A társadalomról való gondolkodásnak a felvilágosodás-korabeli szekularizációja nem állt meg ott, hogy a társadalomtudományi összefüggéseket evilági, anyagelvű okokkal magyarázza és kizárjon világképéből minden transzcendens elemet.

A felvilágosodásból kinőtt két ideológia, a liberalizmus és a szocializmus még a materialista alapon is megmagyarázható "szellemvilág", az emberi kultúra, az emberi értékek jelentőségét is diminuálni igyekezett a társadalmi mozgások tudományos vagy áltudományos leírásakor. Elég, ha csak a liberalizmus önérdek-mozgatta absztrakt egyénképére utalok (s akkor még nem is beszéltem a benthami utilitarista emberről, akit kizárólag az öröm maximalizálása és a fájdalom minimalizása mozgat) valamint a poszt-marxista politológia túlhajtott gazdaság-centrikusságára (a gazdaság "mint túlsúlyos mozzanat" a társadalmon belül). Nem kétséges: mind a liberalizmus, mind a szocializmus téved akkor, amikor szinte teljes mértékben kizárja az értékorientáltságot a társadalom és a politika mozgatórugói közül. Ugyanakkor mai, egyre inkább fogyasztási (anti)kultúrára, az eszköz-semleges sikerességre átépülő világunkban hiba lenne átesni a ló másik oldalára s érték-elkötelezettséget keresni ott, ahol nincs más, mint hatalomvágy, pénzéhség és karrierizmus.

Amikor az RMDSZ autonómia-elkötelezett szárnya 1993-ban átengedte Markó Bélának az elnöki tisztséget, azt feltételezte, hogy a másik tábor vezetőiben is megvan az elhivatottság nemzeti közösségünk sorsának jobbra fordítására, abból indult ki, hogy ha megszünteti a "radikális offenzívától" való (egyébként alaptalan) félelmüket, akkor ezek az emberek is küzdőtársak lesznek az erdélyi magyar autonómia építésében. Hogy az autonomisták nemzeti felelősségtudatból eredő önkorlátozásukkor részben vagy egészben tévedtek, nehéz megállapítani. Más szóval, hogy Markó Béla eleinte komolyan gondolta-e az autonómiáért való közös cselekvést s csak a román államhatalom kiszolgálóinak, a Neptun-lobbynak az erejét megérezve adta fel a magyar érdek szolgálatát hatalma megőrzése érdekében, vagy soha egyetlen pillanatra sem tartota elsőrendű prioritásnak a magyar önállósodást, az nyitott kérdés. Tény az, hogy Markó és csapata az erdélyi magyarság nemzeti önkormányzatát a magyar szavazóbázis nagy részét megőrizve sikerrel átépítette egy hatalom- és pozícióközpontú román versenypárttá. Ebben partnere volt a magyarországi baloldal valamint 1996 óta a mindenkori román kormány. A partnerséget pedig nemcsak erkölcsi-politikai támogatás szintjén kell érteni, hanem bizony az anyagi támogatás szintjén is.

Az erdélyi magyar közösség jelen pillanatban a szétesettség és a többszörös kiszolgáltatottság állapotában van. Kiszolgáltatott az általánosan rossz gazdasági helyzet miatt, kiszolgáltatott a magyarellenes román hatalomnak és kiszolgáltatott a felette uralkodó komprádor-elitnek, az RMDSZ nómenklatúrának. Ezt a kiszolgáltatottságot Markóék professzionális módon tudták a maguk javára fordítani. Az RMDSZ-en belül a pénz s vele együtt a formális legitimitás nem alulról felfelé közlekedik, a szervezet nem a tagdíjakból tartja el magát, s sajnálatos módon nem a tagság választja vezetőit, hanem fordítva. A pozícióba jutott Markó-csapat egyre tökéletesebben monopolizálta a román és a magyar állam által az erdélyi magyar nemzeti közösségnek juttatott források feletti döntéskört s fokozatosan maga alá építette az őt végtelenségig újraválasztó középgárdát, az RMDSZ-es nómenklatúrát.

Ebbeli törekvésében az RMDSZ-vezetésnek két, a maga nemében zseniális húzása volt. Az egyik az Illyés közalapítvány támogatásait szétosztó rendszer megteremtése, melyben a legtöbbször politikai alapon kiválogatott szakmai al-kuratóriumok döntését (is) bármikor felülbírálhatja az RMDSZ csúcspolitikusaiból álló felettes al-kuratórium (Ez is ugyebár csak "al"-kuratórium, hiszen az Illyés kuratóriuma tudvalevőleg Budapesten székel).

A másik a Communitas alapítvány életre hívása volt. Az alapítvány kezeli ugyanis 2001 óta az erdélyi magyar nemzeti közösségnek szánt román állami támogatásokat. Mint a Krónikának a későbbiekben még bőven idézett összeállításából megtudhattuk, a Kolozs Megyei Törvényszék 1998. március 12-én fogadta el az alapítvány tíz nappal korábban iktatott bejegyzési kérését. Az alapító okiratból és a működési szabályzatból kiderül, hogy a Communitas Alapítványt az RMDSZ alapította, a Szövetséget az alapítvánnyal kapcsolatos ügyekben Takács Csaba képviseli. Az alapszabály előírása szerint az alapítvány "apolitikus, független, és nincs alárendelve valamely más jogi személynek". Céljai között a civil társadalom fejlesztésére irányuló tevékenységek szervezése és támogatása, a közösség javát szolgáló kulturális tevékenységek támogatása, a demokratikus gondolkodás értékeinek népszerűsítése, a közép-kelet-európai kisebbségek örökségének megőrzése, az emberi és kisebbségi jogok védelme, közvéleménykutatások végzése és támogatása, szimpóziumok és kongresszusok szervezése szerepel. "Noha az alapítvány 2001 júliusa óta kezeli azokat az összegeket, amelyeket a román költségvetés a hazai magyar közösség számára utal ki, alapszabálya vagy alapító okirata alapján akár a német vagy a török közösség pénzeit is kezelhetné. A magyar szó ez iratokban csak az alapító RMDSZ nevében szerepel."- írja a Krónika. Az alapítvánnyal kapcsolatos valamennyi döntést, az általános gyakorlatnak megfelelően a kuratórium hoz meg. Ennek elnöke Markó Béla, alelnöke Takács Csaba. Tagjai az alapításkor Birtalan József, Kötő József, Varga Attila, Nagy Zsolt, Székely István, Verestóy Attila és Borbély László voltak. (Valamennyien RMDSZ-es csúcspolitikusok. Verestóy Attila és Borbély Láslzó a Neptun-lobby erős emberei.) 2003 május 30-án módosult a kuratórium: Birtalan, Kötő, Varga és Székely helyét Kelemen Atilla, Kelemen Hunor, Kerekes Gábor, Nagy F. István, Szép Gyula és Winkler Gyula foglalta el. A változás természetesen nem jelentett politikai irányváltást. Sőt. Székely Istvánt vélhetően a Reform Tömörülés egyes vezetőihez kötődő baráti kapcsolatai tették megbízhatatlanná (1999-ben ez volt az ok, ami miatt a szabadelvű politikust eltávolították az önkormányzati alelnöki pozícióból, annak ellenére, hogy mind barátai, mind politikai ellenfelei elismerik, hogy a Szövetség egyik legjobban felkészült kádere.) Kötő József nem vállalt soha konfliktusokat a Markó-klikk érdekében, Varga Attila pedig a Markót támogató liberálisok körül való. Hozzájuk képest a Kempinsky-koccintó és korábbi szövetségeseit cserben hagyó Kelemen Atilla (Kelemen 1996-ban még a Tőkés szárnyat erősítette és oroszlánrésze volt abban, hogy a Neptunt megjárt karrierpolitikus, Borbély László nem kerül fel az akkori választási listára, 1999-ben már Kincses ellenjelöltje volt a Maros megyei elnöki tisztségért folyó versenyben, 2000-ben pedig elvállalta a törvénytelenül félreállított Kincses utódjának dicstelen szerepkörét) és Kelemen Hunor (a Szövetségi Egyeztető Tanács elnöke, Kelemen Atillának csak névrokona) élvonalbeli pártkatonák.

A Communitas ügyében a Transindex nevű internetes portál fórum rovatában (www.disputa.ro) indult el egyfajta társadalmi párbeszéd melynek terméséből a Krónika szemezgetett egy alkalommal két teljes újságoldalon. Lett is felhördülés RMDSZ-es berkekben. A közösségi szempontból vitathatatlanul hasznos összeállítás módszere sajtóetikailag kifogásolható volt, hisz ellenőrizetlen információknak biztosított az internetes portálnál lényegesebb nagyobb publicitást. E vitatható eljárást egyébként más lapok is alkalmazták-alkalmazzák pártállástól függetlenül (pl. kolozsvári Szabadság, 168 óra). A Krónika szerkesztői az esetből levonták a lehető legjobb következtetést. Ha nem volt jó az RMDSZ-nek ez a módszer, akkor a klasszikus oknyomozás technikájához folyamodtak. 2004. április 5-én részletesen foglalkoztak a Communitas ügyeivel (ebből a cikkből származnak a fentebbi adatok is), kemény tényekre alapozva, mindent felhasználva, amihez hozzá lehet jutni. Fehér foltok persze így is maradtak, de nyilvánosságra került egy sor releváns adat és abszolút szám. (Ezutóbbiaktól az RMDSZ mindig irtózott. A költségvetésről zárt ajtók mögött szavazott az Szövetségi Képviselők Tanácsa s még a zárt ülésen sem ismertették az abszolút számokat, hanem %-ban szabták meg a keretösszegeket.)

A Krónika összeállításából megtudhattuk, miként nőtt, miként terebélyesedett a Communitas-pénzből fizetett személyi állomány. Míg az év végi záráskor 2000-ben az alapítvány két embert foglalkoztatott, 2001-ben 16, 2002-ben 17, 2003-ban pedig 31 alkalmazottja volt. A lap egyben jelezte, az összehasonlítás végett, az Illyés Közalapítvány úgyszintén Markó Béla által elnökölt erdélyi alkuratóriumánál (mely az idén a Communitas-keret közel hatvan százalékának megfelelő összeget oszt el) három személy végzi az irodai munkát. A cikk arra is rámutat, hogy a különbségek minden bizonnyal azzal is összefüggésben állnak, hogy a magyar adófizetők pénzét Erdélybe juttató Illyés Közalapítvány gazdálkodásának minden adata - a Fidesz kormányzás óta - megtalálható a világhálón, míg a román adófizetők pénzét elosztó Communitas Alapítvány még soha nem közölte gazdálkodásának tételes adatait.

A Krónika egy nappal később, április 6-án visszatért a kérdésre. Gazda Árpád (ő jegyezte az előző napi összeállítást is) "Törvénybe ütköző pártfinanszírozás" című cikke szerint a Kolozsvári Területi Munkaügyi Felügyelőség szóvivője, Corina Lorintz által a Krónika rendelkezésére bocsátott adatokból kiderül, hogy a közpénzek elosztásával megbízott Communitas Alapítvány 33 munkakönyves alkalmazottja között van az RMDSZ három ügyvezető alelnöke: Porcsalmi Bálint, Kovács Péter és Szép Gyula, három megyei szervezet ügyvezető elnöke: Brassai Zsombor (Maros), Koszorus Zoltán (Beszterce) és Benke Pavel (Bákó) is. Az ügyvezető elnökség szinte valamennyi alkalmazottja - a sofőrtől a főosztályi előadókig - az alapítvány fizetési listáján szerepel. Alig burkolt RMDSZ-finanszírozást jelent az is, hogy Communitas pénzen építettek új szárnyat a szövetség ügyvezető elnöksége kolozsvári Majális utcai székházának. A Krónika az abszolút összeget is kiderítette: a tavaly ősszel felavatott épületszárnyra 2003-ban 5,273 milliárd lejt fordított az alapítvány. Az ügyvezető elnökség kibővített épületében jelenleg 12 iroda működik, ezek közül 11-et az RMDSZ (!), egyet a Communitas Alapítvány titkársága foglal el. Gazda Árpád írása rámutat a lényegre: "Az RMDSZ ilyen módon történt finanszírozása egyébként törvénybe ütközik. A költségvetési törvény kisebbségi kereteinek az elosztásáról rendelkező (2001/546-es, 2002/160-as és 2003/56-os) kormányhatározatok értelmében a Communitasnak kiutalt pénzkereteket a romániai magyarság bármelyik szervezete felhasználhatta az RMDSZ kivételével. E kormányhatározatok ugyanis kizárják a pénz felhasználóinak a sorából azokat a szervezeteket, amelyek politikai pártként kapnak támogatást a román költségvetésből. Az RMDSZ ebben az időszakban politikai pártként is támogatáshoz jutott. Ennek az összege a Transindex értesülései szerint 2003-ban 6,7 milliárd lejt tett ki, ami kevesebb mint a Communitas-keret ötödrésze."

Miként Bakk Miklós, a Krónika főmunkatársa is rámutatott április 5-i vezércikkében, az RMDSZ Communitas általi finanszírozása egyrészt törvényellenes, másrészt aligha maradhat rejtve a román államhatalom előtt. "Következésképpen lehetetlen nem feltenni a kérdést: milyen árat fizet ezért az RMDSZ?" - írja Bakk, majd így folytatja - "Az árat minden bizonnyal az a hallgatólagos szerződés tartalmazza, amely a román kisebbségpolitikai modell alapja. S amelynek lényege: a román kormány átadja a közpolitikai erőforrás-elosztás monopóliumának egy részét a kisebbségeket képviselő politikai szervezeteknek, felügyel még arra is, hogy ezek monopóliumát alternatív szervezetek nehogy megtörjék, s mindennek fejében - őrködést kér. ?rködést afelett, nehogy új, e rendszer falait áttörő politikai kezdeményezések - például: autonómiatervek - jelenjenek meg. Vagyis: egyfajta politikai keretet fenntartó kontrollt kér a kisebbségek vezető szervezeteitől, azok társadalmával szemben."

Az RMDSZ mára szoros, szimbiotikus összefonódásban él a poszt-kommunista román kormánypárttal, politikailag és gazdaságilag egyaránt. Az egymásnak való falazás, a "kéz kezet mos" technika egyik evidens hozadéka a ma már csak nevében magyar és demokratikus szervezet számára a vetélytárs megméretésének megakadályozási kísérlete a román jog segítségével. Hogy mesterkedésüket siker koronázza-e, az nagy kérdés. Az MPSZ az első akadályt, a 25.000 aláírás összegyűjtését viszonylag könnyedén vette. A második a szórványmegyék felsorakoztatása, a 15 megyéből származó, egyenként 300 aláírás összegyűjtése lesz. A helyzetet megnehezíti, hogy az RMDSZ-PSD szövetség újabb jogi akadályt gördített az MPSZ bejegyzése elé. A kormány megjelentette az aláíróív típuspéldányát, mely pár ponton eltér attól az aláíróívtől, amelyre már az MPSZ-es aktivisták rekordidő alatt összegyűjtöttek 25.000 aláírást. Szász Jenő, az MPSZ elnöke jelezte, hogy ők továbbra is a korábban szétküldött ívekre fogják gyűjteni az aláírásokat, annál is inkább, hogy ezeken minden lényeges információ szerepel. "Nem elég, hogy diszkriminatív, antidemokratikus törvényt hoztak, de még azt is meg akarják akadályozni, hogy az ebben biztosított lehetőséggel éljünk" - nyilatkozta Szász az eset kapcsán. (Lásd: Újabb gáncs az MPSZ-nek?, Krónika, 2003.04.13.)

Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd be is perelte a román államot az új párttörvény és a helyhatósági választásokra vonatkozó jogszabály alkotmányellenessége miatt. Az erdélyi radikális tábor egyik vezéregyénisége megfogalmazott kereset szerint a két törvény alkotmányellenes, mivel szervezkedési és választhatósági jogokat sért, valamint semmibe vesz öt különböző, Románia által is aláírt nemzetközi egyezményt, melyek közül az egyik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata.

Kincses Előd rámutatott, hogy a megyékből kötelező módon összegyűjtendő 300-300 aláírás "rendkívüli módon sújtja a regionális kisebbségeket. Egy ilyen törvény sajnos csak úgy születhetett meg, hogy a politikai status quo megőrzése érdekében a többségi oligarchia kezet fogott a kisebbségi oligarchiával. Különben miért kellene előnyt biztosítani annak, aki már bent van a parlamentben, azzal szemben, aki most akar bekerülni?"

Kincses Előd 2000-ben indulni szándékozott Marosvásárhelyen függetlenként a parlamenti választáson, de két magánszemély, információink szerint RMDSZ-es felbujtásra, megóvta jelöltségét arra való hivatkozással, hogy az ügyvéd kettős állampolgár. Kincses akkor is beperelte a román államot. A pert ugyan elveszítette, de ez a per is hozzájárulhatott ahhoz, hogy később töröljék az antidemokratikus kitételt a vonatkozó jogszabályból. Kincses elmondta: "Romániai jogászként jól tudom, hogy a törvénykezés a politikum befolyása alatt áll. Viszont ha nem is azonnal, a négy évvel ezelőtti eljárásom is eredményre vezetett. Ha nem sikerül nyernem Romániában, az Európai Emberjogi Bírósághoz fordulok".

A tét óriási. Nemcsak arról van szó, hogy egy magyar elkötelezettségű autonomista erő rajthoz állhat-e, hanem arról is, hogy visszaigazolást nyer-e a rendszerváltás utáni legerkölcstelenebb RMDSZ-es kampánymanőver, melyhez fogható csak a Népi Szövetségnek a román kommunistákkal való közös fellépése volt a magyar szociál-demokratákkal szemben a második világháború után.

Borbély Zsolt Attila