam neki, hogy megalakult a Jobbik helyi szervezete, és vasárnap avatnak a Magyar Gárda soraiba. Próbált lebeszélni róla, ekkor még kulturáltan, és közölte velem, hogy ezt az itteni cigányság nem fogja megengedni. Megbeszéltük,hogy március 29-én tartunk egy megbeszélést a Jobbik megyei elnökével, Palotai Szilárddal és a helyi cigány vezetőkkel. De még aznap tovább hergelték magukat. Péntek reggel már elkezdett csoportosulni a helyi cigányság, és az egyik 8 éves kisfiamat életveszélyesen megfenyegették: "Ki kell irtani a legkisebb gárdistát is!". A déli órákban ismét beszéltünk Rácz Gyulával, aki arra kért, hogy itt a faluban álljak le a Jobbikkal és a Gárdával, mert ebből pokol lesz. Mivel én kijelentettem, hogy nem fogom megszüntetni a helyi szervezetet, sőt a Gárdába is belépek vasárnap, elkezdődtek az életveszélyes fenyegetések. A rendőrséget kértem, hogy hallgassák le a telefonomat. Közölték,hogy erre nincs lehetőség. Mivel úgy éreztem, hogy a rendőrség nem képes fellépni az ügyben, kénytelen voltam a 8 éves ikerfiaimat azonnal elmenekíteni itthonról egy biztonságos helyre. Pár órával később telefonon hívott Gáspár Győzőné ("Győzike" anyja), ő is próbált meggyőzni, hogy tegyek eleget a cigányság kérésének. Neki is nemet mondtam. Szóba került a családom kiűzése, a gyerekeim élete. Ezzel kapcsolatban többet nem mondhatok, csak annyit, hogy feljelentést tettem a rendőrségen ez ügyben ismert és ismeretlen tettesek ellen. Mivel minden vádat bizonyítani kell, kénytelen vagyok elhallgatni bizonyos dolgokat a nagy nyilvánosság előtt, mert nem szeretnék ártatlanul rágalmazási perek vádlottja lenni.

Az ártatlanul megtámadott Kovács Attila atya levele a paptestvéreihez, ami az interneten több helyen olvasható, tartalmazza az igazságot ez ügyben. Nem kívánom ezt részletezni, mivel az atya e levélben mindent leírt, legalábbis ami az ügyben való érintettsége miatt fontos.

Az atya megtámadásáról megtört családtagjaim hozták a hírt, ami mélyen megdöbbentett engem. Elmondták,hogy azt követeli az 500-600 fős cigánytömeg lincshangulat közepette a templom előtt, hogy vigyenek oda engem, és mondjak vissza mindent. Én erre azt mondtam, vigyenek oda, kiállok eléjük, úgyis engem akarnak, de ne várják azt tőlem soha, hogy lemondjak a jogainkról. Aztán pár perc múlva kiérkezett a rendőrség 3 autóval a házunk elé. Körülbelül este 10 óráig folyt az erődemonstráció a cigányok részéről a rendőrök szeme láttára. Helyi és idegen, főként drága autókkal forogtak a házunk közvetlen közelében. Csak azt várták, hogy a rendőrök elmenjenek, de ők maradtak reggelig, és vigyáztak ránk. Ezúton is köszönöm nekik.

Megjegyzésképp elmondom, hogy a helyi szegényebb cigányok már 2008 októberében tudomást szereztek a jobbikos érdekeltségemről. Kaptam is egy fenyegetést, és néha kocsmai szájhősködéseket lehetett hallani, de más nem történt. A szegényebb cigányok jobban ismernek engem, mert a fiaim ide járnak iskolába, és gyakran találkozom velük. Mindenki köszönt, nem volt köztünk harag, ők nem féltek tőlem.

b.: A Gáspár Győző-féle tehetőseket miért zavarhatta?

B.Sz.: Fogalmam sincs. A helyi gazdag cigányság teljesen el van szigetelődve a szegényektől gyerekeiket nem járatják a helyi óvodába és iskolába. Vajon miért?! Tehát ők csak március 12-e körül értesültek a jobbikos tevékenységemről. Március 13-án pedig már idáig fajultak az események.

b.: Most mi a helyzet Nógrádmegyeren?

B.Sz.: Március 17-én tartottunk egy lakossági fórumot, ahol próbáltuk megbeszélni az eseményeket. A Jobbikot Palotai Szilárd és én képviseltem, a cigányságot a helyi Kisebbségi Önkormányzat tagjai és gazdag cigányok, a falut a polgármester, a Rendőrségtől a Nógrád megyei főkapitány és a szécsényi kapitány voltak ott. Megjelentek még más személyek is, természetesen a magyarok kisebbségben voltak. Ezek után a kedélyek kissé lecsillapodtak, de a családom ellen tovább folytatódnak az atrocitások. Az édesanyám a nógrádmegyeri iskola szakácsa, akit megrágalmaztak azzal, hogy meg akarja mérgezni a cigánygyerekeket. Ellene aláírásgyűjtésbe kezdtek, és két napig nem engedték a cigánygyerekeket a szüleik iskolába. A magyarok jártak!

Tudomásom van arról,hogy az atya védelmére kelt katolikus híveket is a mai napig támadások érik. Engem a mai napon (március 18-án - a szerk.) két atrocitás is ért. A posta előtt 8-10 fős fiatal cigány társaság szitkozódó szavakkal legárdistázott. Majd egy férfi hang, akit nem láttam, messzebbről uszította őket: "üssétek le". Aztán később egy másik börtönviselt cigány férfi artikulátlanul ordított rám, és támadott a mozgó autóm felé. Az eseteket jelentettem a rendőrségnek, és fogom mindahányszor a jövőben is! Bár joggal tartok attól, hogy a rendőrség képtelen lesz megvédeni a családomat és engem a cigányoktól!

barikad.hu