Híreink

Szávay István: Hibáztam!

2013-11-11 10:10
-A +A

A Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnöke vasárnap esti Facebook-bejegyzésében a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) XII. ülésén képviselt álláspontjának helyességét vizsgálja felül. Szávay István bejegyzését változtatás nélkül közöljük:

"Két dolgot szögezzünk le az elején! Egyrészt ha az ember politikával foglalkozik, nagyon sokszor kerül olyan helyzetbe, amikor igen kevés ideje van arra, hogy akár nagyon fontos, súlyos kérdéseket, szituációkat alaposan mérlegelni tudjon, mégis kénytelen döntéseket hozni. Ilyenkor persze mindig fennáll a tévedés veszélye, megesik, hogy később mégis arra jut, rossz döntést hozott, hibázott. Ebből adódik a másik leszögezni való: a politikában a legritkább esetben fordul csak sajnos elő, hogy valaki elismerje: hibázott. Én most mégis ezt teszem, így tartom helyesnek.

Csütörtökön volt a magyarországi és külhoni magyar pártok egyeztető fórumaként működő Magyar Állandó Értekezlet XII. ülése. Itt minden szervezet két fővel képviseltetheti magát. Mivel Vona Gábornak délután már el kellett utaznia, a nap második felében egyedül voltam jelen a Jobbik részéről, és rám hárult az a feladat is, hogy az ülés végeztével szokásosan kiadott zárónyilatkozatot pártunk nevében aláírjam, amit végül – mérlegelve a körülményeket – meg is tettem.

Akkor alapvetően három dolog miatt döntöttem az aláírás mellett:

1. A zárónyilatkozat legnagyobb terjedelemben a külhoni magyar közösségek számára sérelmes ügyek felsorolásával foglakozott, amelyekkel természetesen mi is egyetértünk, sőt rendszeresen felemeljük szavunkat a jogsértések ellen. Ha nem írom alá, tartottam tőle, bármit is mondunk, a Fidesz akkor is azt kommunikálja majd: „lám, a Jobbik számára még sem olyan fontos a határon túli magyarság védelme”.

2. Két fontos módosító javaslatot tettünk, mindkettőt befogadták. Egyrészről a területi autonómia legitimitásának elismerését emeltük be Gaudi-Nagy Tamás javaslatára, másrészt pedig egy olyan bekezdést, amely kimondja: a magyar kormánynak fel kell vállalnia nemzetközi kapcsolatiban a külhoni magyarságot ért, e dokumentumban rögzített sérelmek képviseletét. (Ez persze magától értetődő lenne, mégsem szerepelt az eredeti anyagban)

3. Mindenki más a nevét adta, egyedül a Jobbik maradt volna ki, amit szintén nehezen kommunikálhatónak tartottam.

Az ülést követő este sokat gondolkodtam, tépelődtem a dolgon és arra jutottam, hogy a fentiekkel együtt is vállalni kellett volna a szembehelyezkedés álláspontját. Utólag belátom, hibáztam, nem kellett volna a nevünket adni ehhez az egész komédiához; a hétvégén pedig megért az elhatározásom, hogy ezzel a dilemmámmal a nyilvánosság elé kell állnom.

Kezdjük magával Semjén Zsolttal, aki a becsületének utolsó morzsáit vesztette el szememben aznap. Nem először fordult elő, hogy kiderült, nem tartja a szavát, vagy egyenesen valótlant állít, de most már odáig jutott, hogy egy ilyen komoly (?) testület előtt hazudtolta meg saját magát és tagadta meg korábbi ígéretét. Tette mindezt ráadásul egy igen kicsinyes ügyben. Persze nem a mi kicsinyességünk ez, hanem a kormányzati nemzetpolitika végtelenül álságos, kisstílű és hazug mivoltának egy apróságban való leképeződése. Cseppben a tenger – mondhatnánk! Tavaly a kormány összeállított egy listát azon legfontosabb külhoni magyar szervezetekről és intézményekről, amelyeket normatív (tehát kiszámítható) állami finanszírozásban kíván részesíteni. Számos alkalommal tiltakoztam, amiért az ellenzék pártjainak még a javaslattétel jogát sem adták meg ehhez, és ennek a listának az éves felülvizsgálatához. Semjén végül a tavalyi MÁÉRT-en ugyan abban a teremben, ugyan azok előtt az emberek előtt ígéretet tett erre. Nem tartotta be, a 2013-as lista összeállításakor sem tehettünk javaslatot, most pedig gyakorlatilag letagadta, hogy ilyen bármikor is elhangzott volna, és ismét csak a külhoni szervezetek felé jelezte, hogy várja visszajelzéseiket. Jó lenne tudni, miért olyan fontos számára ez a kérdés annyira, hogy képes legyen erre a becstelen és hazug viselkedésre. Miért annyira fontos, hogy a Jobbik még csak a véleményét se mondhassa el? Miközben persze álszent módon papolnak folyamatosan a nemzeti együttműködésről, a nemzeti párbeszédről meg a nemzetpolitikai konszenzus fontosságáról.

Ha már a párbeszédnél tartunk: bár a Fidesz mindig elmondja, hogy míg Gyurcsányék évekig össze sem hívták, ők bezzeg mekkora jelentőséget tulajdonítanak neki, valójában a MÁÉRT mára igencsak kiüresedett. A mostani ülés az eddigieknél is jobban bizonyította ezt. A kormányzat már a látszatra sem ad, már csak nem is mímelik a párbeszédet, az együttműködést, más szempontok és vélemények figyelembe vételét. A Fidesz mára kisajátította a nemzetpolitikát, és minden erejével arra törekszik, hogy elhallgattasson, elnyomjon és ellehetetlenítsen mindenkit, aki nem azonosul vele 100%-ig. Az ülésen lényegi vita nem bontakozhatott ki; az egyes napirendek időkereteit szándékosan elszabták, hogy minél kevesebb lehetőség legyen hozzászólásokra; évtizedes szokást felrúgva Semjén Zsolt nem a jelenlévő szervezetek képviselővel, hanem egymagában tartott záró sajtótájékoztatót; a médiának megüzenték, hogy kiket lehet, és kiket nem kellene meginterjúvolni. Egyszóval kínosan ügyeltek rá, hogy minél inkább elfojtsák, elhallgattassák az esetleges kritikus hangokat. Jól illik ebbe a képbe, hogy az emigráció magyar szervezeteit tömörítő Diaszpóra Tanács szerdai ülésére előző este negyed tízkor érkezett a meghívó, világosan jelezve, valójában nem vagyunk ott kívánatosak. Semjén Zsolttal való levélváltásunkat egyébként még aznap este meg is osztottam a facebook-on.

De gesztusok tekintetében a barátok sem számíthattak feltétlenül jobbra. Kovács Miklós, a fideszbarát Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke szerintem élete egyik legnagyobb megaláztatását szenvedte el, amikor Orbán Viktor nyílt színen, meglehetősen udvariatlan hangnemben utasította vissza kérését, miszerint Ukrajna és az EU társulási szerződésének aláírásához Magyarország a kárpátaljai magyarság érdekében felvetett konkrét feltételeket (Tisza-menti magyar járás megteremtése, nyelvtörvény betartatása) szabjon. De kellemetlen helyzetbe került Berényi József, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának elnöke is Németh Zsolt külügyi államtitkár azon szavai után, miszerint a magyar-szlovák kapcsolatokat az utóbbi időben a „pozitív csend” jellemzi. (Kíváncsi lennék, hogy ha nem is ő maga, akkor melyik nagyeszű tanácsadója találta ki ezt a baromságot.) Berényi érezte, hogy nincs mit tenni, hozzá kell szólnia és miután felsorolta, hogy csak az utóbbi hónapokban milyen magyarellenes intézkedések, jogsértések történtek Felvidéken, udvariasan az inkriminált kifejezés használatának újragondolását kérte a jószomszédi viszonyt meg a párbeszéd fontosságát minden nemzeti szempontnál rendre előbbre helyező államtitkártól.

maert

Hogy mennyire a „legyünk már túl raja” – mentalitás jellemezte az egész MÁÉRT-et, az a Fidesszel egyébként szövetséges szervezetek képviselőinek is feltűnt. Morogtak is többen a dohányzóban meg a folyosói beszélgetéseken, mondván, hogy az ülést már nem „megtartják”, hanem „levezénylik”, de komolyabb, nyílt színi kritika nem hangzott el. Kit megvesznek, kit megfélemlítenek, a többieket pedig csendes beletörődésre kárhoztatják.

Végül nézzük, miről szól valójában a zárónyilatkozat. Lényegében véve nem másról, mint a Fidesz elmúlt három évének nemzetpolitikai kudarcairól. Meg persze ennek elpalástolásáról. A bevezető rész csupa alibizés. Üdvözöljük a kedvezményes honosítást – persze, immár negyedszerre. Örülünk a külhoniak szavazati jogának – ez is egyéves történet már. Harmadjára pedig sikeresnek tartjuk a „Külhoni kisiskolások éve programot” – annak, persze, csak furcsa ennek úgy örülni, hogy közben tudjuk, a gyermekeiket magyar iskolába járató külhoni magyar szülők a mai napig sem kapták meg a tavalyi (!) évre esedékes támogatást Magyarországról. Ennyi van a „sikerekről”, majd három oldalon keresztül a fideszes diplomácia totális csődjének ékes bizonyítékaként sorolja a dokumentum mindazon ügyeket, amelyek sérelmesek az egyes magyar közösségek számára. Köztük olyanokat, amelyek évek óta a zárónyilatkozatok visszatérő szereplői.

Külön kell délvidéki barátainknak is üzennem és sajnálatomat kifejeznem, amiért az aláírásunkat adtuk a MÁÉRT-on. Szóvá tettem, külön is kértem Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, hogy ne ragaszkodjanak ehhez részhez, mégis benne maradt az a szöveg, amely a MÁÉRT történetében példátlan módon foglal állást pártok közötti vitában. Az egyik bekezdés ugyanis arról szól, hogy üdvözöljük a VMSZ magyar szavazókat tájékoztató munkáját és elítéljük az őt ezért ért nemtelen politikai támadásokat. Ezt nagyon nem kellett volna, de persze van üzenete annak is, miért ragaszkodott ehhez annyira a Fidesz és személyesen Orbán Viktor. Annyit jeleznék innen az érintetteknek: sejtjük, mire megy ki a játék, és még inkább oda fogunk figyelni arra, ami történik.

Nekünk jobbikosoknak pedig az lesz a dolgunk ezek után, hogy magyarázzuk el az eddigieknél is világosabban és érthetőbben külhoni nemzettestvéreinknek: becsapják őket, porhintés és szemfényvesztés mindaz, amit a Fidesz mond és tesz. Mert szó sincs nemzeti együttműködésről, nemzetpolitikai konszenzusról és nem beszélhetünk nemzeti érdekképviseletről sem. Az állampolgárság ügye nem sikertörténet, mivel a felvidéki magyarok jogfosztottan élnek szülőföldjükön és a kormány semmit sem tesz az érdekükben; nem lehet sikertörténet, mivel egyre inkább látszik, a Fidesznek csak a szavazatok kellenek – számukra valójában csak erről szól a kedvezményes honosítás. A kormánypárt(ok) számára sokadlagos a külhoni magyarság érdekeiért való fellépés, sem az ukrán, sem a szerb EU-integráció kapcsán nem állnak ki a magyar nemzeti közösségek mellett, hanem ismét elárulják azokat, mint tették Erdély magyarjaival 2005-ben a román csatlakozás során.

A Fidesz kül- és nemzetpolitikai kudarcainak ékes bizonyítéka tehát a MÁÉRT 2013-as zárónyilatkozata, amely oldalakon keresztül sorolja fel mindazon ügyeket, amelyek megoldása három, vagy annál is több éve várat magára. Világosan kiderül e dokumentumból, hogy az elcsatolt területeinken élő nemzetrészek számára fontos kérdések egyikében sem sikerült, nem hogy eredményeket, de lényegi előrelépést sem elérni 2010 óta. A mosolydiplomácia, a jószomszédi viszony szempontjait előtérbe helyező és ezzel sikereket elérni próbáló külpolitika látványosan megbukott! A külhoni magyarság megmaradását és szülőföldjén való boldogulását segítő bátor, határozott és elkötelezett nemzeti érdekérvényesítésre van szükség. Emellett a politika mellett pedig akár egymagunkban is ki kell állnunk!"

 

Szávay István Facebook oldalaalfahir.hu

Kapcsolódó cikkek


Az EP áprilisi plenáris ülésén elfogadták a Szerbia uniós integrációjához vezető úttal kapcsolatos ún.
Sajnálatos módon még Európában is vannak szomorú példái a vallási közösségek elleni erőszaknak és hátrányos megkülönbözt
A Jobbik Magyarországért Mozgalom felvidéki tagjai és szimpatizánsai ellentüntetést szerveztek a Dunaszerdahelyen kampán

 

A Jobbik frakció növelte ivóvíz automatáinak számát, amivel ennyi műanyag flakont spórolt meg:

 

Ajánlott cikkek

Az utóbbi években kibontakozott „lakhatási kataklizma” nemcsak, hogy megoldatlan maradt, de igazából gazdája sincs ennek a problémának.

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2020 január