Hegedűs Tamás: Háttér a nyugdíjrendszert érintő változásokhoz

2011-01-07 19:31
-A +A

Sorra postázzák a napokban a nyugdíjrendszert érintő változásokról szóló tájékoztatókat – mind a kormány, mind a magánpénztárak részéről. Fontos látnunk, mi van a változások hátterében, és mi az ésszerű cselekvés az egyén szintjén ebben a helyzetben.

Az 1998-ban elindult kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer rossz volt. Nem csak azért, mert gyenge eredményt értek el a pénztárak, magas működési költségek mellett, hanem mert maga a modell is egy olyan makrogazdasági szélhámosságot jelent, amely csak a működtetőknek volt jó, nekik termelt hasznot közpénzből. A rendszer megszüntetése tehát indokolt volt, a Jobbik ezt elsőként hirdette meg.

A megvalósítás módja sok tekintetben eltér attól, ahogy azt mi javasoltuk. A szabad választás nem valósul meg, az állami rendszerbe való visszalépés gyakorlatilag kényszert jelent. Minden ellentétes propaganda ellenére az egyéni számlavezetés sem valósul meg -  az, amit annak hívnak, az nem az. A Jobbik javaslata az volt, hogy az állami rendszerben is maradjon meg az egyéni számla arra a 8%-ra (leendő nyugdíjunk negyedére), amelyet eddig a törvény a magánpénztárakhoz irányított. Szintén zavaros az is, hogy a kormány mire akarja költeni a hirtelen jött rendkívüli bevételeket, amit súlyos felelőtlenségnek tartunk.

Ezzel együtt ki kell mondanunk azt is, hogy hazudik az MSZP, amikor a megtakarítások „lenyúlásáról” beszél. A kötelező magánpénztárakban lévő számlákon pontosan annyi pénz van – az 1%-os hozammal megtoldva – , mint amennyit az 1997-es szocialista-neoliberális törvény kivett a közös kasszából. Ez nem megtakarítás, hanem eltérített közpénz. Amit az állam szed be, a törvény erejénél fogva, az közpénz. Akkor is, ha magánkezelésbe helyezi – ami egyébként abszurd és a világban példátlan. Valódi megtakarítás csak az önkéntes magánpénztárakban keletkezik, de ezeket a változások nem érintik.

Nem igaz a „lenyúlás” vádja azért sem, mert a mai magánpénztártagok korábban lemondtak leendő állami nyugdíjuk negyedéről, és ezt a jogosultságot a visszatéréssel visszakapják. A magánpénztártagok a most megszűnő rendszerben is a társadalombiztosítástól kapnák a jogosultság szerinti nyugdíjuk háromnegyedét – a visszalépés után ez emelkedik 100%-ra. Olyan lesz, mintha ki sem léptek volna az állami rendszerből. Az esetleges elért hozamokat pedig adómentesen realizálhatja mindenki, aki visszalép az állami rendszerbe. készhez kapja mindenki.

Sokszor elhangzik a „pénztárpárti” érvelésben, hogy a magánpénztárakra szükség van, mert az állami rendszer fenntarthatatlan. Ez utóbbi állítás igaz, de ennek egyetlen oka van: a kevés megszületett gyerek, a társadalom elöregedése. Ezen pedig nem segítenek a magánpénztárak. Az, amit ők ajánlanak, csak látszatmegoldás, az alapproblémát nem oldja meg.

Látni kell azt is, hogy a pénztárak az átirányított közpénzekkel (tévesen: megtakarításokkal) úgy gazdálkodtak, hogy 4-5%-os működési költség mellett 1% körüli eredményt értek el. Miközben a miattuk létrejött – évente 3-400 milliárd forintos – költségvetési többlethiány fedezetére 6-8%-os költséggel kellett az államnak hitelt felvennie, ami évről évre tovább dagasztotta az államadósságot. Nyilvánvaló, hogy az a rendszer, amely 6-8%-os költségre 1% hasznot produkál, az nem eredményes. A bajt nem megoldja, hanem növeli azt.

De ami a legfontosabb: semmi komolyan vehető érv nem szól amellett, hogy valaki magánpénztár-tag maradjon. (Kivéve annak, akinek csak pár éve van a nyugdíjig, és százmilliókat keres évente.) A kormány olyan helyzetet hozott létre, hogy aki maradni akar, az el fogja veszíteni leendő nyugdíja háromnegyedét. Ez józan ésszel az emberek túlnyomó többségének nem valós választási lehetőség. Kényszerhelyzet van, amelyben az egyetlen felelős döntés az állami rendszerbe való visszalépés lehet.

Ehhez azonban nem kell tenni semmit. Aki nem nyilatkozik, az a jogszabály alapján automatikusan visszalép. Felelősen nem tanácsolhatunk mást.

Nincs tehát se szabad választás, se lenyúlás. Ezért mondhatjuk el: egyik szemünk sír, a másik nevet.

A valós megoldást pedig a Jobbik programja tartalmazza: bármilyen nyugdíjrendszer akkor lesz csak fenntartható, ha megtörténik a demográfiai fordulat. Ez mentheti csak meg a jövőt. A kedvező fordulatot elsősorban – ráépülve a meglévő családpolitikai támogatásokra – a gyermekvállalási hajlandóságot ösztönző szülőtámogatási életjáradék bevezetése szolgálhatja, vagyis ha megteremtjük közvetlen kapcsolatot a felnevelt gyermekek járulékai és a szülők öregkori ellátása között. Ez a Jobbik nyugdíjprogramjának sarokköve.

2011. január 3.

Hegedűs Tamás

barikad.hu - jobbik.hu

Ajánlott cikkek

Gyöngyösi Márton nyílt levele Kiss Antal teológusnak.
A Jobbik petíciót indít a kormányzat befolyásolási törekvései miatt
A többségében kormánypárti tagok leginkább ellenérveket sorakoztattak fel a sávolyi pályát illetően, semmint kiálltak volna az ott lakók érdekei mellett.
A Jobbik elsődlegesen azt kéri a kormánytól, hogy álljon el ettől a szándékától és ne kérjen azért plusz pénzt a hazatérő családoktól, hogy negatív teszteket tudjanak felmutatni.

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2020 augusztus