(Előzmények)
2004 tavaszán, mikor az RMDSZ román államhatalmi segédlettel akadályozta meg a Magyar Polgári Szövetség indulását a helyhatósági választáson, azt lehetett hinni, hogy a viszony a két szervezet között nem lehet hidegebb.

Az esetet Orbán Viktor is RMDSZ erkölcsi zülléseként aposztrofálta, s lényegében mindenki számára nyilvánvalóvá válhatott az, ami legkésőbb 1998. október 3-án, az RMDSZ ultimátumainak - egyébként alapszabályzat-ellenes - visszavonásakor a politikát figyelemmel követők számára már evidencia volt. (Egy hónappal korábban, 1998. szeptember 3-án döntött úgy a Szövetségi Képviselők Tanácsa, hogy ha a kormány nem teremti meg a magyar állami egyetem létrehozásának jogi lehetőségét, akkor az RMDSZ kiválik a koalícióból. Ennek Radu Vasile amerikai útja előtt hatalmas külpolitikai visszhangja lett volna. E ritka szerencsés politikai konstelláció kihasználása helyett az RMDSZ mentőövet dobott a kormánynak a Szövetség elvi álláspontjával ellentétben álló Petőfi-Schiller egyetem létrehozásáról szóló kormányrendelet javaslatának formájában. Már akkor tudta minden vezérpolitikus - s nemcsak ők - hogy ez az egyetemi intézmény megmarad a papírok dimenziójában. A nyilvánvaló cél az SZKT átverése, a naivabb szövetségi képviselők beetetése volt.) Ezt az evidenciát úgy lehetne röviden megfogalmazni, hogy az RMDSZ csúcsvezetőinek fontosabb a román államhatalmi pozíció, mint a magyar ügy képviselete.
Azóta az RMDSZ ismételten elutasította az MPSZ közös képviseletre, majd közös előválasztásokra vonatkozó ajánlatát, majd miután az MPSZ összegyűjtötte ismét az abszurd módon magas aláírás-számot, rekordidő alatt, az RMDSZ ismét szerepet vállalt abban, hogy a polgári erőt elgáncsolják. Sőt, ezúttal a Központi Választási Iroda az Ügyészségre (!) utalta a Magyar Polgári Szövetség aláírásainak ellenőrzését. Ezzel kapcsolatban hadd említsek egy személyes vonatkozást: több ismerősöm hívott fel október 22-23-án, hogy rendőrök járnak az aláírókhoz és kérnek nyilatkozatot arra nézve, hogy az illető aláírta-e vagy sem a Magyar Polgári Szövetség íveit. Sőt, akadt, aki elcsodálkozott, hogy otthon vagyok s nem rendőrségen, mert közös barátunk, aki az MPSZ aláírásgyűjtésének a helyi, Arad megyei vezetője volt, órák óta a rendőrségen van kihallgatáson. Íme, a jellegzetes román demokratúra, avagy a román "eredeti demokrácia" ("democratie originala"), ahogy Iliescu mondotta volt a kilencvenes évek elején. Az ürügy, amivel bevonták az ügyészséget az volt, hogy állítólag túl sok "román hangzású név" szerepelt a listákon. A Központi Választási Iroda szóvivője, Victor Pascu-Camenita azt is kifejtette, hogy meg kell bizonyosodni arról, hogy az aláírók milyen nemzetiségűek. Az orwelli ihletettségű ötletet a kormánypárt bizottsági tagja, Dan Matei Agaton még azzal is megtetézte, hogy nemcsak az aláírók nemzetiségét kell megvizsgálni, hanem azt is, hogy ezen személyek a legutóbbi népszámláláson magyarnak vallották-e magukat. (Az Erdélyi Napló 2004/43-as számának az MPSz kálváriájáról szóló összefoglalója találóan mutat rá, hogy a 2001/680-as népszámlálásról szóló törvény szerint a népszámlálás adatai titkosak, és csakis statisztikai célokra használhatók.)
Aradon egyébként a rendőrök több helyen arra hivatkoztak, hogy Király András megyei RMDSZ-elnök feljelentése alapján nyomoznak. Király, aki a megyei listavezető az RMDSZ színeiben, tagadja ezt. (Ez a magatartás egyébként igencsak jellemző az RMDSZ-re: tavasszal is mosták kezeiket s azt próbálták elhitetni az emberekkel, hogy nekik semmi közük az MPSZ indulásának megakadályozásához, mint ahogy most is Markó Béla tagadta, hogy az RMDSZ-nek köze lenne az MPSZ "kudarcához". Külön érdekessége az esetnek, hogy Markó már a Választási Iroda hivatalos állásfoglalása előtt (!!!) kifejezte sajnálatát afelett, hogy az MPSZ-nek ezúttal sem sikerült összeszedni a kellő számú aláírást. Olyan ez egy kicsit, mint amikor Csoóri Sándor már az MVSZ hivatalos vezetősége elleni bojkott meghirdetése előtt, 2000. május 26-án szignálta a bojkottálók 27-i akciójának támogatását. A különbség csak annyi, hogy Csoóri akkor saját elvbarátaival egyezkedett a háttérben - ami persze nem menti a bojkott erkölcsi felelőssége alól -, míg Markó információi kizárólag az elnyomó román államhatalom képviselőitől származhattak.)
A Magyar Polgári Szövetség a Központi Választási Irodánál írásban tiltakozott amiatt, hogy az aláírási íveket kiszolgáltatták az RMDSZ-nek. Magyarázatot kértek az Irodától, hogyan kerülhettek az aláírási ívek az RMDSZ megyei szervezeteihez, ugyanis ezeket a politikai megfélemlítés eszközeként használják.
Az Erdélyi Napló már idézett összefoglalójából megtudhattunk néhány konkrét zaklatási esetet is: "Sipos Imrét munkahelyén kereste meg Fodor István, az RMDSZ megyei tanácsosa, valamint Kerekes Edit, Zilah város RMDSZ-elnöke. Mindketten azt kérték tőle: vonja vissza aláírását, és adjon írásos nyilatkozatot arról, hogy nem írta alá a Magyar Polgári Szövetség íveit. Ugyancsak Kerekes Edit hívta fel telefonon Horvát Tibort, és azt kérte tőle, vonja vissza az aláírását. Horvát Sándort az RMDSZ zilahi alelnöke, Szilágyi Sándor kereste meg ugyanezzel a kéréssel. Horvát Beáta tanárnőt a "státusziroda" munkatársa, Csillag Alpár kereste meg, és azzal fenyegette, hogy falura helyeztetik, ha nem áll kötélnek. (Az érintett RMDSZ-esek persze ezúttal is tagadnak.) (...) "Orbán Mihályt, a Magyar Polgári Szövetség országos elnökségi tagját két civil ruhás rendőr keresi fel otthonában. Elmondásuk szerint kényes politikai ügyről van szó, amely a magyarság belügye, de ők Király András Arad megyei RMDSZ-elnök feljelentése alapján járnak el." (Íme a megyehatárokat nem ismerő, hatékony és gyümölcsöző román-magyar együttműködés!)

(Közvetítési kísérlet)
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke megpróbált közvetíteni a két politikai szervezet között s elejét venni annak, hogy az erdélyi magyarság parlamenti képviselet nélkül maradjon. A Markó Bélával valamint Szász Jenővel való tárgyalás időpontja október 26-a volt. Tőkés László e napon kibocsátott hivatalos nyilatkozatában rögzítette közvetítésének elvi alapját és javasolt gyakorlati megoldásait. Ebből a következőket emelném ki: "az RMDSZ és az MPSZ - a korábban meghiúsult bihari egység mintájára - állítsanak össze közös jelöltlistát a közelgő választásokra, oly módon, hogy kompromisszumos formában az MPSZ fogadja el, hogy a lista az RMDSZ jele, illetve neve alatt szerepeljen. A két szervezet ilyetén összefogásával nyílna valós esély arra, hogy a parlamenti bejutáshoz szükséges kritikus 5%-os küszöböt az erdélyi magyarság teljesítse. Ezt a közös lehetőséget elmulasztani történelmi felelőtlenség volna." (...)
"a. Az RMDSZ emelje fel szavát az MPSZ-szel szemben foganatosított hatósági zaklatások és antidemokratikus intézkedések ellen, és ítélje el a Polgári Szövetségnek a választási szabadságot durván megsértő - immár másodszori - diszkvalifikálását.
b. Miként az MPSZ, az RMDSZ is részesítse egyértelmű támogatásban a székelyföldi autonómia ügyében kezdeményezett népszavazást.
c. Annak feltételével, hogy az RMDSZ az MPSZ közös listán való indulását elfogadja, az MPSZ álljon el a román pártokkal való közös választási lista állításától." (Lásd az EMNT elnökének október 26-án keltezett és a sajtóhoz eljuttatott állásfoglalását.)
A két szervezet elnökével való tárgyalás meg is történt, azonban Markó Béla nem volt hajlandó egy asztalhoz ülni Szász Jenővel, s azt próbálta kompromisszumként eladni, hogy az RMDSZ-ben utóvédharcot folytató autonomisták, az RMDSZ-listákra a központi ellenszél dacára felkerült Sógor Csaba és Toró T. Tibor képviselhetik az MPSZ programját. (Ami egyébként elviekben megegyezik az RMDSZ-ével, s melyet éppenséggel az MPSZ meghatározó személyiségei alkottak meg. Az MPSZ - RMDSZ ellentét fő forrása az volt, hogy az RMDSZ-es többség 1996-tól nem volt hajlandó e programot képviselni.)
Tőkés László még az utolsó pillanatban, a választási listák leadása előtti napon, október 28-án tett még egy utolsó kísérletet, közreadta a felekhez címzett "Az utolsó órában" című felhívását, melyben ismertette az RMDSZ farizeus magatartását, tételesen, hogy meghamisított pozitív képet sugallnak a román államhatalom kisebbségpolitikájáról, hogy támogatták az román kommunista utódpárt demokráciaellenes törekvéseit, hogy hozzásegítik az induláshoz Vadim Tudort (hadd szúrjam ide: ennek fényében még perverzebb az MPSZ RMDSZ-es érdekeltségű kizárása a versenyből, persze az is tény, Vadimra mint mumusra nagy szüksége van az RMDSZ-nek, ez világosan megmutatkozott az alkotmányról szóló népszavazás esetében is.), majd feltette a kérdést: "egyáltalán (...) érdemes-e, szükséges-e az RMDSZ-szel párbeszédet folytatni? Vajon kit és milyen érdekeket képvisel az a pártszervezet, amely az elnyomó hatalomnak behódoló, cinkos politikájával alapvető magyar érdekeinket, puszta megmaradásunkat veszélyezteti?!
Következésképpen: az október 26-i, kolozsvári közvetítési kísérletnek éppen azért kellett meghiúsulnia, mert az RMDSZ pártbizottsága valahogyan úgy viszonyul az autonómiához, miként a volt kommunisták a békeharchoz. Frunda György előző államelnökjelöltnek is csak arra kellett annak idején a külhoni állampolgárság, hogy annak hátszelével a jelöltetéséhez szükséges aláírásokat összegyűjtse. Hozzá hasonlóan, Markó Béla államelnökjelölt is, miközben maga siklatta vakvágányra az autonómia ügyét, most viszont az RMDSZ autonómia-programjával kampányol megtépázott hitele és népszerűsége visszaszerzéséért. Úgy tűnik egyébként, hogy számára a "párbeszédnek" is csak arculati jelentősége van. Közvetítési kísérletem meghiúsulásának oka is elsősorban az, hogy kettőnk találkozását szintén csak választási propagandára kívánja használni."

(AP - Az Autonómia Pártja?)
Miután meghiúsult az RMDSZ-szel való megegyezés Markó Béla ellenállásán, az MPSZ lépéskényszerbe került. Vagy lemond a 2004-es választáson való megmérettetésrõl, vagy elfogadja az AP, a Népi Akció pártjának felajánlását, melynek vezetõi a döntés elõtt jelezték, hogy tárt karokkal várják a polgári jelölteket. Az MPSZ sajátos megoldást választott. Országos szintû megállapodást nem kötött a Népi Akció pártjával, elsõsorban a bihariak ellenállás miatt, de megyei szervezeteknek megengedte, hogy maguk döntsenek. A Népi Akció pártja egyébként rokonszenves lehet a magyar szavazók számára, hisz prominensei Emil Constantinescu volt elnök, valamint Smaranda Enache emberjogi harcos, aki már 1990 elején kiállt a magyarok jogaiért nem törõdve a következményekkel, az állásából való eltávolítással s támadások sorozatával.
Az MPSZ elnökségének november 2-i, csíksomlyói ülésén kiadott nyilatkozat a következõképpen fogalmaz: "a választás szabadságának megteremtése érdekében - jelöltjeink az AP (Népi Akció) színeiben Erdély több megyéjében részt vesznek a választásokon.
Az erdélyi magyar autonómiatörekvések parlamenti képviseletének biztosításáért az országos elnökség felkéri a Polgári Szövetség tagjait, szimpatizánsait és támogatóit, hogy megyei szervezeteink munkáját, kampányát támogassák és vegyenek részt politikai harcunkban.
Választási üzenetünk: autonómiát és kettõs állampolgárságot!" (Kiemelések az eredeti szövegben.) Az MPSZ képviselõi jelezték, hogy az AP rövidítést az Autonómia Pártjaként fogják aposztrofálni.
Maga Szász Jenő, az MPSZ elnöke nem jelöltette magát, s a jelentősebb magyarlakta megyék közül Biharban a helyi MPSZ nem vállalta egy román párt színeiben való szereplést. Így nem marad más hátra azok számára e megyében, akik elégedetlenek az RMDSZ politikájával, mint hogy otthon maradnak. Mert az MPSZ nem indul az AP színeiben, a többi román párt magyarellenessége könnyen kitapintható, s végül, miként Tőkés László fogalmazott a Krónika 2004. október 27-i számában, "az RMDSZ listáján a belügy kötelékébe tartozó magas rangú tiszt szerepel első helyen, a második befutó helyen pedig az a képviselő, aki a hitlerizmussal társította a Székely Nemzeti Tanács területi autonómia-koncepcióját."
Az MPSZ neki is fogott a kampánynak: november 3-án, Illyefalván az AP Kovászna megyei jelöltjeit (egytől egyik MPSZ-esek) Szász Jenő és Smaranda Enache mutatta be, akik fenyőt is ültettek. A Krónika 2004. november 4-i számának beszámolója kiemeli, hogy a kampányt alighanem azért indították Illyefalván, mert itt öt polgári jelölt került be a tanácsba az AP színeiben az önkormányzati választásokon s az is közrejátszhatott, hogy Kovászna megyében egyedül itt döntött a tanács az autonómiáról szóló helyi népszavazás kiírásáról. Szász Jenő beszédében rámutatott: "a tulipán szezonvirág, míg a fenyő örökzöld" (a tulipán az RMDSZ választási jelvénye, fő szimbóluma, a fenyő pedig az MPSZ szimbóluma) aki azt is leszögezte: "az MPSZ azért jött létre, hogy felszámolja az egypártrendszert, és addig küzdünk, amíg ez sikerül."

(Feleselő közvéleménykutatások)
Lassan elméletivé alakult tehát az MPSZ esélyeire vonatkozó sajátos közvélemény-kutatási vita. (Az AP-ra vonatkozó szavazási hajlandóság nyilván kisebb lesz a székely megyékben, mint a Magyar Polgári Szövetség esetében.) Pedig érdekes lett volna megnézni, mit szólnak Markóék, amikor a választók rácáfolnak nyilvánvalóan manipulált, megrendelésre készült közvélemény-kutatási eredményeikre. Melyek egyébként szemben állnak a Pro Societas Egyesület felmérésével. Ezutóbbi 11 erdélyi megye magyar lakosságának reprezentatív, nem, életkor és településszerkezet szempontjából súlyozott mintát alkalmazott. A megkérdezettek 67.1%-a helytelenítette az MPSZ helyhatósági választáson való részvételének megakadályozását, mindössze 13% helyeselte azt, míg 19% nem tudott dönteni. A parlamenti választáson való indulás vonatkozásában a 38% teljes mértékben támogatta azt, 27.7% inkább támogatta, míg az "inkább nem" és a "nem" 26.1 százalékot mondhatott magáénak Ami legérdekesebb (az Erdélyi Napló 2004. október 19-én megjelenő 2004/42-es számában ismertetett közvéleménykutatás értelemszerűen a Választási Iroda döntése előtt készült, konkrétan szeptember 18 és 23 között): arra a kérdésre, hogy ha az MPSZ-t ismét elgáncsolják, akkor annak ellenére is kívánatosnak tartja-e a Szövetség indulását, 71% válaszolt igennel.

(Példák és ellenpéldák - Komlóssy József levele)
Az erdélyi magyar közéleti válság megszólalásra késztetett több jeles magyar politikai személyiséget Jeszenszky Gézától Németh Zsolton keresztül Komlóssy Józsefig. Ezutóbbi levelét az RMDSZ tájékoztató is szétküldte, nem véletlenül. A szépen megfogalmazott írásban többek között a következőket olvashatjuk: "Teljes meggyőződéssel adok igazat Kelemen Attila képviselő úrnak, amikor a legutóbbi helyhatósági választásokat követően azt állította: "Marosvásárhely polgármesteri széke nem 2004-ben veszett el a magyarság sz?m?ra, hanem 2000-ben", amikor is egy maroknyi csoport szűklátókörűségétől és egyéni ambícióitól vezérelve sokszorosát vitte el azoknak a magyar szavazatoknak, amelyek elegendőek lettek volna ahhoz, hogy a magyar polgármesterjelölt újraválasztását biztosítsa. De hasonló "széles látókört" bizonyító politikusi döntéseknek lehettünk korábban tanúi - pártállástól függetlenül - Budapesten is." Az általam tisztelt és kedvelt Komlóssy József vélhetően nem tud néhány tényről vagy valami okból figyelmen kívül hagyja azokat.
Az első, hogy 2000-ben az RMDSZ volt a ludas a polgármesteri szék elvesztésében s többek között éppenséggel Kelemen Attilának is személyes a felelőssége. ? vállalta annak idején komisszár-szerepet, amikor a kampány teljében Markó Béla alapszabályzat-ellenesen felfüggesztette Kincses Elődöt a megyei elnöki tisztségéből s őt nevezte ki helyére. (Beszédes az ürügy is: Kincses nem a Markó-párti RMDSZ-es helyi klikk által összeállított listát adta le a román hivatalosságoknak, hanem az előválasztás során többezer ember által hitelesített listát. Ez is hozzájárulhatott sokaknak az RMDSZ-től való elfordulásához és az urnáktól való távolmaradásához.)
A másik kérdés, hogy erősen megkérdőjelezhető, hogy az a bizonyos Kelemen Attila által emlegetett csoportosulás, tételesen a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt magyarnak tekinthető-e egyáltalán. Mint közismert, Kiss Kálmán, a párt vezetője az idén előbb a Székelyek Szövetségét hozta létre, majd miután ennek választási indulása meghiúsult, Gigi Becalival próbálkozott, míg végül a Nagyrománia Pártnál kötött ki. Igen, a Nagyrománia Pártnál.
Harmadsorban a marosvásárhelyi polgármesteri szék akkor veszett el, amikor az RMDSZ 2004-ben Kelemen Attilát indította polgármesterjelöltként. Ezt ékesen bizonyítják az abszolút számok is, konkrétan, hogy az RMDSZ-es tanácsosi lista lényegesen több szavazatot kapott, mint Kelemen Attila. Marosvásárhely, a frontváros polgárai aligha felejtették el Kelemen Attilának 2000-es dicstelen szereplését, nem is szólva a Kempinsky-beli koccintásról, ami az 1918-ban még színmagyar Marosvásárhelyen igen nagy súllyal esik a latban.
Komlóssy József levele példaként állítja elénk Dél-Tirolt és a felvidéki magyarságot. Dél-Tirol esetében nincs vitánk, ott az anyaországától elszakított német anyanyelvű közösségnek az autonómia iránti igénye töretlen volt s azt képviselte is a Dél-Tiroli Néppárt. (Kevésbé mondható ez el az RMDSZ-ről - a szakításnak többek között az volt az oka, hogy a szervezet programjához hű autonomista erők nem tudták rászorítani Markóékat az RMDSZ hivatalos programjának képviseletére.) De messze nem ez az eset a felvidéki MKP-val, amely, ha egyáltalán létezhet a politikai prostitúciónak az RMDSZ-énél súlyosabb foka, akkor bizony az MKP még ennél a gyászos szervezetnél is mélyebbre süllyedt e téren. A Benes-dekrétumok ügyében való gyáva, helyzetkihagyó, önsorsrontó sunyítás, az autonómia követelésének talonba tétele, a szlovák nemzetérdek kiszolgálása magyar szempontból egyenesen botrányos. Csak politikai bátorság és elhivatottság kellett volna ahhoz, hogy megzsarolják a szlovákságot, hogy amíg nincs területi autonómiája a magyarságnak, addig ők nem hajlandóak hitelesíteni a szlovák áldemokráciát, addig ország-világ előtt újra és újra visszatérnek a Benes dekrétumok náci ihletettségére. Az MKP egysége a megalkuvás, az önfeladás egysége. Ennél az egységnél jobb a széttöredezettség is, az álképviseletnél jobb a nem létező képviselet.

(A kettős állampolgárságról másképp)
A történelem néha ismétli magát. Markó Béla érezve, hogy a magyar állampolgárság olyan elemi igénye az erdélyi magyarságnak, amely ellen választás előtt nem lehet beszélni, (illetve lehetni lehet, de politikailag nem célszerű) szakított eddigi retorikájával és budapesti szövetségeseivel ellentétben a küszöbön álló népszavazás vonatkozásában az "igen" szavazat vagyis a magyar állampolgárság kiterjesztése mellett állt ki. "Az RMDSZ nem ért egyet az Magyar Szocialista Párt és az Szabad Demokraták Szövetsége ezzel kapcsolatos álláspontjával. A szervezet teljes mértékben méltányosnak tartja a határon túli magyarok igényét, miszerint kedvezményesen kaphassa meg a magyar állampolgárságot az, aki ezt kéri" - mondta Markó. "A népszavazás tulajdonképpen erről a kérdésről szól. Az igen szavazat egyaránt lehetőséget ad az esetleges alanyi jogú állampolgárság megadására, de másfajta, a magyar törvényhozó testület által utólag kidolgozandó megoldásra is (...) ahhoz, hogy bármilyen törvény is szülessék ebben a témában, szükség van az igen szavazatok többségére." (lásd az MTI 2004. november 3-i tudósítását.) E megnyilatkozás teljesen korrekt. Csak az a szomorú, hogy a korábbi tapasztalat jócskán levon a hitelességéből. Az RMDSZ és annak vezetői érdekes módon mindig kampányidőszakban válnak affinissá az olyan jelentős nemzetstratégiai gondolatok iránt, mint a magyar állampolgárság kiterjesztése és az autonómia. Emlékezetes, hogy a 2000-es választás idején Frunda György elnökjelöltségéhez szükséges aláírásokat úgy remélte az RMDSZ - nem alaptalanul - összeszedni, hogy egybekapcsolták azt a külhoni állampolgárságot támogató aláírásgyűjtéssel. Miután lezajlott a választás, ezutóbbiakról egyszerűen elfeledkeztek. Majd Markó Béla és szervezeten belüli támogatói több ízben is megpróbálták egymás ellen kijátszani az autonómia követelését és a "kettős állampolgárság" kérdését. Holott a kettő egyazon nemzetpolitikai koncepciónak a két oldala, úgy is fogalmazhatnék, hogy az autonómiának nemzeti tartalmát erősíti a magyar állampolgárság, mely egyben a magyar nemzet összetartozásának legegyértelműbb és legbiztosabb jogi alapzata.
A jelen politikai konstellációban, miként arra Tőkés László idézett nyilatkozata is rámutatott, Markóék mindent alárendelnek a választási szempontoknak, a választási propagandának, ami történetesen ebben a konkrét esetben nemzetpolitikailag még hasznos is. A magyar állampolgárság kiterjesztésének kérdésénél megítélésem szerint nincs ma fontosabb és aktuálisabb nemzetpolitikai imperatívusz. Ez ugyanis kizárólag a magyar politikai akarat függvénye és viszonylag hamar megvalósítható, ellentétben az autonómiával, ami szintén igen fontos stratégiai cél, de csak középtávon várható a valóságba ültetése.

(Kiút)
Miután az erdélyi magyar közélet formálisan is pluralizálódott és bárhányszor is gáncsolják el az MPSZ-t, s szellemet már nem lehet visszaküldeni a palackba, az RMDSZ pedig, ha nem most, akkor négy év múlva esik ki a parlamentből valami módon kiutat kell keresni.. Erre Tőkés László is felhívta a figyelmet már idézett október 26-i nyilatkozatában: "A távlati romániai magyar-magyar együttműködés intézményes kereteinek a megteremtése végett, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közreműködésével kezdeményezem az Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet (ERMÁÉRT) létrehozását, a politikai, a civil és az egyházi közélet képviselőinek részvételével." Mellesleg ebbe az irányba mutat a több szempontból s főleg következtetéseiben kifogásolható Komlóssy-féle levél is. Olyan, magasabb integrációs formákban kell gondolkodni, olyan intézményes megoldásokban, melyek az RMDSZ hajdani nemzeti önkormányzati berendezkedését idézik, de melyekben az elvhű, magyar érdekeket képviselő erőknek zsarolási pozíciójuk van.
Az RMDSZ vezetése az elmúlt évtizedben megmutatta: írott és íratlan normák, magyar értékek és érdekek, autonómia-célkitűzés és magyar integráció nem képezheti esetükben a fékeveszett karrierizmus gátját. Az MPSZ-nek jó esélye van előbb-utóbb olyan társadalmi támogatottságra szert tenni, melynek birtokában nélküle lehetetlen lesz a parlamenti küszöb átlépése. Előbb-utóbb tehát Markó Béla is kénytelen lesz visszavenni jelenlegi hatalmi gőgjéből, kénytelen lesz leülni tárgyalni az autonomista erőkkel. Ez tehát most a létparancs az MPSZ számára: erőakkumuláció, minden forrás mozgósítása rövid távon a választásokra, és annak eredményétől függetlenül önépítkezés, társadalomépítés középtávon a majdani tárgyalási pozíció erősítésére.

Borbély Zsolt Attila