(Deja vu)
Négy évvel ezelőtt a helyhatósági választások után az RMDSZ kommunikációs csatornái ontották a hatalmas sikerről szóló hurráoptimista híreket, az abszolút számokra alapozva. Miközben Kolozsváron győzött Funar, Székelyudvarhelyen hiába tartott az RMDSZ kampánynyitót, a Markóék által az első számú közellenségek közé sorolt Szász Jenő megőrizte polgármesteri székét, Marosvásárhely pedig elveszett, a szövetségi vezetés rövidlátása miatt.

Most hasonló hangulat uralkodik Erdélyben, az RMDSZ ünnepel, elnöke nem győzi ismételgetni, hogy most 150 polgármestere van a Szövetségnek, míg 2000-ben 110 volt. Miközben Marosvásárhely polgármesteri székbe ismét Dorin Florea ülhet bele, Szász Jenő elnyerte harmadik mandátumát, Temes és Fehér megye magyar képviselet nélkül maradt, annak dacára, hogy a például Temes megyében a Szövetségre leadott szavaztok nem csökkentek .

Mindezzel együtt, van mit ünnepeljen az RMDSZ, még akkor is, ha meglesz ennek még a böjtje. S természetesen nem Funar megbuktatására és egy rafináltabb román sovinisztával (Boc vagy Rus, oly mindegy) való helyettesítésére gondolok, hanem arra, hogy sokak várakozásával ellentétben, nem nőtt meg nagyságrenddel az urnáktól távolmaradók száma. S a román választási apátiának köszönhetően az RMDSZ tűrhető eredményt mondhat magáénak, annak dacára, hogy példátlan cinizmussal és sportszerűtlenséggel leseperte a palettáról választási ellenfelét, a pár hónap alatt 54.000 tagot maga mögött felvonultató Magyar Polgári Szövetséget (MPSZ).

Mint közismert, az MPSZ megpróbált a Német Demokrata Fórum színeiben indulni Hargita megyében, de a Fórum országos vezetése a román államhatalommal összefogva ezt megakadályozta, így az MPSZ-eseknek csak a független jelöltség maradhatott. A független jelöltektől pedig - minő abszurdum - ugyanúgy megkövetelték az 5%os részesedést az érvényes szavazatokból, mint a listát állító pártoktól. Árus Zsolt városi tanácsos a sajtónak elmondotta: Gyergyószentmiklóson a független jelöltek a leadott szavazatok 43%-át nyerték el, miközben 3 helyet kaptak, az RMDSZ-szel szemben, amely 52%-al jutott 16 helyhez.

Összefoglalva: az RMDSZ-nek, kamatoztatva éveken át építgetett bukaresti kapcsolatait sikerült olyan jogi keretet teremteni és úgy hatni a jogalkalmazásra, hogy egyedül maradjon a választási porondon, hogy azután a választást követően kinyilatkoztathassa: "A romániai magyar közösség a június 6-i helyhatósági választásokon ismételten bebizonyította, hogy sorsáról maga kíván rendelkezni, és ennek érdekében továbbra is egységes érdekképviseletünket támogatja."

(Ellentámadás)
Markóéknak az ünneplés mellett jut energiájuk arra is, hogy intőket osszanak és szemrehányásokat tegyenek a másik oldalnak, de hát nem ez az első eset a történelemben, amikor a tolvaj kiált fogdmegért. Markóék korábban azt sérelmezték, hogy az MPSZ nevén nevezte a gyermeket, és ország-világ elé tárta, hogy indulásának megakadályozása mögött az RMDSZ mesterkedése áll (Lásd erről részletesen: Torday Levente: A csata elveszett, a háború folytatódik, Kapu 2004/5). Frunda György nekiment Németh Zsoltnak, aki kiállt európai szinten a romániai demokrácia mellett, s azt állította róla, hogy eljárása erkölcstelen és csoportérdeket képvisel. Nos, igen. Az általános, absztrakt értékek nem ritkán egy-egy csoport érdekével konvergensek. Az erdélyi magyarság például csak jót remélhet egy igazságos, elfogulatlan erdélyi rendezéstől. Mint ahogy az MPSZ sem követelt mást, mint esélyegyenlőséget, ami ugyebár a demokrácia első számú elvi tézise. Arra nem kívánok szót vesztegetni, hogy az beszél erkölcsről, aki újra és újra félretájékoztatja a közösséget, az alapszerződés kapcsán (1996), a kettős állampolgárság kapcsán (1999), visszaél ülésvezetői státuszával (2000-től mindmáig), nem jogerősnek nevezi a kezében levő jogerős határozatot (2002) és strassbourgi küldöttként megpróbálja elsikkasztani a korszakos jelentőségű autonómia-elvű Gross-jelentést (2003).

Legutóbb Markó azt kifogásolta, hogy Szilágyi Zsolt és követői a kampány teljében hozták nyilvánosságra RMDSZ-ből való kilépésüket s azzal vádolja a kilépő csapatot, hogy a Szövetséget akarták hitelteleníteni. Ami a nagyváradi RMDSZ-t illeti, nem kell azt hitelteleníteni, hisz azon dolgoznak a szervezet vezetői már jó ideje, nem csoda, hogy Tőkés László már 2000-ben is arra hívott fel, hogy meg kell nézni, kit támogatunk, nem célszerű egyszerűen a tulipánra pecsételni. Az RMDSZ csúcsvezetése pedig mindent megtett az utóbbi években, hogy minden nyitott gondolkodású, magyar érzésű ember előtt elveszítse hitelét. Átgyalogoltak írott és íratlan normákon, talonba tették az autonómiaprogramot, összejátszottak a romániai és magyarországi posztkommunista erőkkel, áldásukat adták a státusztörvény kiherélésére, román versenypártot csináltak a magyar nemzeti önkormányzatként megalakult RMDSZ-ből. S mindezek után ma Markó szemforgató módon prédikál arról, hogy nem szabad csalni, utalva az MPSZ és az NDF közötti perpatvarra, az MPSZ-re tolva a történtekért felelősséget. Becsületről, hitelről, korrektségről beszél Markó, aki első számú felelőse annak, hogy lábbal taposták meg a demokráciát az MPSZ bejegyzésének megtagadásakor. Az esetről maga Orbán Viktor is igen kemény szavakkal nyilatkozott: "Lehet közéleti vitákat vívni, Székelyföldön, Erdélyben, Magyarországon, az Európai Unióban, de az ilyen vitáknak nem szabad felemészteniük az erkölcsi tartást. Márpedig erkölcsi kérdés a népakarattal szembefordulni, fönnálló szabályokat szándékosan félreértelmezni, elvenni az emberektől a jogot, hogy képviseltessék magukat a közéletben. Nagyon szeretném, ha a magyar közélet sürgősen kihúzná magát ebből az erkölcsi züllésből. Mert erkölcsi züllés az, hogy magyar emberek nyújtanak segédkezet a román hatóságoknak ahhoz, hogy a közéletből magyar közéleti szereplőket, sok tízezernyi magyar akaratot iktassanak ki."

Figyelemre méltó, hogy nemcsak a jobboldal, hanem a baloldal is megrovólag szólt az RMDSZ taktikájáról. Bíró Béla, a közismert SZDSZ-közeli, hosszú éveken át Markó-párti publicista a Népszabadság hasábjain a következőket írja: "az RMDSZ képviselői azzal vádolják ellenfeleiket, hogy összeálltak a románokkal (...) S teszik ezt azok, akik az elmúlt három esztendőben sokszor a román demokrácia alapvető érdekeit elárulva is kitartottak a román szociáldemokraták mellett. (...) A romániai magyar demokrata Voltaire-t parafrazálva kétségbeesetten kiálthatna fel: egyetlen szavával sem értek egyet , de utolsó csepp véremig védelmezem jogát, hogy politizálhasson." Hasonló az érvelése a Népszabadság szintén SZDSZ-közeli publicisztikai rovatvezetőjének, Révész Sándornak is, aki azt írja: "Aki egyetért azok jogainak korlátozásával, akikkel nem ért egyet, az a demokrácia ellensége. Demokratikus elkötelezettségű pártoknak és kormányoknak politikai szimpátiáiktól függetlenül azokkal kell tartaniuk, akik jogot védenek, azokkal szemben, akik jogot sértenek. Az Európa Tanács 15 képviselője fideszes politikusok kezdeményezésére közös beadványban hívta fel a figyelmet arra, hogy ami Romániában történik, az teljességgel összeegyeztethetetlen az emberi, a kisebbségi és az önkormányzati jogokat védő európai dokumentumokkal. A magyar kormány és az RMDSZ-hez közel álló magyarországi politikai erők pedig hallgatnak."

Az RMDSZ-közeli sajtó alkalmanként még abba is belerúg, aki a földön fekszik. Pécsi Ferenc az RMDSZ mesterkedése folytán nem indulhatott polgármesterjelöltként Szatmárnémetiben. Sike Lajos, aki a Romániai Magyar Szó hasábjain azóta támadja Pécsit, amióta az a Tőkés táborhoz tartozik, a lap 2004. június 8-i számában arról ad hírt, hogy RMDSZ-es aktivisták kiderítették, hogy a Pécsit támogató aláírások között fiktívek is voltak, majd Pécsin veri el ezért a port. Holott tudvalevő, hogy mióta világ a világ, mindig akadnak aláírásgyűjtők, akik egyszerűsítik saját feladatukat és aligha van olyan többezres aláírás-lista, melybe bele ne kerülnének fiktív adatok. Mindezt úgy eladni, mint azt Sike teszi, tételesen, hogy Pécsi még csalásra is képes a hatalomért, enyhén szólva etikátlan eljárás.

(Marosvásárhely)
Maros megyében nem volt oka sem az RMDSZ-nek, sem az MPSZ-nek az ünneplésre. Az MPSZ független jelöltjei elvéreztek. Sem Tőkés András, aki a megyei tanácsba próbált bejutni, sem a városi tanácsot megcélzó Ráduly Levente és Ölvedi Zsolt, nem tudott kellő számú voksot összegyűjteni. Ráduly kudarca igen szomorú fejlemény és a marosvásárhelyi magyar közösség öntudati megroppanását jelzi, hisz a fiatal orvos volt a városi tanács egyetlen magyar tagja, aki élt is az RMDSZ által annyi szónoklatban felemlített jogával és magyarul beszélt a tanács ülésein.

Az RMDSZ polgármesterjelöltje pedig csúfosan kikapott Dorin Florea jelenlegi polgármestertől. (Florea, aki a Szociáldemokrata Párt, a Nagy Románia Párt és a Román Nemzeti Egység Párt támogatását élvezte, 48.556 szavazatot kapott, míg Kelemen Atillára 34.625-en adták a voksukat.) Szó, ami szó, ez nem volt meglepetésszerű eredmény, sokan megjósolták, hogy ha az RMDSZ Kelemen Atillát jelöli, akkor a kudarc prognosztizálható. Marosvásárhelyen, ahol minden magyar szavazatra szükség van, hiszen a legutóbbi népszámlálás szerint 50% alá esett a magyarság részaránya, olyan jelöltet kellett volna állítani, akire jó szívvel adhatja voksát mind a Markó-párti választó, mind egy autonómia-hívő. Erre jó példa a 2000-es választás is, amikor Fodor Imre kis híján megnyerte első fordulóban a voksolást s nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy Markóék - egyébként alapszabályzat-ellenes - gesztusa, amivel felfüggesztették Kincses Előd legitim módon megválasztott megyei elnököt a tisztségéből a kampány teljében, meghatározó volt Fodor kudarcában. (Valószínűsíti hipotézisemet az is, hogy Markóék ürügye Kincses felfüggesztésére az volt, hogy a marosvásárhelyi előválasztáson részt vevő 8000 polgár akaratára támaszkodó listát adta le a törvényszéken s nem az azt felülbíráló Markó-klikk által összeállított listát.) Annál is balszerencsésebb volt Kelemen indítása, hogy 2000-ben Kincses felfüggesztése után ő bitorolta az elnöki tisztséget elegészen e tisztségben való jól megszervezett megerősítéséig. A 2000-ben elvállalt komiszár-szerep mellett az is Kelemen ellen szólt, hogy még az interneten is (lásd a www.disputa.ro oldalt) Kelemen "Kempinsky" Atillaként emlegetik, utalva arra, hogy ő képviselte Verestóy Attila mellett az RMDSZ-t az emlékezetes Medgyessy - Nastase koccintáson, a román nemzeti ünnepen, Erdély elcsatolásának évfordulóján. Egy szó, mint száz, Kelemen jelölése a polgármesteri tisztség de facto feladását jelentette. Hogy ez a kormánypárttal történt paktum alapján, üzleti megfontolásból történt, mint azt sokan állítják (cserébe a megyei tanácselnöki posztért, mint 2000-ben), vagy kizárólag a politikai vakság és önhittség határozta meg ezt a rossz lépést, nem tudni. Tény az, hogy marosvásárhelyi polgármesteri tisztség elveszett és az RMDSZ hibájából veszett el. Az RMDSZ ezt azzal próbálja most leplezni, hogy a demográfiai adatokra hivatkozik , mások, szintén többnyire az RMDSZ berkeiből a magyarok átszavazását emlegetik . Sajátos módon az RMDSZ-ellenesnek aligha nevezhető Máthé Éva mutatott rá az RMDSZ-hez igencsak lojális Romániai Magyar Szó hasábjain, hogy a magyarok távolmaradása volt a kudarc oka. S a távolmaradás, mint azt 2000 óta tudjuk, amikor azokban maradt távol a legtöbb választó 1996-hoz képest a parlamenti választásokon, ahol a legnagyobb visszaélések voltak (Bihar, Hargita és Maros megyében), a választók elégedetlenségének, tiltakozásának a jele. "Világos, hogy csaknem 30 ezer szavazati jogú magyar marosvásárhelyi nem ment el szavazni. - írja Máthé Éva, majd így folytatja: Jó lenne pontosan tudni, hogy közülük hányan élnek, dolgoznak ideiglenesen külföldön, és nem tudtak, vagy nem akartak hazajönni június hatodikára. Illetve mekkora a tábora azoknak a dühös, csalódott embereknek, akik amiatt maradtak távol a szavazókörzetektôl, mert csalódottak voltak a Magyar Polgári Szövetség jelöltállítási jogának a megvonása miatt."

(Kolozsvár)
Markó Béla rendkívüli jelentőségűnek nevezte Funar tisztségéből való távozását. Kifejtette, hogy ezúttal nem csupán szimbolikus változásról van szó, hanem egy valódi mentalitásváltásról mind Kolozsváron, mind Erdélyben. Ezzel szemben azt láthatjuk, hogy a második fordulóba nem került be sem Smaranda Enache asszony, aki már 1990 legelején pozícióját, karrierjét és testi épségét veszélyeztetve kiállt a magyarok jogaiért, sem pedig a transzilvanista Sabin Gherman, az "Elegem volt Romániából" című nagyhatású röpirat szerzője. Akik pedig egymással mérkőznek a második fordulóban, azok Emil Boc, aki a bibliára esküdözött, hogy nem működik együtt a magyarokkal, valamint Ioan Rus belügyminiszter, aki fasiszta emlékműnek nevezte a Szabadság szobrot . Vagyis egy nyílt, véresszájú román soviniszta helyett jön egy alig fazonírozott soviniszta, akit viszont szalonképesnek fogad el a világ.

Jellemző az is, hogy az RMDSZ már az első forduló előtt Rust támogatta, akinek nem a Szabadság szoborral kapcsolatos állásfoglalása volt az első magyarellenes megnyilvánulása. Markó Béla odáig ment, hogy azt állítsa: a Smaranda Enachera leadott szavazatok Funart erősítik. Nem csoda, hogy Kincses Előd ezt már nem hagyhatta szó nélkül és tömör tiltakozásban adott hangot ellenvéleményének, melyet rövidségére való tekintettel teljes egészében idézhetek: "Bő tizennégy évvel ezelőtt, 1990. január 28.-án, a bukaresti televízió leadta Smaranda Enache asszonynak, a marosvásárhelyi Bolyai líceum önálló magyar iskolaként való visszaállítását támogató nyilatkozatát. Ez volt az első, jogos követeléseinket támogató román értelmiségi állásfoglalás, közlését nagy nehezen maga Ion Iliescu engedélyezte. A nyilatkozat után Smaranda Enache-t rengeteg méltánytalan támadás és retorzió érte, a Maros megyei Törvényszék, mint a román demokrácia ellenségét törölte az 1990 évi választások képviselő jelöltjeinek sorából. Ígéretesen indult politikai pályafutása kettétört, de demokratikus elveiből azóta sem engedett.

Az RMDSZ szövetségi elnöke mindennek ismeretében 2004. május 28.-án azt nyilatkozta, hogy az, aki Kolozsváron Smaranda Enachera szavaz, az Funar-ra szavaz. Álságos nyilatkozatát a becsület és tisztesség nevében, saját magam és mindazok nevében, akik elismerik és értékelik Smaranda Enache asszonyt, a leghatározottabban visszautasítom. Felteszem a kérdést: a romániai demokratikus átalakulást és a modernizációt fékező posztkommunista kormánypárttal csak úgy lehet együttműködni, hogy egyúttal eláruljuk legkiválóbb román demokrata barátainkat?"

Az már egyenesen politikai kabaréba illő, hogy Eckstein Kovács Péter, Kolozs megyei szenátor és Kónya Hamar Sándor, Kolozs megyei RMDSZ-elnök, parlamenti képviselő azon vitatkoznak a nyilvánosság előtt, hogy a kolozsvári magyarság Rust vagy Bocot támogassa a második fordulóban. Funar távozásának megvan a haszna, ugyanakkor van okunk aggodalommal nézni a jövőbe, hiszen az őt követő politikus ugyanazon akolból való.

(Perspektívák)
A Romániai Magyar Szó összesítése szerint: "Hargita megyében 837 helyi tanácsost választottak a hétvégén. Az érvényes szavazatok száma itt 123425 volt, amelybôl 62984-et (51,03%) az RMDSZ, 32750-et (26,53%) a függetlenek szereztek meg, 7763 szavazatot a Népi Akció Pártja, 7714-et a Szociáldemokrata Párt, 4430-at a Nemzeti Liberális Párt, 2326 szavazatot a Demokrata Párt, míg a Romák Pártja 1631 szavazatot kapott. A többi szavazat kisebb pártok között oszlott meg". Mindebből számunkra az a legfontosabb adat, hogy az MPSZ forrásvidékén, Hargita megyében közel 30%ot szereztek a független jelöltek, akiknek a többségét az MPSZ indította vagy támogatta. Ha ehhez hozzáadjuk azt is, hogy egy egységes szervezetnek mennyivel jobb lehetősége van programjának kommunikálására, a választók meggyőzésére, akkor bízvást leszögezhetjük, hogy Erdély legmagyarabb megyéjében az MPSZ támogatottsága számottevő, megerősödésének, felfejlődésének társadalmi bázisa adott.

Sajátos módon éppen az RMDSZ jelenlegi politikájának kritikájaként is felfogható a csíkszeredai RMDSZ-győzelem is. Ráduly Róbert, frissen megválasztott polgármester az érvényes szavaztok több mint kétharmadát nyerte el, ami vélhetően összefüggésben áll azzal is, hogy a parlamenti mandátumot is birtokló helyi RMDSZ-elnök a Szövetség parlamenti frakcióján belül megalakult Polgári Szárny tagja, aki a nemzeti tanácsokat is mindaddig támogatta, amíg Markóék ezt meg nem tiltották.

Nagy kérdés az, hogy mi történik majd az őszi parlamenti választásokon. Egyre többen hangoztatják azt, hogy a jelenlegi álképviseletnél az is jobb, ha nincs egyáltalán magyar képviselő Bukarestben. Az RMDSZ MPSZ-szel szembeni sportszerűtlensége csak növelte a parlamenti képviselet értelmében kételkedők számát. Vélhető, ha az MPSZ bejegyezteti magát és elindul, akkor sikerrel üti ki az RMDSZ-t a törvényhozásból. Az is elképzelhető stratégia azonban, hogy az MPSZ független jelölteket indítson, akiknek a parlamentbe kerülésre is jó esélyük lehet. 4-5 MPSZ-es képviselő bejutása s a végképp hiteltelenedett RMDSZ parlamentből való kiesése: ez az optimális forgatókönyv, amiben bízhatunk.

Borbély Zsolt Attila

2004. június 11.