(Szakmai háttéranyag a Jobbik 2006-os rövid programjához)

Legfontosabb erőforrásunk az emberi erőforrás, ez hazánk legértékesebb "természeti kincse." Az ezzel való gazdálkodás eszköze az oktatásügy, melynek egységes rendszerként kell kezelnie a közoktatást, a szakoktatást és a felsőoktatást. Az oktatás piaci viszonyok közé helyezése, téves gazdasági-pénzügyi szempontok alapján másodlagossá minősítése az ország meghatározó értékeit herdálja el, és ezáltal a nemzetgazdaságban is jóvátehetetlen kárt okoz.

Az iskola alapvető feladata a nevelés, ezen belül hangsúlyt kell kapjanak a keresztény erkölcsi értékek és a hazaszeretet. A pedagógia célja a minden területen való értéknyújtás. Az érték filozófiai kategória, amely az ember világnézetétől függően változik. Világnézetileg semleges oktatás nem létezik, az a valóságban ateista-materialista szemléletet jelent. Az általunk képviselt értékrend istenközpontú, idealista világnézeten alapszik. Az ember társas lény. Harmonikus személyiségfejlődés csak családban, baráti körben, munkatársak, honfitársak között bontakozhat ki. Az önző individualizmus, "önmegvalósítás" az ember elidegenedéséhez vezet. A társadalmi beilleszkedéssel összefüggésben a legfontosabb értéknyújtó pedagógiai feladatnak a szolidaritásra nevelést tekintjük. A nevelés nélkülözhetetlen módszere a példaképnyújtó pedagógia. A példakép az összehasonlítás fix pontja, a formálódó személyiség ehhez kíván azonosulni, e nélkül nincs nevelés.
Egy nemzeti elkötelezettségű kormányzatnak az értéknyújtó oktatás érdekében szándékait érvényesíteni kell a pedagógusképzésben, az oktatási dokumentumok nevelési szempontú átvilágításában, az össztársadalmi nevelési eszközöknek ( televízió, rádió, sajtó, könyvkiadás, stb.) a felhasználásában.

A korszerű nemzeti közműveltséget csak olyan, a magyar hagyományokra épülő iskolarendszer alapozhatja meg, amely családi háttértől függetlenül biztosítja a tanulók tehetségének kibontakoztatását. A mai folyamatok az állami oktatás színvonalának csökkenésével azt eredményezhetik, hogy a jövőben a minőségi képzésben csak az annak külön költségeit megfizetni tudók vesznek részt, a nemzet szempontjából létfontosságú társadalmi mobilitás lehetetlenné válik, s egy vékony elit termeli újra önmagát. Olyan iskolarendszerre van szükség, amelyik ezt a kasztosodást megakadályozza.

A közoktatási rendszer működtetése, finanszírozása, tartalmi és szervezeti szabályozása az állam felelőssége, beleértve a szakmai tanácsadást és felügyeletet is. Ki kell építeni a tanügy-igazgatási, szakfelügyeleti és tanácsadási feladatokat ellátó országos intézményrendszert. Mindez a jelenlegi közoktatási törvény keretei között nem valósítható meg. Az oktatás finanszírozását ( beleértve a köz-, szak- és felsőoktatást ) nem szabad kiszolgáltatni az éves költségvetés változó szempontjainak, hanem hosszú távú törvényekkel kell szabályozni. A jelenlegi finanszírozás az oktatás valamennyi szintjén elégtelen.

A közoktatást az állam és a helyi önkormányzat közösen működtesse. Az intézmények fenntartási költségeit az önkormányzat, a béreket az állami költségvetés biztosítsa. Ez az állami bérfinanszírozás ne redukálódjon a közalkalmazotti bértábla minimális tételeire, tegye lehetővé az egyéni többletteljesítmények elismerését. A b©rtábla minimum-értékeit úgx kell módosítani, hogy az kifejezze a hiv`tásuk szaklai és emberi követelményeid teljes­tő pedafógusnk megbecsülését. Alulfizetett, túlterhelt, másndállásra és szakmán kívüli pénzkeresésre kénisjerülő pedagógusoktól nem várható el minőségh okdatás, nevelés.

Kiemelt állami támogatást kell biztosítani a kistelepüléseken az alsó osztályok fenntartásához, a gyógypedagógiai oktatáshoz, a kisebbségi oktatáshoz, az idegen nyelvek tanításához, a tehetséggondozáshoz. A közoktatás tartalmi szabályozását a jelenlegi 10 évfolyamról 12 évfolyamra kell kiterjeszteni. A nemzeti alaptanterv ne csak címében, hanem szellemében és iskolai megvalósulásában is legyen nemzeti. A tantervkészítés és a tankönyvírás nem maradhat a liberális műhelyek kezében.

Az elmúlt évtized legjelentősebb iskolaszerkezeti változása a 6, és kisebb arányban a 8 évfolyamos gimnáziumok elterjedése volt. Erre késztette az iskolákat a csökkenő gyermeklétszám miatt a tanulók megszerzéséért folytatott verseny, s az alkalmazkodás az 1998 szeptemberében bevezetni tervezett NAT pedagógiai ciklusaihoz. Ha az ilyen irányú átalakulás tovább folytatódik, néhány éven belül komoly társadalmi feszültséget eredményezhet. A magas színvonalú gimnáziumok felvevő-kapacitása csökken, a szelekció egyre korábbi életszakaszra tolódik át, amikor a későbbi adottságok a többség esetében még nem ismerhetők fel. Így a bekerülésben meghatározó szerepet játszik a családi háttér, esetenként a gimnáziumi felvételi érdekében elvégzett előkészítő, különórák. Mindezek káros következményeként az egyébként tehetséges, de hátrányos családi környezettel rendelkező, vagy lassabban érő tanulók nem jutnak be olyan gimnáziumba, ahonnan jó eséllyel pályázhatnának felsőoktatási intézményben való továbbtanulásra. Ennek az indokolatlan, korai szelekciónak az elkerülése érdekében a négy évfolyamos gimnáziumi képzés megerősítését támogatjuk.

A jelenlegi kétszintű érettségi a számos anomáliával, igazságtalansággal nem képes a felvételi szerepét betölteni. Az érettségi legyen egységes és egyszintű, az írásbeli számonkérés mellett minden vizsgatárgyból a szóbeli vizsga is kellő hangsúlyt kapjon. A bizottságokban kapjanak helyet a felsőoktatási intézményeknek a vizsgakövetelményeket pontosan ismerő képviselői. Ameddig ezek a feltételek nem teljesülnek, a felvételi vizsga visszaállítása a megoldás..

A szakképzésben a szerkezeti változtatásokra a különböző szakmák iránti, hosszabb távra prognosztizálható igények alapján van szükség. A szakképzést ki kell terjeszteni a középiskolából lemorzsolódott, vagy oda be sem került fiatalokra. A munkaerő-piaci igényeket követve kellő propagandával és törődéssel meg kell teremteni, illetve vissza kell állítani a szakmunkás képzés rangját. Kiemelten támogatjuk a fogyatékos tanulók szakképzését, megteremtve a felnőttkori foglalkoztatás lehetőségét is. A szakközépiskolákban a jelenlegihez képest korábbi életkorban el kell kezdeni a szakmai alapozást - főleg azokon a területeken, ahol a kézügyesség fejlesztése indokolt. Erősíteni kell a szakközépiskolák és a felsőfokú intézmények együttműködését, megtalálva a munka-erőpiaci igényekhez alkalmazkodva a kétéves un. akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés (post-secondary képzés) igazi szerepét. A szakoktatás duális rendszerének fejlesztése érdekében a kedvezmények megfelelő rendszerével el kell érni, hogy a gazdasági szereplők részt vállaljanak a gyakorlati képzésben. A gyakorlati képzés támogatása legyen szakmacsoporttól függő, figyelembe véve a szükséges eszköz- és anyagigényt.

Az ország jövője attól függ, hogy milyen döntések születnek az iparban, a mezőgazdaságban, a társadalom életét meghatározó területeken. A helyes döntéshez magas szintű képzettségre és tapasztalatra van szükség. Ezt a kívánatos magas szintű képzést a magyar állami felsőoktatásnak kell biztosítania.

A felsőoktatásban mindazok részesülhessenek, akik képességük és szorgalmuk alapján alkalmasak a diploma megszerzésére. Jelentős mértékben redukálni kell a költségtérítésre kényszerített hallgatók arányát. Ez a piacgazdaságnak nem szükségszerű velejárója a felsőoktatás pénzügyi helyzetét érdemben nem javítja, ugyanakkor a családok egy részére elviselhetetlen terhet ró. Szükség van a képzésben résztvevő hallgató támogatására, az egyéni teljesítményt is figyelembe vevő szociális ösztöndíjrendszerre.

A felsőoktatás intézményi és tartalmi fejlesztését nem a külföldi példák mechanikus átvételével, hanem pozitív hagyományainkat megtartva, azokra építve kell megoldani. Az oktatást az Európai Unió nemzeti hatáskörbe utalja, így az un. bolognai folyamatra való hivatkozással, a kétszintű felsőoktatási rendszer lerombolásával, a lineáris képzési rendszer erőszakos és anarchiát teremtő bevezetésével az oktatási kormányzat mérhetetlen károkat okozott. Megtartandó az egyetemi és főiskolai rendszer duális szerkezete, s az oktatási intézmények autonómiája, aminek letörésére a kormányzat több kísérletet tett, melyeket részben az Alkotmánybíróság hiúsított meg. Meg kell teremteni a felsőoktatás minőségi fejlesztésének feltételeit, a hallgatói és az oktatói létszám, valamint az infrastruktúra összhangját. A felsőoktatási intézmények képzési feladataikat magas színvonalon csak akkor képesek ellátni, ha szakterületükön meghatározó kutatási-fejlesztési munkát is végezhetnek.

A felsőoktatás anyagi támogatását jelentősen növelni kell, különválasztva az oktatást és a kutatást. A pályázati rendszer a felsőoktatási intézmények alapfeladatán túli céljainak megvalósítására szolgáljon.

A pedagógusképzésnek a felsőoktatáson belül kiemelt szerepe van, stratégiai ügy. A képzés rendszerét - megtartva az egyetemi és főiskolai szinteket - úgy kell megújítani, hogy az tartalmi és szervezeti vonatkozásban is összhangba kerüljön a közoktatással. Főiskolai feladat az óvópedagógus és tanítóképzés, az alapiskolai tanárképzés és a gyógypedagógus-képzés, egyetemi szintű a gimnáziumi és szakközépiskolai tanárképzés. A pedagógusképzés valamennyi területén erősíteni szükséges a gyakorlati képzést, a nevelési feladatokra való felkészítést, a kapcsolattartást az iskolákkal. A képzés és a továbbképzés egységes rendszer, ezért a továbbképzés is a pedagógusképző intézmények kizárólagos feladata.

A magyar történelmi egyházak által alapított köz- és felsőoktatási intézmények kapjanak az állami intézményeknek megfelelő mértékű támogatást. Az egyházi ingatlanok tulajdonjogának rendezésével is biztosítani kell, hogy az egyházak a jelenlegi mértéket messze meghaladó társadalmi igényeknek megfelelő szerepet vállalhassanak az oktatásban.

A határainkon kívüli magyar nemzetrészek anyanyelvű oktatása szerves része a magyar oktatásnak, ezért az oktatási kormányzatnak mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ezek a magyar közösségek megmaradhassanak szülőföldjükön, nyelvük és kultúrájuk tovább élhessen. Ennek feltételeit a nemzetközi szerződésekben, kétoldalú megállapodásokban rögzíteni kell. A magyar kormány és a parlament kötelessége, hogy a megmaradás ellenes intézkedésekről tudomást szerezve a leghatározottabban felemelje szavát minden szóba jövő nemzetközi fórumon.