Alaptézisként kimondhatjuk – szinte már-már közhelyszerűen –, az építésügy rendszere működésképtelen. Ennek oka, hogy a jogszabálytenger, alkalmazóinak korrupciója, az úgynevezett fejlesztői tőke nyomása, a közösségi-, és vele együtt az építészeti kultúra, értékrend eltűnése, együttesen életképtelenné teszi. Az igazán nagy probléma az, hogy ennek a torz rendszernek a torzói nem tűnnek el nyomtalanul, mint az emberiség evolúciója számára értékelhetetlen, zsákutcás kísérletek, hanem maradnak velünk gyógyíthatatlan (táj) sebekként. Ennek egy „tökéletes” példája a badacsonytomaji Bazaltbor-Badacsony Kft. borfeldolgozója és borhotelje.

Megvalósulása a következő tényezők együttállásával vált lehetségessé: a tengernyi jogszabály ellenére pont akkor nincs az illetékes hatóságnak vétójoga, amikor kellene, a korrupció „polipja” képes, ha kell, a vonatkozó településrendezési terv „kreatív” megreformálására is. A kérdés az, mit lehet tenni, amely megakadályozhatja egy ilyen épületegyüttes létrejöttét? A választ csak újabb kérdések felvetésén keresztül kaphatjuk meg. Mit jelent számunkra az, hogy érték? Létezik-e ma értékeket képviselő közösség? Mit érdemes szabályozni egyáltalán az építészeten belül? És mit érdemel az a bűnös…

Az első kérdés messzire vezetne, elég, ha arra utalunk: az antik görög filozófia 2500 éve teremtette meg az értékelmélet, az axiológia alapját. Sekélyes korunkban bőven elég lenne annyi üzenetet megérteni ebből a tudományból, hogy nem mindennek csak ára van, létezik olyan dolog, aminek értéke (is). S még talán annyit érdemes lenne elhinni a régi gondolkodóknak, hogy „igyekezzünk a múlandón örökkévalót szerezni”. Ez az iránymutatás vonatkozik az építkezéseinkre is, igyekezzünk olyan házat tervezni és építeni, amely - ha az évszázadok próbáját nem is képes kiállni, de - legalább az átadását követő héten még nem lesz közröhej vagy közbotrány tárgya. Utóbbi eset viszonylag egyszerűen elkerülhető, értékteremtő törekvéseink során az azt befogadó közösséget kell, hogy szolgáljuk, s annak értékrendjébe kellene, hogy illeszkedjen alkotásunk. Léteznek-e ma valódi közösségek és valódi értékrendek? Tagadhatatlan, hogy egykor létező közösségek által létrehozott valódi értékek még mindig körülvesznek minket.

Hívjuk most ezeket, az egyszerűség kedvéért műemlékeknek. Érdemes lenne közösségi létezésünket azzal kezdeni, hogy soha, sehol, semmilyen érdekcsoport nyomásának nem engedve megőrizzük, megvédjük az elődeink által létrehozott – jelenleg műemléknek tartott – értékeket. Nem engedjük például, hogy egy, a falunk határában álló múzeumként működő műemléket teljes egészében elbontsanak, akár egyszerű honpolgárok vagyunk, akár képviselői méltóságra érdemesített elöljárók. S azt már végképp ne hagyjuk, hogy az a szégyen essen meg rajtunk, hogy ennek eltűréséért bárki közülünk szemlesütve csúszópénzt fogadjon el!

A harmadik kérdéskör az építésszabályozás. Az elmúlt esztendők megmutatták, hogyha nincs társadalmilag elfogadott értékrend, s az azért, ha kell, a vérét is áldozni képes közösség, akkor teljesen hiábavaló dolog a jogszabályok gyártása, osztódással történő szaporítása, mert mindez csak a visszájára fordíthatja a legjobb törvényalkotói szándékot is. Volt olyan időszak, amikor a jogszabályalkotónak nem kellett azon torz logika mentén gondolkodnia, miként lehet előre beépíteni a megfogalmazandó szövegbe a még el sem fogadott törvény esetleges kijátszására alkalmas kiskapuk kivédését, s mindezt lehetőleg szörnyen nyakatekert bikkfanyelven. Valószínűleg azért lehetett ez így, mert az említett korok társadalmai számára teljesen természetes közegként létezett egy közös építészeti kultúra, nyelv, s egyáltalán, egy közösen megélt értékrend.

Ezért aztán az építő tevékenységet szabályozó törvényeknek egy csomó olyan dologra nem kellett kitérni, amik ma a vonatkozó törvények 90 százalékát kiteszik, tegyük hozzá, teljesen feleslegesen. Hiszen, ha csak tehetik, kijátsszák őket az építtetők, s építészeink - amúgy egyébként meglehetősen szegényes – fantáziája szárnyra kél a kihívástól: megtalálni a kiskaput! Ez viszont újabb törvényi előírások bevezetésére sarkallja az illetékeseket, amelyek garantálják újabb kiskapuk létrejöttét… Ennek a „követő jellegű” szabályozási logikának az ördögi köréből valljuk: ki lehet és ki kell törni.

Az általunk javasolt értékorientált szabályozás egy teljesen új gondolkodásmódot és nyelvezetet igényelő sorrendváltás. S ezt most szó szerint értem, hiszen ha most bármelyik település területrendezési tervét megnézzük, a legjobb esetben is csak a rendelet legvégén, a csatolmányok között találjuk a védendő értékek listáját. Előfordul, hogy még ott sem, mint Badacsonytomaj esetében, ahol pont az az épület maradt le a listáról, amit később „véletlenül” lebontottak. Ha azonban a szabályozás középpontjába egy település már meglévő - eszmei és tárgyi - értékeit állítjuk, a sorrend megfordul, és jópár, addig nehezen megoldható kérdés, valószínűleg fel sem merül. Badacsonytomaj esetében is kezdődhetne például azzal a rendezési terv, hogy: érték a kialakult településkép, azaz a település látványa valamely külső pontról szemlélve. És igen, egy átfogó településkép elemzéskor meg kell határozni a már meglévő tájidegen elemeket, s a településképből való eltávolításuknak lehetőségét.

Isten ments, hogy most megfogalmazzunk egy komplett rendezési tervet, csak néhány momentumban villantottuk fel az alaptételt: az értékelvűség
evidenciájára kell építeni törvényalkotásunkat. Így értékként kell kezelnünk magát a szabályozást is, hiszen jó esetben ez tükrözi egy adott település lakosságának közösen vállalt értékrendjét. S most ezzel érkeztünk el az utolsó kérdésünkig: mit érdemel az a bűnös, aki képes „véletlenül”, „épp csak egy kicsit” átalakítani a Helyi Építési Szabályzat rendeletét, képes belerondítani a közakaratképzés ezen fontos dokumentumába, azért, hogy mindenáron megvalósulhasson az ingatlanspekulánsok üzlete? Talán meglepő lesz, de a jelenlegi büntető törvénykönyv szerint: semmit. Tudniillik ez nem bűncselekmény. Mert az nem lehet, hogy egy ingatlanfejlesztőnek ne érvényesülhessen az érdeke ma, Magyarországon!

Nohát, ezért született az az általunk benyújtott törvényjavaslat, a T/537-es számú, amely bűncselekménnyé tenné az építési szabályozás „kreatív” átdolgozását. Igen, ha ez a törvény megszavazásra kerülne, nem lenne kérdés, hogy történhetett volna akárcsak egy kapavágás is a Bazaltbor-Badacsony Kft. borhotelének felépítése kapcsán, illetve, hogy a szabályzat meghamisítása miatt az elkövetők és a felbujtók jövő nyáron is még a Balaton partján hűsölnének-e.

Hegedűs Lorántné,
a Jobbik országgyűlési képviselője

A cikk megjelent a bar!kád hetilao előző számában.