Híreink

Nemzetünk Európája

2018-09-21 18:31
-A +A

A Sargentini-jelentés nyomán újra fellángolt a vita Magyarország Európában betöltött helyével, valamint az Európai Uniótól kapott jogainkkal és kötelességeinkkel kapcsolatban. Ám nem csak a jelentés és következményei, de a közelgő európai parlamenti választások is arra emlékeztetnek: itt az idő újraértékelni helyünket Európában – és leszámolni a minket gúzsba kötő hamis toposzokkal.

Hogyan lelhetnénk meg méltó helyünket Európában? A magyar nemzeti oldal egészen a legutóbbi időkig komoly problémával szembesült ezen a téren. Míg az Európa-pártiságot viszonylag gyorsan kisajátították maguknak a liberális és baloldali megmondóemberek, az egymáshoz egyre közeledő országok szövetségére egyébként is gyanakvással tekintő jobboldaliak a „nemzetek Európájának” elképzelése mögé bújtak. A sokáig a politikai kommunikáció szintjén működőképesnek bizonyuló szlogen sajátossága, hogy eredetét sokkal könnyebb feltárni, mint valódi tartalmát. Az azonban bizonyos, hogy itt az idő leszámolni vele.

A NEMZETÁLLAM MINDENEK FELETT

A magyarság a 19. század derekától egy sajátos transzformáción ment keresztül a tekintetben, hogyan látja helyét mind a környező népekhez viszonyítva, mind pedig a világban. Az egykori „birodalminak” nevezhető nemzettudattal rendelkező, a velünk élő népeket integrálni tudó és akaró magyarság a modern nacionalizmus hatására bezárkózott és elsáncolta magát, olyan nemzeteszmét téve magáévá, mely logikájában egyre élesebben ment szembe az 1000 éves Magyarországot korábban meghatározó irányvonalakkal. A helyzeten a trianoni tragédia és az elvesztett világháborúk még tovább rontottak és megszületett a külvilág felé gyanakvó, elzárkózó és a nemzetállamban utolsó mentsvárát látó mai magyar nemzettudat.

Alapjába beépült a hamis csodavárás eredménytelensége felett érzett csalódások tömkelege, valamint a magyarországi és külföldi liberális elitek jellemző érzéketlensége által kiváltott frusztráció is. Az eredmény sajátos lett: a magyarság éppen annak az egységesítő, nemzetállamban hívő nacionalizmusnak a mentén kezdte el meghatározni magát, melynek megjelenése az egykori Magyar Királyság halálos ítélete volt és amely által a magyarok csak veszítettek. Az eszme közepébe pedig szinte kirobbanthatatlanul bekerült a „nemzetállam” 19. századi koncepciójának feltétlen csodálata. Ebbe pedig az Európai Unió érthető módon nem férhetett bele.

De akkor mit is jelentett volna a fenti elképzelésekből táplálkozó „nemzetek Európája-koncepció”? Leginkább annak az eufemisztikus megfogalmazását, hogy mindenki hagyjon minket békén. Azt a logikai ellentétet pedig, hogy ha minket mindenki hagyjon békén, akkor milyen alapon várjuk el, hogy a szomszédos államokat viszont valami felsőbb hatalom folyamatosan figyelmeztesse a magyarság jogaira, a „nemzetek Európája” elképzelés híveinek sohasem sikerült feloldania. A folyamatos sértettség és frusztráció tehát garantált volt azok számára, akik ezt az elképzelést követték.

A BUKÁS

A irreális álmokat kergető liberálisok, valamint a mindenhol nemzetellenes összeesküvést sejtő jobboldaliak még valószínűleg jó ideig szolgáltattak volna egymásnak muníciót az Európa, illetve a nemzetek jövőjéért való napi szintű rettegésben, azonban, ahogy mondani szokás, időközben „lefőtt a kávé”. Az Egyesült Királyság lakosai ugyanis mindeddig példátlan döntést hoztak: megszavazták, hogy országuk elhagyja az Európai Uniót. Ez pedig mind a liberálisoknak, mint a „nemzetek Európája” híveinek csattanós választ adott.

Az a föderalista, liberális elképzelés, mely úgy gondolta, hogy az európai népeket nyakló nélkül lehet feloldani egy nagy közös masszában mindenki nagy megelégedésére, a Brexittel elbukott. A britek ugyanis nem kértek az európai szuperállamból és nem kértek abból sem, hogy gazdag tagországként szolidaritást vállaljanak a szegényekkel. Sem anyagi támogatás, sem munkaerőpiacuk megnyitása által.

Azonban rövidlátónak kell lenni ahhoz, hogy ne lássuk és ne halljuk most azok aggodalmát, akik bízva az Európai Unió által garantált jogokban, korábban az Egyesült Királyságba vándoroltak, most pedig munkájukért, otthonukért aggódva becsapva érzik magukat. A brit nemzet ugyanis ellenük szavazott és kinyilvánította, hogy nem kíván velük élni. Nagy-Britannia kilépése felvillantotta, milyen következményekkel is járhat egy komolyabb európai dezintegráció és mit jelent ez egzisztenciálisan akár a magyar „kisember” számára.

ÖNGYILKOS JÁTÉK

A brit EU-ellenes politikusok kínos zavara a Brexit-szavazás másnapján azonban arra is rámutatott: a leegyszerűsítő, populista üzenetek mögött a gyors politikai haszonszerzésen túl nem feltétlenül állnak átgondolt cselekvési tervek. Nincsen ezzel másként a jelenlegi magyar kormány sem, amely egyik napról a másikra élve próbálja hazai népszerűségét maximalizálni, akár annak az árán is, hogy ezzel Magyarországnak tartós károkat okoz. Egyértelmű, hogy az a konfliktusokon alapuló politika, melyet Orbán Viktor, vagy barátai folytatnak, addig működőképes, amíg a többség még próbálja magát tartani a szabályokhoz és ennek érdekében tolerálja az ő kilengéseiket.

Azok ugyanis, akik az Európai Unió többé-kevésbé tudatos szétverésére, vagy az amúgy is gyenge lábakon álló európai szolidaritás gyengítésére játszanak, öngyilkos játékot folytatnak. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy átlássuk, hogy egy több, önérdekkövető földrészeket uraló hatalmi központ köré szerveződő világban egy-egy kis európai ország önmagában nem rendelkezik komoly alkupozíciókkal. Még az Európa gazdasági motorját jelentő Németország, vagy az atomhatalom Franciaország sem, nemhogy Magyarország.

Nyilvánvaló, hogy a globalizációs trendek gyors megfordulása nem várható: egyre több olyan kérdés van, melyet nemzetállami szinten nem lehet megoldani. Hamis ábránd azt képzelni, hogy Magyarország egyenlő partnerként fog tárgyalni Kínával, egy kerítéssel elzárhatja magától a harmadik világ százmillióinak minden gondját, vagy megőrizheti természeti kincseit akkor, amikor a kérdés már nem csak a Kárpátok fáiról, de a sarki jég olvadásáról, vagy az átlaghőmérséklet emelkedéséről szól.

Persze nem kötelező tapsolni annak, hogy nemzetállamok kompetenciája csökken. Ám a megoldás nem a nosztalgikus múltba révedés, hanem annak megtalálása, hogy az új, változó körülmények között milyen módon képviselhető a leghatékonyabban a magyar érdek. Az a magyar érdek, ami ezer éve létezik, függetlenül ideológiáktól, létezett a magyar jobboldal nemzetállami fétise előtt is és létezni fog azután is. Ez kell, hogy legyen a valódi cél. Egy a valódi európai értékeket újra felvállalni képes Európai Unió pedig a magyarság érdeke is.

VISSZATÉRÉS AZ ALAPOKHOZ

Tény, hogy az Európai Unió mára elszakadt eredeti célkitűzéseitől. Az egykor kereszténydemokrata, konzervatív politikusok által megálmodott szervezet vezetése és bürokráciája ma tele van olyan emberekkel, akik irreális elképzeléseket dédelgettek: megtagadva Európa múltját, egy új „értékrendet” kívántak az emberekre erőltetni. Ám az irreális elképzelésekre a válasz nem a még irreálisabb lázálmok megvalósítása, hanem értelmes politikára és célokra van szükség. Az európai értékek felrúgására nem Európa felrúgása a helyes válasz. Akik ezt teszik, azok nem az európai embereket, hanem Washington és Moszkva hatalmi céljait szolgálják.

Amikor a magyar érdekekre gondolunk, nekünk arra kell figyelemmel lennünk, hogy legyen egy olyan szövetség, amelyen keresztül érdemben tudunk beleszólni a világ dolgainak alakulásába, amelyen keresztül mi is partnerek lehetünk olyan szinteken, ahová egyébként nem juthatnánk el, figyelemmel kell lennünk arra, hogy meg tudjuk védeni az elszakított területeken élő magyarságot és bizony figyelemmel kell lennünk arra a több százezer magyarra, aki az elmúlt években Európa más országaiba vándorolt. Ha hátat fordítunk Európának, ahogy a kormány teszi, nekik is hátat fordítunk.

A megoldás ezért nem az elfordulás és a bezárkózás: aki ezt teszi, időt veszít és lehetőséget veszít, aki pedig elvesztegeti lehetőségeit, az utána hiába kesereg, amikor a feje fölött hoznak döntést. A magyar érdek az, hogy vegyük ki a részünket egy olyan szövetség építéséből (és újjáépítéséből), melynek fennállása a mi javunkat szolgálja és amelynek döntéseivel mi is egyet tudunk majd érteni, hiszen azokat olyan értékek mentén hozzák és hozzuk meg, melyek a mieink. Egy igazságosabb és a kereszténységen alapuló Európai Unió felépítése a mi felelősségünk is azért, hogy üres szlogenek helyett kontinensünket valóban a mi nemzetünk Európájának is tekinthessük.

Szerző: Szalay Szabolcs, a Jobbik külpolitikai szakértője

alfahir.hu - jobbik.hu

 

Kapcsolódó cikkek


Az Európai Parlamentben a Jobbik a nemzetek Európáját fogja támogatni, és továbbra is ki fog állni Magyarország érdekeié
Sajtótájékoztatón mutatta be a Jobbik EP-programját Morvai Krisztina, a párt listavezetője és Balczó Zoltán országgyűlés
A Jobbik szerint az Európai Egyesült Államok kialakulása egy „totális brüsszeli szuperállamot” hozna létre, az pedig elk

Ajánlott cikkek

Szávay István Facebook-bejegyzése.
A Jobbik népszavazást kezdeményez annak érdekében, hogy a munkavállalók véleményt mondhassanak a Fidesz-KDNP rabszolgatörvényéről.

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2018 december