Miért nem nyomtat forintot az MNB? Miért hordták teherautóval a pénzt a Postabankba? Milyen érdekből és hogyan juttatták hazánkat ebbe a helyzete? Rozgonyi Ernővel, a Jobbik országgyűlési képviselőjével, pénzügyi szakpolitikusával készített interjúnkból megtudhatja.

Korábbi felszólalásában a jegybanki működésről, vagyis jobban mondva jegybanki nem működésről beszélt. Mi a baj a jegybankunkkal?

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) hivatalosan még mindig jegybank. Jegybank, csak épp ezt a feladatát nem látja el. Az MNB-nek bankjegy-kibocsátási monopóliuma van, csak ő hozhat forgalomba pénzt. A bank azért is felel, hogy a gazdaságban megfelelő pénzmennyiség legyen, ha ugyanis sok van, akkor az növeli az inflációs veszélyt, ha kevés van, akkor döglődik az ipar, a kereskedelem, akkor pénzszűke van. Valakik, pontosan én sem tudom, hogy kik, az Antall-kormány idején megtiltották az MNB-nek, hogy éljen a bankjegy-kibocsátási monopóliumával. Ennek több oka van. A legfontosabb, hogy így lehetett belekényszeríteni egyre mélyebben az országot abba, hogy mindenét eladja, úgymond spontán privatizáljon, kölcsönöket vegyen fel, azaz ugyanannyi pénzt használjon el, amennyit a bankjegy-kibocsátással is megtett volna, csak épp nem önköltségi áron, hanem busás kamatfizetésért, ami egy bizonyos szinten gyakorlatilag visszafizethetetlenné válik. Most itt tartunk, ennek isszuk a levét.

Ez azért fontos dolog, mert közben Horn Gyula és kormánya kiárusította a teljes magyar bankrendszert, nincs kereskedelmi, ipari vagy épp mezőgazdasági bankunk. Ezeket mind eladtuk. Ezzel a teljes magyar kétszintű bankrendszert átadtuk a külföldi pénzintézeteknek.

Mi lenne a jegybank feladata, ha még mindig jegybank volna?

A jegybank a bankok bankja, azaz kutya kötelessége kézben tartani, ellenőrizni, hogy ezek a külföldi bankok mennyi pénzt bocsátanak ki, mennyit hiteleznek. Ehhez az kellene, hogy bizonyos dolgokat megköveteljen, korlátozza vagy elősegítse a hitelnyújtást. Ezzel a jogával sem él a nemzeti bank.

Erre a legjobb példa a Postabank-botrány. Akkor érdekes módon teherautó-számra tudták a Postabankba szállítani a pénzt, miközben Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter és Horn Gyula úgy nyilatkozott, hogy itt az égvilágon semmi baj nincs. Igen, mert a kutya sem ellenőrizte azt a tranzakciót.

Úgy tűnik erre volt lehetőség, ahogy a bankkonszolidációra is mindig volt keret. Hogyan értékeli ezeket a döntéseket?

Érdekes módon arra mindig volt pénz, hogy feltőkésítsék azokat a bankokat, amelyeket előtte kifosztottak, tönkretettek. Arra is mindig volt pénz, hogy a külföldiek bejöjjenek és az adott ingatlant, üzletrészt egyéb befektetési lehetőségeket, azok valós értékének 10 százalékáért megvásárolják, esetleg foglalkoztassanak pár embert.

Volt egy olyan pénzpolitika, amelyik mindent elkövetett annak érdekében, hogy ez az ország ne tudjon talpon állni. Feltételezem, hogy szándékosan hozták az országot olyan helyzetbe, hogy ne tudjon gazdaságilag megerősödni, függővé váljon, részben a tőkepiacoktól, részben pedig az ipari és a kereskedelmi tőkétől.

Az elmúlt huszonegy évben milyen típusú politika jellemzi az MNB-t?

A Magyar Nemzeti Bank restriktív, vagyis megszorító politikát folytat, amivel akkor szoktak élni, ha monetáris okok miatt, túlzott bankjegy-kibocsátás miatt túl sok a pénz van a piacon. Az efféle helyzet – amely egyébként inflációt okoz – megoldásaként általában alapkamatot emelnek, azaz csökkentik az igényt a hitelre, hogy kevesebb pénz áramoljon ki. Nos, az MNB ezt a politikát folytatja immáron 21 éve, csak éppen egy olyan országban, ahol állandóan azt mondják, hogy nincs pénz semmire, azaz a „túl sok pénz van a piacon” helyzet nem áll fenn. 

A magyar piacon az a probléma, hogy kevés a pénz, az is lassan forog, és a jegybanki alapkamat is folyamatosan magas?

A külföldi bankok a jegybanki alapkamathoz igazodnak, ahhoz mérten állapítják meg a saját hasznukat. Ez azt jelenti, hogy elképesztő hitelfelvételek vannak, már jó kondíciójú hitelnek minősül, ahol 35-40 százalékos a teljes hiteldíj-mutató. Hogyan tudja ezt egy magyar vállalkozó kitermelni, aki mondjuk bedolgozója, beszállítója egy külföldi cégnek, amelyik lenyomja az árakat, 90 és 120 napra fizet? Úgy tűnik, minden úgy működik ebben az országban – beleértve a kormányt is a szabályozások elmulasztása miatt –, hogy hazánkat egyre mélyebb kiszolgáltatottságba taszítják. Gyarmati állapotban vagyunk, a mozgásterünk majdnem a nullával egyenlő.

Az „elmúlt nyolc évben” kifejezéssel kezdődő mondatokat naponta többször is hallhatják a parlamenti üléseket figyelemmel kísérő nézők.

Hiába hivatkozik a Fidesz-kormány az utóbbi nyolc évre, a mostanra kialakult állapot az elmúlt 21 év politikájának következménye. Ezt a folyamatot az Antall-kormány indította el, amikor az élelmiszeripart eladta, s a földvisszaadási törvény is csak felemás megoldást adott a helyzetre. A megindult negatív folyamatokra a Horn-kormány még rátett két-három lapáttal. Az első Fidesz-kormány szintén ludas a gazdaság és bankszektor jelenlegi állapotáért. Gyurcsány Ferencet és kabinetét teljes joggal szidják, ám a mai állapotnak nem egyedüli okozója, igaz a negatív folyamatok miniszterelnöksége alatt felgyorsultak.

Hogyan lehet a jelen helyzetre megoldást találni?

Megoldást jelenthet, hogy nem veszünk fel újabb kölcsönöket. Meg kell állapítani egy hiánycélt, amihez konokul ragaszkodni kell. Ehhez a kormánynak gondoskodnia kell az adóbevételekről, megfelelő szabályok közé szorítva a multinacionális cégeket. Nem különadókkal kellett volna élni, hanem ugyanolyan feltételeket kényszeríteni rájuk, mint amelyek a hazai szektorra is vonatkoznak. Ma a legtöbb multinacionális cég még mindig kihasználja, a ki tudja hány éves adómentességét. Emellett még extraprofitot is termelnek a minimális bérköltségekkel, a késleltetett kifizetésekkel. Ebből az egészből a magyar nemzetnek és költségvetésének egy büdös fillér haszna nincs.

Emellett a legfontosabb a magyar ipar és mezőgazdaság talpra állítása. Meg kell keresni, mi az a gazdasági terület, amivel a nemzetközi piacokon azonnal meg tudunk jelenni. Belülről kell dinamizálni a gazdaságot, a magyar államnak pedig ebben oroszlánrészt kell vállalnia, mert az embereknek nincs pénzük. A korábbi időszakokból tudjuk, hogy a magyar mezőgazdaság optimális esetben 25-30 millió embert el tud látni jó minőségű termékekkel. Ha ehhez még egy jó feldolgozóipar is járul, akkor ennek van piaca. Lehet, hogy nem az unióban, de egyrészt itthon száműzni kell minden külföldi árút, amit magyar termékkel is lehet helyettesíteni, másrészt a régi, hagyományos piacainkat újra meg kell találnunk.

Bazsó Bálint

barikad.hu