(Szakmai háttéranyag a Jobbik 2006-os rövid programjához)

A magyar népesség objektív mutatókkal mérhető súlyos egészségi - fizikai-mentális - állapotán érdemben javítani csak olyan program megalkotásával és végrehajtásával lehet, amelyik az egészségügyet nem független területként kezeli, hanem az emberi életminőséget befolyásoló társadalmi folyamatok összefüggésében.

Az ismert pártprogramok ahelyett, hogy alapjaiban javasolnák megreformálni a társadalom működését, a jogbiztonságra való hamis hivatkozással toldozgatják-foltozgatják a jogrendet és a finanszírozás rendszerét. Mindig azon a ponton avatkoznak be, ahol nagy a hiány, katasztrofális a működés, vagy éppen a rendellenességnek nagy a sajtónyilvánossága.

Mindent az alapoktól kell újraépíteni, tudomásul véve, hogy az eredmény és a haszon (beleértve a gazdasági szempontból is értelmezhető egészséghasznot) évtizedes távlatban lesz jelentős! Az egészségügy alapoktól való újjáépítése feltételezi azt az erkölcsi megújulást is, aminek foglalata csak egy - több mint 1000 éves - jogfolytonosságot helyreállító, Alkotmányozó Nemzetgyűlés által elfogadott, a jelenlegi alaptörvényt felváltó, valódi alkotmány lehet.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom Egészségügyi Kabinetje a legfontosabb teendőket a 12 pontban foglalta össze - kiegészítve a legszükségesebb magyarázatokkal.

1. Ellátás-szerkezet átalakítása. (Szétválasztani a gyógyító egészségügyet, az egészségben tartó-gondozó egészségügyet és a szolidaritás-szociális alapú egészségügyi ellátást.)

Az egészségügyi ellátó rendszer jelenleg összemossa az egészségügyi ellátás működtetése szempontjából a teljesen másképpen finanszírozott, más céllal működtetett és más feladatokat ellátó orvosi-, illetve intézményi teljesítéseket.

Külön feladatként kezelendő a fogantatástól élethosszig-halálig tartó gondozó, egészségben tartó ellátás (várandósok gondozása, anya-csecsemőgondozás, iskolai egészségügy, foglalkozás-egészségügy, idősgondozás). Ezek állami feladatok, nem biztosítási befizetésekből kell működtetni! Ebbe a körbe tartozik minden törvényben, rendeletben kötelezően előírt szolgáltatás, ami alól felmentés sem adható (pl. kötelező védőoltások, járványmegelőző intézkedések, egészségesekre vonatkozó szűrések - "népegészségügyi program".)

Eltérő feladata van a gyógyító egészségügynek. Ide tartozik elsősorban a gyógyító alapellátás, szakellátás, intézmények tekintetében a kórházak, a klinikák, az utógondozó intézetek. Ha az elsőként említett gondozó-, szűrőhálózat egészségügyi szempontból rendellenességet talál valakinél a felügyeletére bízottak közül, átirányítja gyógykezelésre, illetve ha a háziorvos észlelése indokolja a szakellátás igénybevételét, ő küldi a gyógyító intézetbe. Ebbe a körbe tartozik a háziorvos is, és természetesen a rehabilitáló intézetek rendszere is.

Ismét más feladata van a szociális alapon működtetett ellátó rendszernek. Ez a szervezet szintén állami kötelezettség teljesítésére alapítandó. Ha valaki öröklött, vagy nem valaki által okozott (gyógyszer, orvosi műhiba) fejlődési rendellenességgel születik, ha biztosítása által nem támogatandó tartós egészségkárosodást szenved és szakgondozásra szorul, illetve katasztrófa következtében alakul ki az az egészségi állapot, amit önmaga, családja, környezete nem tud gondozni és költségeit sem tudja állni.

2. A finanszírozás reformja: állami bevételekből népegészségügy, egészségben tartó gondozás, szociális ellátás; biztosítási pénztárakból (kötelező pénztár, az egyes tárcákhoz tartozó többlettámogtást nyújtó pénztárak, ráépített magánbiztosítók): gyógyító egészségügy, rehabilitáció, utógondozás, krónikus ellátás.

Néhány gondolat az egészségbiztosítók működéséről:

Magyarországon a II. világháború vége előtt világviszonylatban is modern, jól működő társadalombiztosítás volt. Bevételei, és felhalmozott vagyona biztosították működését, illetve folyamatos tartalékképzéséből a biztosítottaknak rehabilitációs, rekreációs lehetőségeket is nyújtott (nyaralók, gondozó intézetek, idős otthonok).

Jelenleg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár egy tartalék és szinte vagyon nélküli kassza, mely elvileg működtetést kellene, hogy finanszírozzon, ezzel szemben a fenntartók költségterheit is át kell vállalnia.

A jelenlegi helyzetben milyen azonnali teendőkre lenne szükség?

Deklarálni kell, hogy az egészségügyben katasztrófahelyzet van. A kötelező biztosítást állami kézben kell tartani! Egyéb biztosítási megoldásokkal nem szabad foglalkozni mindaddig, amíg működési és fedezeti szempontból nem garantálható az egyenlő ellátási esély minden polgárnak, aki a kötelező biztosítás adta szolgáltatásra jogosult. A járulékbevételeket állami forrásból kell kiegészíteni a fenntartási költségekhez szükséges pénzeszközökkel. Más megfogalmazásban: amíg ebből a katasztrófahelyzetből nem lábalunk ki, addig a járulékbevételeket a központi költségvetésből kell kiegészíteni. Ez rendezheti ez alatt az idő alatt a bérezést, az amortizáció következtében felmerülő költségeket és lényegében mindent, ami a szerény-, de kielégítő, egyenlő és folyamatos működéshez szükséges. Kordába kell szorítani a gyógyszer- és műszerfelhasználással kapcsolatos indokolatlan, a multinacionális cégek, beleértve a gyógyszergyártók profitérdekeit szolgáló kiadásokat. Természetesen az ellátás terén nem lehet a mostani színvonalhoz képest visszaesés, sem lehetőségszűkítés.

Ha konszolidálódik az egészségügyi ellátó rendszer, megjelenhetnek a ráépített biztosítók, így például a MÁV, a rendőrség, a köztisztviselői kör ellátásához. Ezek esetében a kötelező biztosítási járulékot az illetékes tárca egészítheti ki saját forrásaiból, alkalmazottjai jobb ellátása érdekében. Ha ez is működik, megjelenhetnek a magánbiztosítók is, de nem az államilag felügyelt alapbiztosításból kivett haszon megszerzéséért, hanem saját alappal, saját tőkével és saját szervezett ellátással.

3. Az oktatás reformja: egészségtan, már az általános iskolában hit- és erkölcstan, szigorúan vett orvosi etika, kommunikációfejlesztés, eskübe fogalmazott és számonkérhető hivatáshűség; támogatott kötelező továbbképzés.

Az ilyen körülmények között nevelt és képzett többség szakmailag és erkölcsileg is magasabb minőséget nyújt, és így a minőségbiztosítás sem csupán külső kényszer következménye lesz.

A fentiek alapján mi várható az egészségügyben? Először is legalább olyan kollegialitás, mint amilyen többek között a jogász társadalomban is tapasztalható. Olyan oktatás, amilyen a nagy iskola teremtő professzorok korában volt. Az elfogadható bérezéssel együtt az elfogadható hozzáállás az egészségügyi szolgáltatásban. Jól működő Orvosi Kamara, amely őrködik az orvosok szakmai és erkölcsi megbecsülésén, de ugyanúgy védi a tisztességet, kirekesztve minden olyan orvost, aki szakmai, illetve emberi hozzáállásával rombolja az orvostársadalom hírét, megbecsülését. Ehhez reformra van szükség a továbbképzés rendszerében, de újra kell szervezni a szakmai felügyeletet is. A szakmai kollégiumok protokolljai szerinti működést szakmailag felkészült, az orvosi szakma által elfogadott, kifogástalan erkölcsi felfogással bíró szakfelügyelőkkel kell kontrollálni, akik a szakkollégium előírásai szerint, de a Tisztiorvosi Szolgálat hatósági szankcióival járnak el. Ez alapvetően szükséges a biztonságos működéshez. Kiküszöböli a "mundér becsületének" álszent védelmét, de megóv a fölösleges meghurcolástól is!

4. Az ember egészségére káros környezet-, munka- és táplálkozás-egészségügyi kockázatok orvosszakmai felügyelete.

A jelenleg több minisztérium irányításával működő hatóságok feladatait le kell tisztítani a szaktárca feladataira, s e hatóságok csak jogilag szabályozott kérdésekben járhatnak el. Ezzel megszüntethetők a jelenleg gyakori "párhuzamos" ellenőrzések. Az élelmiszerek vonatkozásában ma hatósági jogokat gyakorol az állategészségügyi, az élelmiszerbiztonsági, a fogyasztóvédelmi felügyelet és az ÁNTSZ. Ugyanez a párhuzamosság elmondható a környezetvédelem, a környezeti ártalmak terén a környezet-egészségügy és a foglalkozás-egészségügy feladatairól. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy nem az ellenőrzésnek a feladata a helyes munkavégzés biztosítása, ez a szakmai vezetés felelőssége, eszköze pedig a minőségbiztosítás. A feladatok megfelelő szétosztása és a jogi háttér megteremtése után az állategészségügy az állattenyésztést, az élelmiszer-előállítás állategészségügyi vonatkozásait fogja vizsgálni, a fogyasztóvédelem az előállított élelmiszer lejárati idejét, ép csomagolását, előírt árát, leírás szerinti állagát stb., az ÁNTSZ pedig eljár, ha emberi fogyasztással kapcsolatban történt egészségkárosodás, vagy annak kockázata áll fenn.

5. Magas szintű jogilag szabályozott érdekvédelem: az élet és az egészség védelme (abortusz törvény), betegek érdekvédelme, dolgozók érdekvédelme, kamarák.

Az érdekvédelem, mint "nemzeti érdekvédelem" minden megszületendő, dolgozó és ellátásra szoruló polgárra egyaránt vonatkozik. A látszólag egymásnak ellentmondó, vagy legalább is ellentétesnek tűnő érdekeket összehangolva, de külön-külön kell képviselni.

Az egészségügyi ellátás terén, két szinten kell az érdekeket képviselni. Az ellátandók vonatkozásában az állami feladatot nem könyöradományként kell teljesíteni, hanem az adózó állampolgároknak kötelezően járó színvonalas minőségbiztosított szolgáltatásként. A biztosítás alapú szolgáltatást is teljes szakmai felelősséggel kell teljesíteni, hiszen az igénybe vevő tisztességesen lerótta a kötelezően, erre a célra befizetendő járulékát. Mindkét esetben állami felügyeletnek kell az érdekeket védeni, de a biztosítás alapú szolgáltatási fegyelem a biztosító ellenőrzését is megkívánja. Súlyos mulasztások esetén érvényesíthető büntetőjogi felelősség is jelenthet visszatartó erőt.

Az egészségügyben dolgozók, mint az ellátásban résztvevők is igényt tarthatnak saját érdekvédelmükre. Ezt szintén jogszabályi háttérrel kell biztosítani. Ennek az érdekvédelemnek több síkon működő résztvevői vannak. A szakmai védelmet a kamarák feladatkörében kell megoldani. Ezek az Orvosi, a Gyógyszerész és szükség szerint egyéb egészségügyi kamarák. A dolgozó személyes érdekvédelmét a szakszervezeti háttér biztosíthatja, ha nincs kamarai védelem, illetve ha a kamara működése erre a fajta védelemre nem szabályozott. A kamarák különleges feladata sok esetben a szakma szabályait is védeni a szakember személyes érdekeivel szemben, ugyanis a hivatást elvállalt szakembernek el kell fogadnia a szakma gyakorlásának különleges velejáróit. Ilyenre példaként említhető a fertőzésveszély vagy az időnkénti önfeláldozó segítés kényszere.

A szakmai és a személyeket érintő érdekegyeztető fórumok intézményesítése elengedhetetlen a hatékony működés és a munkahelyi biztonságérzet szempontjából. Nem várható el egy szakmailag kiválóan képzett és emberi nagyságról tanúskodó szolgáltatótól, hogy jogi csűrés-csavarással védje meg érdekeit, illetve becsületét. Ilyen fórumok a közelmúltban és napjainkban is működnek, azonban csak ad hoc alapon, vagy nem kellő hatékonysággal. Ezen a területen is szükséges a megfelelő jogi szabályozás!

6. Bérreform: olyan béreket kell megállapítani, amelyek eredményeként indokolatlanná válik a paraszolvencia.

A meghatározás tömör, de világos. Az egészségügyben egyidejűleg van forráshiány, "alulfinanszírozás" és egyes területeken pazarlás (pl. költséges képalkotó diagnosztika alkalmazása szakmailag nem indokolt esetekben is, nem megalapozottan oltóanyagra fordított milliárdok). A jövedelmek tekintetében is a megoldás az intézmények működési reformja. Egyrészt állami közkórházakra van szükség - amíg működtetési gondok vannak egyébre talán lehetőség sincs -, ahol a jelenlegi alkalmazotti munkaszerződésekkel kornak, végzettségnek megfelelő bérezést kell biztosítani. A működtetésben csak állami irányítás mellett megbízott önkormányzatok vagy a történelmi egyházak által felügyelt működtetők vállalhatnak részt. Az egészségügy teljes konszolidációja előtt magánvállalkozások csak sajáterős, úgynevezett zöldmezős beruházással, a társadalombiztosítást nem terhelve vehetnek részt. Nem engedhető meg a kassza megcsapolása a profittermelés érdekében.

7. Foglalkoztatási szerződések reformja: a szabadfoglalkozású orvosi státusz lehetőségének intézményes biztosítása

A megfelelő bérek biztosítása mellett jó kezdeményezés volt - és ez támogatásra is érdemes -a "szellemi szabadfoglalkozású orvos" státusza, ami a keresett, az átlagnál többet foglalkoztatott szakembereknek biztosíthat kiemelt jövedelmet. Erősen leegyszerűsítve az előző pontban leírt fizetéssel, fix munkaidővel fix javadalmat lehet kapni, ebben a pontban ismertetett esetben a teljesítmény alapján érhető el közvetlen feladatvégzés ellenértékeként magasabb jövedelem. Itt ki kell emelni, hogy a többi ponthoz hasonlóan ez sem érhető el a mostani szabályozás formálgatásával.

8. Magánintézetek szakmai-gazdasági felügyelete: a haszon meghatározott része a fejlesztésre, finanszírozásra visszaforgatandó.

A szakma nem beszél róla, de köztudott, hogy vannak hazánkban egészségügyi szempontból ellátatlan területek és vannak bizonyos orvosszakmák szempontjából túlzott kapacitással bíró területek (a főváros is). Példaként említhetjük az egyetemek mellett működő megyei intézeteket, az országos intézeteket, ahol a kihasználás érdekében a szakmának egyáltalán nem használó rivalizálással, sok esetben alibi munkával töltik fel az ágyakat a működtetéshez elengedhetetlenül szükséges elszámoláshoz. Ilyen területeken lehet tere a magánosításnak, akár az épületek más célú felhasználásával. Az egészségügyi ingatlanok kezelésére önálló állami szervezetre van szükség, amelyik garantálja az esetleges értékesítésből befolyó összeg ágazaton belüli felhasználását. A bevétel kizárólag az egészségügy működésének helyreállítására fordítható. A már engedélyezett és működő magánintézetek esetében a szigorú állami felügyelet azonnali átértékelése szükséges a jól honorált pontszerző feladatok túlteljesítése és a rosszul fizetett pontokkal honorált szolgáltatások aránytalan csökkentésének megakadályozására. Azokat a privatizált intézeteket, melyek a haszontermelésre nem alkalmas osztályokat leépítették a nagy hasznot hozó osztályok felfejlesztése érdekében, vissza kell államosítani szigorú elszámoltatás mellett.

Meg kell teremteni az ellátás színvonalát biztosító "egyenlő esély" lehetőségét, olyan egészségügyi ellátó rendszert, mely szakmailag - személyi állomány és felszereltség szempontjából egyaránt - megfelel a terület ráutaltságának, az ott leggyakoribb megbetegedések megelőzése, és szükség szerint gyógyítása érdekében.

9. Érdekeltségi mutatók mellett kötelező haszon-visszajuttatás a megelőzést végzők és a gyógyítók felé: az ellenérdekeltség megelőzése, a gyógyító orvos a tényleges gyógyításban és ne a "pontgyűjtésben" legyen érdekelt.

A minőségbiztosítás a szakmai elvárásból következően kell, hogy megvalósuljon, és nem a külső ellenőrzés kényszeréből. Ebben az esetben a gyógyítás szándéka határozza meg a vizsgálati módszerek kiválasztását, a gyógyszerek alkalmazását és nem a finanszírozás adta lehetőségek maximális kihasználásának kényszere. Ennek érdekében meg kell változtatni a jelenleg érvényes pontrendszert, a gyógyszergyártók irányításával szervezett orvoslátogató rendszert. Az előzőekben már megfogalmazott gondozó egészségügy és a gyógyító egészségügy szétválasztásával a "minden áron kezelem" kényszer is megszűnik. Ez azt jelenti, hogy aki a szűrést végzi, nem érdekelt a kezelés által kapható pontok gyűjtésében, kizárólag a ténylegesen kezelésre szoruló páciens továbbirányításában. A gyógyító viszont csak azt látja, akit valóban gyógyítani kell, és nem zavarja a kísértés, hogy az általa szűrt pácienst minden áron gyógyítsa. (durván fogalmazva: munkadarabgyártás!) Megfelelő szabályozást alkalmazva az ilyen elveken szervezett működés, bizonyosan nem fogja hátrányosan érinteni az egyéni jövedelemszerzés lehetőségét.

10. Népbetegségek, szenvedélybetegségek megszüntetésére kiemelt programok: az együttműködő társminisztériumok számonkérhető felelőssége, felvilágosítás, oktatás, reklám.

Ezek a kérdések súlyos társadalmi problémákat érintenek, több minisztérium együttműködésével kezelhetők, de elsősorban a népegészségügy, közegészségügy irányításával, szakmai-szervezési vezetésével oldhatók meg. Csak szeretettel, nagymérvű együttérzéssel, de elhívatott szakmai szigorral lehet hatásosan orvosolni.

Nagy lehetőséget látunk a megelőzés tervszerű megvalósításában. A népbetegségek az ország területén, különböző helyeken más-más mértékű kockázattal vannak jelen. Mások az élvezeti cikkeknek területenkénti személyi érintettségének mértéke, így más az egészségromlások száma is. A megfelelően irányított felvilágosítás, pozitív propaganda, társulva célzott, megelőzést szolgáló szűrő vizsgálatokkal: 5-8 év alatt pénzben, költségmegtakarításban mérhető egészséghasznot fog jelenteni. Ugyanez vonatkozik a kényszerből elfogadott káros környezeti hatásokra, a rossz szokásokból eredő egészségártalomra. A megfelelő felvilágosításhoz társuló szűrő vizsgálatok a túlzott költségráfordítást egészséghaszon termelővé alakíthatják. (Ilyen területek a veszélyes hulladékkal terhelt környezetek, a szegénység miatt kialakult helytelen táplálkozási szokások egészségkárosító hatása, a dohányzási szokások stb.)

11. Az idegenforgalom fejlesztésénél: kiemelt támogatás az egészségturizmus javára, a haszon meghatározott része a belföldi rekreációra fordítandó.

Magyarország gazdag a gyógyvizekben és különösen gazdag a még kellőképpen nem kihasznált rehabilitációra és rekreációra alkalmas területekben. Ezek fejlesztése a hazai népesség szempontjából is szükséges, sőt kötelesség. Ahhoz, hogy ezt megvalósíthassuk, komoly befektetéseket kell kezdeményezni. Úgy gondoljuk, hogy ha valahol, itt szükséges lehet, sőt biztonságosan megtérülő befektetés is a kölcsönből való megvalósítás. A működtetés során, a megtérülésig meghatározott százalékban gyógyturizmust szolgálhat, a hitel megtermelése után a bevétel meghatározott része az egészségügy fejlesztésére fordítandó. Ha ezt a programot nem egyéni érdek, hanem a köz érdeke működteti, jelenleg beláthatatlan előnyöket biztosíthat az egészségügynek.

12. A migrációval, turizmussal járó kockázatok kiemelt kezelése jogi szabályozással. Nem általános emberi szabadságjogok, hanem a hazai népesség egészségvédelmének szempontjai szerint. (Hazánkban nem endémiás betegségek megelőzése érdekében, homoszexuális turizmus, kábítószer-élvezők stb.)

Az uniós csatlakozással megnőnek a népegészségügyi kockázatok, fokozódhat az ellátó rendszer terhelése, a szociális veszélyeztetettség és a kiszolgáltatottság növekedésével a hatékony egészségvédelem elemi szükségletté válik. Az egészségügyi óvó-védő rendszabályok fellazulhatnak. A migrációval, a turizmussal és a menekült státusokkal járó kockázatok kiemelt kezelést igényelhetnek. Nem az általános emberi szabadságjogok, hanem a hazai népesség egészségvédelme érdekében kell bevezetni a jelenleginél szigorúbb szabályozást. Hazánkban nem endémiás betegségek megelőzése érdekében nem az álságos uniós jogliberalizációt kell elfogadnunk, hanem számos európai állam, vagy az Egyesült Államok belső védelmét szolgáló, azokhoz hasonló jogvédelmet kell megvalósítani. A homoszexuális turizmust, kábítószer-terjesztést kemény büntetéssel kell sújtani. Ebben a kérdéskörben a hazai liberális propaganda elhallgatja az Egyesült Államok, vagy Anglia ezen a területen érvényesített gyakorlatát. Ha egy fiatal elszerződik gyermekfelügyelőnek, saját költségén orvosi vizsgálatra kell jelentkezni a célországban, ahol hivatalosan igazolnia kell az általuk elvárt védőoltások előzetes megtörténtét. Ha valamely általuk vizsgált betegség gyanúja felmerül, vagy esetleg nem tudja igazolni egy védőoltás meglétét, azonnal hazaküldik, más szóval kiutasítják.

Jobbik Magyarországért Mozgalom