A liberalizmus honfoglalása

2003-11-02 00:35
-A +A

Védekeznünk kell, mert hatásos élettér kialakítása, foglalás zajlik minden szinten. Ez mételyez, szipolyoz minden közéleti erőt, pártot. A brókerkormány már bekebelezte, behatolt sorai közé, minden szálon rángatja egyre kevésbé rejtőzködő holdudvarát.

Neoliberálisok globalizálják a gazdaságot, a kultúrát, le egészen a gyűlöletbeszédig. Az ő kezükben összpontosul a tervszerű kezdeményezés, elfoglalták már a közgondolkodás egészét. Övék mind a jobb, mind a baloldal, csak a jelző nélküli nemzetieket rekesztenék ki egy túlvilági partvonalra. Az MDF is népi-liberális ismét, trikolóros tulipánok díszítik frigyládáját. Nemzeti liberalizmus felé kacsingat a Fidesz is, Pokorni nem feledi gyökereit, ügyködik rajta.

Alkotmányozásban, oktatásban, földkérdésben, EU és Amerika barátságban, Trianonban, ?56-ban meg miegymásban szétrakja jobboldali lábait. Felkínálkozik, gesztusokat tesz odaátra. Hunyorog a magyaros bajusz felé, aki most látványosan üti-vágja szövetségesét. Mintha remélne, kapna abból az irányból valami jót is, ez az elhamvadt kitartás. Mintha kölcsönösen kicserélni igyekezne elhasználódott nagy pártjait a bújócskázó szatelit. Mintha feje tetejére állna a világ, ebben az ismételt legitimizációért harcoló versengésben. Mintha így, csakis így lehetne meghosszabbítani az agóniát. Ki- és felcserélt identitással, önárulással. Mintha most mindenki köröket futna a szemétdomb körül, na persze csak a látszat kedvéért.

Liberálisan toleráns magatartást tanúsít a megtorlás éveiben külföldön kiképzett Mádl Ferenc is. Boross után ő sem szeretné a konfliktusokat, ha szétrobbanna a paktumozó, lezsírozott elit. Nem ajánlotta föl azonnali lemondását az ügynökkormány kinevezése kapcsán, nem rohant haza megszakítva diplomáciai útját a napsütötte Itáliából. Nem feküdt keresztbe nemzetközi hírű alkotmányjogászként az oktatási, egészségügyi törvény elé, pedig késleltetni tudta volna a végromlást. Nem gátja ő a szélsoséges nyomulásnak, inkább taktikus elősegítoje. A jogállamiság nem az ő göncze, nem veszi magára. Tombol az ?antalli ?örökség?, minden szegleten. Hogy ki vállalja egyszer majd ezekért az elhibázott kinevezésekért a felelősséget?

Senki! Nem csoda, hiszen mintha egy láthatatlan kézbe, egy jól megkomponált üzleti ideológiába futnának össze közös gyökerű pártjaink. Logikusan megkonstruált ki- és eltartottak csupán, hizlalja őket a gazda szeme, együtt rohadnak kéz a kézben. A szem pedig figyel, ott van a piramisjátékok csúcsán, az amerikai egy dollárosokon. Alattvalók kellenek most tömegével a nemzetközi rab-kőmuves páholyba. Valódi háttérembereket, irányítókat, mozgatókat kellene most keresni és találni, nem Apró Piroskákat, Schmidt Máriákat, Dávid Ibolyákat, s még csak nem is külképviseletek befolyásos üzletasszonyaira kellene rábukkanni. A valódi rugók után kellene kutatni, ahol összeér a lánc. Ahol üstökön lehetne egyszer már ragadni a nemzetbiztonságon átívelő kapcsolati tőkét. A liberális láthatatlan légiót illene már számon kérni, nem a piti végrehajtókat, az anyázó külcsín kódolóit. Nem fél-illegalitásban rejtőzködő, napbarnított amazonokról van ugyanis szó, hanem árulkodó tendenciákról. A sorosra kötött, egyre szemtelenedő pénzpiaci érdekekről. Arról, hogyan veszi át a megszédített politikai hatalmat a pártfinanszírozó gátlástalanság.

Magyarország több sebből vérzik, szinte már elesett. Mégis sokaknak fontos, romos objektum a világtérképeken. Nem hiába küldi ránk közeli rokonát nagykövetnek a baráti Bush- adminisztráció. Ez az ország ugyanis európai Aranykapu, a Golden Gate. Miután felőrölték szakralitását, történelmi múltját, elvették függetlenségét, most végleg megfosztják anyagi lehetőségeitol. A kultúra, az oktatás után elrabolják utolsó menedékét, az anyaföldet. Rezervátum-lakóként majd elhordják stratégiai édesvíz készleteit, melyek nemsokára aranyat érnek. És ezen a könnyen átgázolható kapun keresztül lehet később majd kényelmesen elfoglalni Európát. Az előörs falovait már áttolták. Berlinben alkotnak legjobb íróink, Bécsben vannak legjobb pénzügyi zsenijeink. Eloször ugyanis a német nyelvterületeket és gazdaságokat kell bekebelezni, tönkretenni. A bankrendszert, a politikai intézményeket, végül meg lehet semmisíteni a keresztény vallást, és civilizációt. A liberalizmus mohósága nem ismer határokat. Megvalósul végre a globális világhatalom, az egy kézben tartott gyeplő, az organikus rend, a spirituális törvény, és az áldott igazságosság. Megvalósulhat végre az Egyesült Európai Államok Szövetsége, a nagy atlanti összeborulás, a fogyasztói álom, a bőség kosara, ahol önként és dalolva saját paradicsomában vándorol a kasztrált világ-polgár. Végre valóra válik az önmagát felzabáló jólét, a meddő szabadosság. Aztán majd be lehet zárkózni a külső nemzetállamokból irányuló fenyegetések elől, a terrorista veszély elől, a szegénység és nyomor elől. Ha már mindenki és minden kipusztult, akkor majd bevonulhatunk a halál új gyarmataira. Puskalövés nélkül, felszabadítóként és a szeretet, békesség nevében mindent leigázhatunk, újjáépíthetünk. Jó világ készül. Most tanítják nekünk a szisztémát, önmagunkon tanuljuk a kipusztulást.

És mit tesz ez ellen a pusztulás ellen a liberális gyökerű jobboldal? Igazából semmit! Botrányokat prolongál, nyalogatja sebeit. Orbán Viktor is eltűnt, nincs semmiről sommás véleménye, nem konfrontálódik, nem ütközik, nem harcol igazáért, melegedik a Parlamentben. Belesimul a masszába. Átad, avat, szép és megható szónoklatokat tart. Üzen, de egyre kevesebben értik. Mintha megtalálta volna magában a hitet, az önigazolást, amin keresztül próbálja megszólítani a savanyú, kőbányai sörbe áztatott materializmust. Most úgy tűnik, valamiféle új kultikus, rituális vallást épít inkább maga köré, mint politikai pártot. Mintha keresné az önmaga nyomasztó nagysága utáni élet lehetőségét. Másfél éve vándorol saját lelki sivatagában, kutatja a megvilágosodást. Mózesnél ez tovább tartott, de ő egy egységes népet vezetett. Nekünk,a Jobbik félnek azonban nincs sok időnk, türelmetlenek vagyunk. Ami nagyobb baj, hogy nem csak a politikai közéletbol és saját pártjából vonult ki, hanem szétdarabolta és cserbenhagyta a polgári köröket is. Feladat, program nélkül ízekre és tagozatokra szedte, megvárta míg lelohad rendszerbuktató radikalizmusa, majd karizma nélküli, koncepciótlan vezetőkre bízta. Természetes kiválasztódás helyett, liberális díszparasztok, díszpolgárok, díszpintyőkék vezetik Magyarország legnagyobb, legőszintébb, leghitelesebb erejét. Ebben a centralizált szervezeti struktúrában semmi esélye az alulról jövő kezdeményezéseknek. Semmi esélye, hogy új szellemi kvalitások, jóravaló energiák kerüljenek helyzetbe, döntéshozó pozíciókba. Túl egyoldalú, diktátumokra épülő szövetség lett ez. Tagszámnövelő kísérlet csupán, ahol kézben tartott, irányítható tömeg kell, nem valódi véleményalkotó polgár. Nem kívánatos a rendszer és elitváltó cselekvés. Egyszer majd visszaüt mindez a félelem, mindez a belső brancshoz tartozó személyzeti politika. Nagy ára lesz ennek a belterjes, elitista elszakadásnak, annak, hogy a Szövetség nem csak a nemzeti radikalizmus irányába zárt, hanem alsóbb, kiszolgáltatottabb néprétegek felé is.

Úgy tűnik Orbán Viktor fogott ember. Foglya önmagának, tehetségének, de foglya a múltnak, a nemzetközi kapcsolatoknak, a globális pénzvilágnak és a mindent elözönlő liberalizmusnak is. Lehet egyáltalán kívül maradni, kiátkozott szigetlakóként? Nem tudható. Egy biztosan állítható: nem őszinte, valamit eltitkol, valamit nem mer vagy nem tud közölni szavazóival. Orbán Viktor valami nagy, baljós titkok hordozója. Közéleti ember talán még soha nem volt ilyen magányos. Személye a visszavonultság ellenére is élesen megosztja az országot. De mást is, a jobboldalt, a nemzeti oldalt is. Bármennyire takargatják, sajátos és különös érdekellentét feszül személye, a parlamenti frakcióvezetés, a pártvezetés és a Szövetség vezetése között. Mintha a látszólagos egység mögött kibeszéletlen feszültségek lennének. De ezt most jól titkolják, nagy és erős párt képét mutatják, pedig együtt merülnek az általános káoszba. Már az is érdem, hogy stagnál népszerűségük. Sajnos nem vándorol hozzájuk a sokszázezres kiábrándult, ingázó. Hozzájuk omlik népszerűtlenségben a korrupció kabinetje. A Fidesz most rombol, de nem építkezik. Tudja, hogy így is az ölébe hull a hatalom, nem kell érte semmit tenni. Csak várni, és várni, hosszú méla lesben. És közben rossz döntéseket hozni, belesimulni ebbe a kényszeredett egy-gyökerű kétpártrendszerbe. Minden igazán fontos kérdésben összeborulnak az érdekek. Nincs markánsan eltérő vélemény, nincs valódi alternatíva. Nem szólítja meg senki a csalódott, kiábrándult választókat, nem tematizál senki távlatos, globalizáció-ellenes koncepciót. Közben a jobboldalon ledarálják a feltörekvő, megújulást követelő nemzeti erőket, mindent el kívánnak foglalni, lefedni a teljes polgári mozgásteret. Ez a feladat. Változatlan hévvel megosztják, legyengítik leendő szövetségeseiket, gyártják sorban saját ellenségeiket. Kizárólag a radikális nemzeti oldal a kiátkozott mumus. A régi, liberális hátsó alakzatokban már készül az összeborulás. Elek, Gero, Hont, Malgot és a Nemzeti Kör mérsékeltjei már készítik a terepet, megrendelésre, elvárásra. Liberalizálják a hazát, előkészítik a nagy kiegyezést, megbékélést. Szolgálatot tesznek a Nagy Testvérnek.

Mit lehet tenni ebben a keserves helyzetben? Hogyan szabadulhatna meg a politikai elit egészséges része ettol a kártékony és eltorzult, mindent bekebelező, mohó liberalizmustól? Azt gondolom mára már csak egy út maradt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom következetes nemzeti érdekképviselete, ahol fontos a hátország. A feladat nélküli, harcos polgári köröket tovább kellene építeni. Ha lehetséges, átalakítani őket gazdasági, érdekvédelmi egységekké. A pénzügyi gyökereit csak úgy tudjuk megroppantani ennek az önjáró pártmaffiának, ha ágazati szakszervezeti közösségeket hoznak létre, ahol szervezett keretek között gyakorolhatnák a kiszorítottak a polgári engedetlenséget. Ma az uniós belépés előestéjén javában folyik a társadalom atomizálása, ösztönös mobilitásának megtörése. Csak a tőke koncentrálódik, ebben a különleges történelmi helyzetben. A szolidaritás még él, hiszen közösek gazdasági és politikai érdekei a magyar munkavállalónak és munkaadónak. Minden szinten ellehetetlenítik a kis és közepes vállalkozásokat, a családi gazdaságokat, az őstermeloket, a Széchenyi-terv hazai, sikeres beruházóit. Álljanak össze, fogjanak össze a magyar gazdaság őshonos szereplői és gyakoroljanak hathatós nyomást a gátlástalan multinacionális tőkére, a külföldi befektetőkre. Szövetkezzenek sajátos nemzeti érdekeik mentén, akárcsak a legnagyobb elnyomás idején a lengyel Szolidaritás szakszervezet. Teremtsék meg a polgári, keresztény, jobboldali gazdasági érdekképviseletet. Kapaszkodjanak össze, korlátozzák a szabadrablást! Hozzák létre a társadalmi kontrollt, mert ez most nem muködik. Ellenőrizzék a hatalom birtokosait, minden percben és órában, minden körülmények között.

Valódi népképviselet nélkül elkorrumpálódik az ellenzék is minden résztvevot magához zülleszt a kor. Helye van a tradicionális nemzeti radikalizmus alternatívájának, mely tisztán új politikai generáció által képviseli a keresztény Magyarország tízparancsolatra épülő patrionizmusát. Képvisel egy lakható szigetet a végkiárusítás tengerében, összezárja a nyitott társadalmat.

Következő, harmadik alkalommal megrendezésre kerülő Visegrádi Disputánkon erről lesz szó. Milyen szerepe lesz a jelen és eljövendő Magyarországának kialakításában az újra fellobbanó nemzeti radikalizmus eszményének. Tovább kell keresnünk, kutatnunk túlélésünk esélyeit és lehetőségeit.

Ajánlott cikkek

Nem hajlandó sérelemdíjat fizetni a kormány kitartott portálja, a pestisracok. hu a Jobbik két képviselőjének, Gyöngyösi Mártonnak és Z. Kárpát Dánielnek.
Rekordmagas, 60 százalék feletti részvételi arány mellett ismét Budai Lórántot választották Jászberény polgármesterévé.
A bicskei gyermekotthon volt igazgatóját jogerősen 8 év fegyházbüntetésre ítélték gyermekek ellen folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak és szexuális visszaélés miatt.
A kárpátaljai kisebbségellenes lépések sorába illik, hogy a kijevi kormány szerdán létrehozta az "ukrán államnyelvet felügyelő országos szabványügyi bizottságot".
A Momentumhoz hasonlóan a Jobbikkal sem egyeztetett senki Czeglédy Csaba ügyvédi irodájának erzsébetvárosi és újbudai önkormányzati megbízásával kapcsolatban.
A Jobbik megállítaná az "intézményesített kifosztást"

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
2019 november