Az új közoktatási törvény szerint az általános iskolákban az alapozó szakasz idejét ki akarják tolni a most bevett négy évről hat évre s mindezt a gyerekek túlterheltségével indokolja a minisztérium vezetése. Ráadásul az ötödik-hatodik évfolyamban az alapozó szakasz kötelező tanórái a foglalkozások időkertének legalább ötven százalékában nem szakrendszerű oktatás keretében folynának.

A törvény ezen kívül még a tanári végzettségre is vonatkozik, hiszen azt mondja: "? Ha e törvény másképp nem rendelkezik, nevelési-oktatási intézményben pedagógus-munkakörben az alkalmazható, aki e törvényben meghatározott felsőfokú iskolai( egyetemi vagy főiskolai szintű) végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezik". Megfelelő felsőfokú iskolai végzettség és szakképzettség például "?az iskolai oktatás ötödik-hatodik évfolyamán a nem szakrendszerű oktatásban tanítói, a szakrendszerű oktatásban a tantárgynak megfelelő szakos tanári, vagy a műveltségi terület tantárgycsoportjának megfelelő képesítést nyújtó tanítói." Ezzel a rendelettel azt lehet csak elérni, hogy az alacsonyabb képesítéssel rendelkező tanítók az ötödik és hatodik évfolyamban is tanítanak már. Továbbá számos tanári végzettséggel rendelkező kiváló pedagógust tiltanánk így el az oktatói tevékenységtől az első hat évfolyamban. Valószínű, hogy az Oktatási Minisztériumban ezzel a döntéssel költségmegtakarítást kívánnak elérni, hiszen számos pedagógus kerül így az utcára. Emellett nagyon fontos azt a tényt is megemlítenünk, hogy a mai fiatal generációknak nem a legtehetségesebb tagjai jutnak be a tanítóképző főiskolákra, mivel mind társadalmi megbecsültségük, mind agyagi megbecsültségük ma nagyon alacsony a tanítóknak. Ezzel a döntéssel még egy nagyon fontos változást hoznak be a magyar közoktatásba. Ez a változás, pedig szerkezeti változás lesz, igaz a hivatalos nyilatkozatokban tagadják ezt ,de a 6+6 szerkezetváltási szándék egyértelműen kikristályosodik a törvénytervezetben. Erről tanúskodik még az a tény is, hogy a pedagógusképzési reformkoncepciót már bemutatták az Országos Köznevelési Tanácsnak. Az Oktatási Minisztérium vezetése meg akarja változtatni a kialakult iskolaszerkezetet.

A következő problematika a bukás kérdése. A Törvény a következőket mondja ki:? "a tanuló az első-negyedik évfolyamon csak abban az esetben utasítható évfolyamismétlésre, ha a tanulmányi követelményeket az iskolából való igazolt és igazolatlan mulasztás miatt nem tudta teljesíteni. E rendelkezést kell alkalmazni az idegen nyelv tekintetében is az idegen nyelv tanulásának első és második évében."
A buktatás nem büntetést jelent, hanem egy pedagógiai döntést. A kormány ezzel a döntésével nem tekinti elég felkészültnek a pedagógusokat, hiszen nem dönthetik majd el, hogy a gyerek elég felkészült-e a továbblépéshez vagy sem. A buktatást a tanárok csak abban az esetben szokták alkalmazni, ha a gyerek nem rendelkezik azzal az alapvető készséggel, amely a továbbhaladáshoz szükséges. Ha a négy évfolyamon keresztül nem lehet majd buktatni, akkor nem fog csoda történi a gyerekekkel, csak egy hamis képet alakítunk ki bennük. Az osztálytársak majd továbbfejlődnek, ők pedig egyre távolabb fognak kerülni a társaiktól. Az első négy osztályban a bukás megszűnésével csak azt tudjuk majd elérni, hogy a nehéz képességű gyerekek hátráltatni fogják a többi gyereket. A későbbi évfolyamokon pedig olyan heterogén csoportok fognak kialakulni, amelyekkel a pedagógusok már nem tudnak a megfelelő ütemben haladni és az oktatás színvonala sem fog emelkedni. Az említett hamis kép alatt azt értem ,hogy ha rossz képességű gyereket nem lehet megbuktatni, akkor azt hiszi, hogy később munka nélkül is előrehaladhat az életben. A követelmény állítás megszüntetése oda vezet, hogy a társadalomba kiüresedett embereket küldünk. Így káros személység fejlődésnek lehetünk tanúi. Az új rendszer tiltani fogja a büntetetést, s így egyenrangúvá teszi a tanárokat és a gyerekeket. Ez egy olyan liberális modell, ami az Egyesült Államokban elég jól működik, de lehet, hogy nem kellene követnünk ezt a rossz példát.