Napnál is világosabb, hogy a jelenlegi feltételekkel történő csatlakozás Magyarországot katasztrofális eredményekkel fenyegeti. Ezen belül is a legsúlyosabb és legpusztítóbb támadás a magyar agrárágazatot éri majd.

Amellett, hogy a magyar mezőgazdaság elpusztítása mennyire káros gazdasági következményekkel jár nemzetünk számára, nem hagyható figyelmen kívül annak társadalomlélektani hatása sem. A magyar ember számára ugyanis a földművelés és az állattenyésztés nem puszta termelés, mert az összeforrt a tisztességgel, a szorgalommal, a föld és az állatok szeretetével ("anyaföld", "jószág"), a bennünket körülvevő közösségekkel, családdal, településsel, végső soron a nemzettel. Nyugodtan kijelenthető, aki a magyarságot meg akarja fosztani a mezőgazdaságtól, az nem csak gazdaságilag károsít meg bennünket, de elveszi nemzeti karakterünk, nemzeti identitásunk egyik alapvető pillérét is.

Az elmúlt tizennégy évre visszatekintve szörnyű, de igaz következtetés vonható le: A magyar mezőgazdaságot a soron következő kormányok mindegyike elárulta. Ígérgettek, beszéltek a reformokról, de semmi komoly lépést nem tettek. Nem azért, mert lehetetlen dolog lett volna megmenteni az agráriumot, hanem azért, mert a magyar politikai garnitúra megegyezett a nyugati körökkel. Uniós csatlakozásunk ára ugyanis mezőgazdaságunk felszámolása, lezüllesztése volt. A mindenkori kormányok ehhez asszisztáltak. Álszent pótcselekvéssel, mentegetőzéssel, hosszú távú ígéretekkel igyekeztek elterelni a figyelmet a valós folyamatokról, és hagyták, hogy számos kiérlelt program porosodjon a fiókokba zárva.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom megalázónak tartja a jelenleg kialakított csatlakozási feltételeket, melyek szinte felszámolják a magyar mezőgazdaságot. Nem nyugodhatunk bele ebbe a helyzetbe, ki kell eszközölnünk a csatlakozási szerződés módosítását, és meg kell tennünk itthon is mindent, hogy megvédjük földjeink, termelőink, élelmiszeriparunk. Az uniós csatlakozás tele van gyilkos - és a politika részéről elhallgatott - aknákkal, melyek csak arra várnak, hogy rájuk lépjünk.

A magyar termőföld a magyaroké!

- Az Orbán-kormány a csatlakozási fejezetek tárgyalása során Göteborgban írta alá a tőke szabad áramlásáról szóló fejezetet, amely révén a magyar föld külföldiek számára is megvásárolható árúvá vált. Ennek életbe léptetésére a csatlakozási szerződés véglegesítésekor 7+3 év haladékot kaptunk Brüsszeltől, azaz hét évig nem szerezhet külföldi magyar földtulajdont, majd a hét év letelte után újabb három év haladék adható. A néhány év haladékkal kapcsolatban több dolog is tisztázandó.

- Ez a 7+3 év csak látszólagos, hiszen már most számtalan külföldi rendelkezik hazánkban nagymennyiségű földterülettel (szántó, gyümölcsös). Sőt a támogatásokhoz szükséges regisztrációval is rendelkeznek!

- A 7+3 év valójában nem nekünk haladék, hanem a külföldiek számára, ugyanis az elkövetkezendő években olyan hátrányos helyzetbe kerül a magyar agrárium (kvóták, 25%-os támogatás, stb.), hogy a magyar földtulajdonosok előbb-utóbb meg akarnak majd szabadulni gondjaik forrásától, a földtől. Ennek a folyamatnak a véghezvitelére a tíz év tökéletesen alkalmas. Ekkor a külföldi, az addigra elszegényedett magyar tulajdonostól könnyen veheti majd meg a - nyugati földárakhoz képest még mindig olcsó - magyar földet. Azután eldöntheti, hogy a jól termő - 30-40 aranykoronás - gépesített földön alkalmazza-e a korábbi földtulajdonost, a magyar parasztot vagy nem. Ha nem, akkor a paraszt ember számára marad a megalázó segély, vagy a számára idegen nagyváros.

- A csatlakozás után azonnal földtulajdonhoz juthatnak azon külföldi állampolgárok, akik már három éve Magyarországon vannak. Tehát a 7+3 évnek meg van a maga kiskapuja.

- A 7+3 év sem biztos. 7 év után az unió mérlegeli, hogy a további három éves haladék szükséges-e, vagy feloldható.

- A kvóták újraosztásáról szinte senki sem beszél. A hazánk számára megszabott kvóták - amelyek nagy része alatta van még a magyar fogyasztásnak is, azaz behozatali kényszert irányoznak elő - ugyanis árucikknek számítanak. Azaz akár egy kézben is lehetnek. A tönkremenő gazdák kvótáit - és az azokhoz kapcsolódó támogatásokat - sorra fogják felvásárolni a kellő tőkével rendelkező külföldiek. Ennek révén szinte mindegy, hogy ki a föld tulajdonosa, mert annak valódi ura az lesz, akié a kvóta.

- A Horn-kormány alatt az ellenzék kezdeményezésére 350 ezer aláírás gyűlt össze abból a célból, hogy írjanak ki népszavazást Magyarországon arról, hogy juthat-e külföldi magyar földtulajdonhoz. Az Orbán-kormány hatalomra jutva azonnal lesöpörte a nagyszerű kezdeményezést az asztalról.

- A göteborgi aláírást követően Orbán Viktor egyértelmű ígéretet tett az Országgyűlésben arra, hogy bár a fejezetet aláírta, de a dán minta felhasználásával olyan földtörvény-módosítást eszközöl ki, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi a magyar föld kiárusítását. Az ígéret elhangzott, a tett elmaradt. A Medgyessy-kormánynak persze már szándéka sincs arra, hogy megmentse a magyar földet.

- Az Orbán-kormány regnálása végén keményen hadat üzent a zsebszerződéseknek. Azt hallottuk, hogy véget fog érni az osztrák vircsaft. Mégsem történt semmi. Miért?

- Az üzemszabályozás nyugati minták alapján kialakított koncepciója már réges-rég készen áll arra, hogy bevezessék. Ez birtokmaximumot vezetne be, megakadályozva, hogy külföldi tulajdonú, nagybirtokok jöjjenek létre, ahogy azt Brüsszel szeretné. A földtulajdont magyarországi agrárvégzettséghez, magyar nyelvtudáshoz, magyarországi letelepedettséghez, mezőgazdasági főfoglalkozáshoz, stb. kötnénk. A koncepcióról szívesen beszélnek politikusaink, a konkrét lépésekről azonban még senki sem hallott.

- Az unió már 1995-ben a madridi csúcson, majd 1999-ben az előretekintési programjában világossá tette, hogy milyen szerepet szán Kelet-Közép-Európa csatlakozó országainak. Térségünkben az unió max. 3%-nyi mezőgazdaságból élő embert tud elképzelni, és egyértelműen nagybirtokrendszert. Az itteni nagybirtokok feladata lesz, hogy olcsó munkaerővel termeljenek nyersanyagot a nyugati élelmiszeripar számára, és hogy bázist adjanak a génmanipulált növények és állatok termelésének ill. tenyésztésének. Nyugaton olyan erősek a családi gazdaságok, hogy ott nincs lehetőség nagybirtokok kialakítására, nálunk viszont a gazdák tönkretétele árán az unió létrehozhatja a hőn áhított nagybirtokrendszert.

Ez egyfajta modern gyarmati szerepkör. Nyersanyagot termelünk olcsón a nyugati országok számára. Azzal, hogy a nyers termékeket kiviszik, elveszítjük a hozzáadott értékből, az élelmiszeriparból befolyó haszon lehetőségét is. A kormányaink ezt elhallgatták előlünk. Pedig nagyon jól kellett tudniuk, hiszen ők tárgyaltak, hogy az unió mire készül. Tudniuk kellett, hogy erős családi gazdaságok ugyan lehetnek Magyarországon, de csak akkor, ha nem lépünk be az unióba! Ez utóbbi lehetőség bennük fel sem merült, hiszen a potom pénzért "privatizált" téeszek, és nagy vállalatok tulajdonosai nem mások, mint a jelenlegi kormány tagjai és barátai.
A pályázati összegekből Magyarország nem fog a beígért pénzekhez hozzájutni

A magyar politikai garnitúra folyamatosan azzal szédíti a gazdákat, hogy az uniós csatlakozás után óriási támogatásokat fognak kapni Brüsszeltől, hogy a pályázati pénzek révén számos problémájukra, fejletlen gépparkjukra megoldást találnak. Több milliárdok repkednek, közép- és hosszútávú fejlesztési koncepciókról hallani. A hurráoptimizmus azonban indokolatlan. A pályázati támogatásokkal kapcsolatban számos félreértés van.

- Az uniós csatlakozás pillanatától a mezőgazdaság kikerül a magyar kormány felügyelete alól, azt az unió közös mezőgazdaság-politikájának válik részévé. Ez azt jelenti, hogy a támogatások pusztán uniós támogatások lehetnek, a magyar kormány támogatási, szubvenciós lehetőségei megszűnnek. Egy aszályos helyzetben május 1-je után a magyar kormány nem segíthet a gazdáin, mert azzal az agrárpolitika uniós normáit sértene meg. Annyink lesz, amit az uniótól kapunk.

- A pályázati pénzek nem automatikusan megszerezhetőek, csupán potenciális támogatások. Azokat el kell nyerni. Ez még a nyugati országoknak sem sikerül teljesen. Egy nálunk jóval jobb állapotba lévő uniós ország, több éves tapasztalattal is csak 70-80%-át hívja le a pályázati pénzeknek. Baráth Etele, szocialista államtitkár nemrég elismerte, hogy ez nálunk csupán 6-8 % lesz! A magyar támogatásfogadó struktúra nincs kész. Ez az Orbán- és a Medgyessy-kormány közös bűne. Ausztria 1988-tól kezdve építette fel saját rendszerét az 1995-ös csatlakozásig. Ők tartományonként 800 embert foglalkoztatnak állami pénzből, akik segítik az ottani gazdákat a pályázati pénzek lehívásában. Nálunk ilyen rendszer nincs. Spekulánsok, magáncégek fognak meggazdagodni a pályázati rendszerből. A cégek 10-20%-ot fognak kérni a pályázati pénzből, amelyet persze majd előre kérnek, nem vállalva az esetleges elutasítás kockázatát.

- A pályázatokon való részételhez általában 40-50% önrész kell. A mai helyzetükben hogyan és honnan jutnak majd a gazdák az önrészhez szükséges pénzhez?

- Az uniós pályázatok - amellett, hogy önrészt igényelnek - utófinanszírozással működnek, azaz a munkák megkezdéséhez nem adnak azonnal pénzt. A gazdának a pályázatát saját erőből kell elindítania, amelyhez a pénzt az unió csak később utalja, - ha egyáltalán utalja. Mert az Unió által adható támogatást is - az utófinanszírozás miatt - a magyar államnak kell megelőlegezni. És az állam az Uniótól csak akkor kapja meg a megelőlegezett támogatást, ha mindent rendben talált a pályázatok lebonyolításánál. Tehát az államnak kell az Unió által adható területalapú támogatások esetében is a 25 %-ot megelőlegezni, nem beszélve a 30% nemzeti önrészről, - ami pedig nem szerepel a 2004-es költségvetésben. Így a jelenlegi kormány esetén még csak remény sincs a normatív támogatások lehívására.

- A pályázati pénzek nem vonatkoznak bármire. A magyar gazda nem arra pályázhat, amire szerinte jó volna pénzt szerezni, hanem amire Brüsszel kiírja a pályázatot.

- A magyar emberektől és a gazdáktól teljesen idegen a pályázati finanszírozás rendszere. Ennek hirtelen és azonnali bevezetése teljesen felkészületlenül fogja érni a magyar agráriumot.