Murányi Levente, a Jobbik alelnöke

1939. december 13-án születtem Budapesten. Édesapám néhai Murányi Lajos születésem idején a Magyar Királyi Honvédség élelmezését végző Csepeli Nemzeti Szabad Kikötő és a Concordia malom alkotta Részvény Társaság gazdasági ügyeit irányította.

Édesanyám néhai Darnay Mária háziasszonyként végezte az anyai teendőket. 1944. március 19-e után hazánkban a hatalom birtokosaivá lett németek kitelepítettek Rózsadombi lakásunkból, mivel a német diplomáciai negyedet a mi lakhelyünkre is kiterjesztették. 1946-ban az elemi iskolát a második kerületi Lórántffy Zsuzsanna utcai Baár Madas-ban kezdtem. Az általános iskolát követően a második Rákóczi Ferenc gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Az 1956. október 23-án kitört forradalom és szabadságharcban tevékenyen részt vettem. 1957. februárjában több társammal együtt lebuktunk a MUK (Márciusban Újra Kezdjük) szervezése közben. A nyomozás befejezése után a katonai bíróság ítélkezett felettünk. Három társamat kivégezték. Én fiatalkorúként három és fél év letöltendő börtönbüntetésben, részesültem. 1959. április 24-én két év és két hónap letöltése után amnesztiával szabadultam. Tanáraim együtt érző segítsége révén pótolhattam az osztályvizsgáimat és letehettem az érettségit. Érettségi bizonyítvánnyal a kezemben hiába próbálkoztam különböző felsőfokú oktatási intézményeknél, mivel a „nép ellensége”, „ellenforradalmár” voltam, mindenhol ajtót mutattak. Máig ismeretlen okból végre megtört a jég és 1969-ben kezemben tarthattam a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Erősáramú Kara által kiállított üzemmérnöki oklevelem.

Komolyabb karrier építésére múltam miatt nem gondolhattam. Különböző vállalatoknál más-más beosztásokban dolgoztam. 1981. október 1-jén kisiparos azaz „maszek” lettem és a szolgáltatóiparban a gépkocsi javítás területén végeztem a munkámat, egészen a 2003. december 31-i nyugdíjba vonulásomig. A rendszerválást követően a POFOSZ-ban véltem megtalálni a helyemet, de csalódnom kellett. Hamarosan rájöttem arra, hogy a POFOSZ-ra is érvényes az, ami a kommunisták partizán szövetségére: kevesen voltunk, de sokan maradtunk. 1992-ben lettem az MDF XII. kerületi szervezetének a tagja.

Ma is büszke vagyok arra, hogy 2004 végén Dávid Ibolyát feljelentettem az MDF Etikai Bizottságánál, mivel szembement mind az Országos- mind a Budapesti Választmány rá is kötelező érvényű döntésével. Abban az időben jómagam is tagja voltam a Budapesti Választmánynak, de nem a hozzájárulásommal létrejött döntés negligálása miatti személyes sértődöttség vitt az Elnök Asszony elleni feljelentésbe, sokkal inkább az ügy fontossága illetve az a téves - de akkor még általam is hitt - lehetőség, hogy az MDF alulról szerveződően megmenthető. Miután az MDF számomra megszűnt nemzeti érdekeket képviselő pártnak lenni, 2005. márciusában kiléptem soraiból. Lezsák Sándor rosszalló tekintettel ekkor azt mondta:” Na, de cserbenhagyni a pártot nem szép dolog!„ Azt válaszoltam neki, amit ma is vallok: „Kedves Sándor, nálam soha nem a párt az elsődleges cél, hanem a nemzet, a nemzet érdeke, az a cél. A párt az csak egy szerszám a nemzet érdekében végzett munkában, és ha a szerszám kicsorbult vagy tönkrement, akkor azt meg kell javítani vagy le kell cserélni egy megfelelőre.”

2005. június 5-én jelentkeztem a Jobbik Magyarországért Mozgalom tagjainak sorába, reményekkel tele. Azóta is felemelő érzésként élem meg pártunk radikális nemzeti elkötelezettségű politizálását, nap mint nap.

A 2006-os parlamenti választásokon a MIÉP és a Jobbik alkotta választási pártnak, a Harmadik Útnak a képviselőjelöltje voltam a Pest megyei 10. számú egyéni választó körzetben, ahol az országos átlag feletti, 2,48%-os eredményt értem el. 2006. június 7-én megalakítottam a helyi Jobbik szervezetet Solymáron, amelynek elnöki teendőit jelenleg is ellátom. A kampányban szerzett tapasztalatok is inspiráltak helyi szervezet létrehozásában, sőt a közelgő EU parlamenti, illetve a bármikor bekövetkezhető előrehozott országgyűlési választások miatt elkezdtük további szervezetek létrehozását. 2007. tavaszán Vona Gábor meghívott a Magyar Gárda alapítói közé a Magyar Gárda Egyesületbe. A meghívásnak örömmel tettem eleget és a mai napig nagy lelkesedéssel veszek részt a Magyar Gárda Egyesület munkájában. Fontosnak tartom a végzett munkámat annak reményében, hogy a Gárda Mozgalom tagjai '56 szellemiségén keresztül ismerik meg a Magyar Nemzeti érdekek képviseletének mikéntjét, hasonlóan a jobbikos tagsághoz. A Magyar Gárda roppant fontos tényezője a nemzettudatot erősítő munkánknak. 2008 júniusában a Jobbik Magyarországért Mozgalom és Párt kongresszusán a tagság a párt alelnökévé választott, mely döntést nagy megtiszteltetésként éltem meg. Alelnöki tevékenységem megkezdése után hamarosan rájöttem, hogy a kongresszuson vállalt határokon túli magyarsággal tartandó kapcsolat építése mellett legalább olyan fontos a lakósággal való kommunikációs felvilágosító, az ellenséges médiával ellentétes mondanivalójú kapcsolattartás. Ennek tudatában ahány lakossági fórumra, ünnepségre vagy kampány előadásra meghívnak mindegyiken részt veszek. Így 2008-ban több mint tizenháromezer kilométert autóztam a meghívások teljesítése végett.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom Párt valamint a Magyar Gárda napjainkban az ország legdinamikusabban erősödő szervezetei és nem kis büszkeséggel gondolok rá, hogy ehhez én is hozzá járulhattam.