Advent

2003-12-15 20:57
-A +A

Keresztet állítani Adventben, az új egyházi év kezdetén, azaz kereszt állításával készülni Jézus Krisztus születésének ünneplésére, azzal a céllal, hogy egy új, igazi, átfogó nemzeti összefogást innen kezdjünk, reményt ébreszt. A remény forrása maga a felismerés. A felismerés, hogy így nem mehet tovább! A felismerés, hogy a köztünk marad Krisztus, a Szentháromság Egy Isten segítsége nélkül nem tudunk kijutni az iszonyatos bajbajutottságunkból. A felismerés, hogy Krisztus követése, Krisztusba kapaszkodásunk nem vallási ügy, nem magánügy, ahogy azt az elmúlt századokban az egyes társadalmak a demokrácia jegyében vélték és vélik, hanem a legfontosabb közügy az élet ügye, az életünk egyedüli záloga. Hiszen ? az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat az Atyához, senki sem részesülhet az egyedüli éltető erőforrásból, Isten szeretetéből fakadó Kegyelemből, csak Krisztus által. Mindez azt jelenti, hogy a nemzethalálba rohanásunk helyett élni, örömteljesen élni csak a Szentháromság Egy Isten éltető szeretetéből fakadó Kegyelem útján tudhatunk. De tudhatunk! Alapos reményünk van rá, mert "Ahol a legnagyobb a baj, ott árad ki a Kegyelem", adja tudtunkra örök érvényűen Szent Pál. Kiárad a Kegyelem, valóban kiárad, ha megbánjuk vétkeinket és igazán megtérünk Krisztushoz.

"Tetszettek volna forradalmat csinálni" hangzik a jól ismert figyelmeztetés. Az imént taglalt felismerés és az elhatározás, az elhatározás az összefogásra Krisztussal és egymással, valójában forradalom. A megmentő forradalom. Az éltető szeretet forradalma!

Mert, hogy bajba jutottunk sajnos cáfolhatatlan tény. Ne próbálja ezt a szomorú tényt senki se tagadni, elhazudni, mert általa csak súlyosbodik a baj. Mára mi magyarok lettünk a világ legveszélyeztetettebb népe. Rohamosan fogyunk. Tönkretettük és folyamatosan tönkre tesszük környezetünket. Elszennyezünk mindent, a vizeinket, a levegőt, a termőtalajt és ráadásul eszeveszetten írtjuk a fákat, erdeinket. Megöljük magzatainkat, megbotránkoztatjuk gyermekeinket. Korán öregszünk, korán halunk, számos betegségben és az öngyilkosságban is világelsők lettünk. A baj betetézéseként hagyjuk, hogy hamiskodással ketté, jobb és baloldaliakra, polgárokra és proletárokra osszanak bennünket, akiknek az összefogás helyett gyűlölni is kötelező egymást.

Gyűlöletbeszéd ellenes kampányt színlelve hamis, ármányos eszközeivel a média valóban el is éri, el is érte, hogy ma Magyarországon testvér a testvért, barát a barátot, munkatárs a munkatársat ténylegesen gyűlöli. És ami a legtragikusabb, a bajbajutottságunk eredendő okát is elhallgatják, elhallgattatják velünk. Elhallgatják, hogy a diktatúra évtizedeiben érzékelhetően a megszállók parancsára, az utolsó megszálló katona távozása óta már nem katonai parancsra, hanem a globalizációt vezérlő nagytőke titkos parancsára gyermekellenesek, életellenesek, Krisztusellenesek lettünk. Ezért igaz, hogy ami a lényeget, a nemzet túlélési esélyét, gyermekeink életét, várható boldogulását illeti, nem volt rendszerváltás Magyarországon! Sőt az életellenesség, a gyermekellenesség tragikus méretekben tovább fokozódott az elmúlt 13 év alatt.

A tudatos gyermekellenesek, a tudatos életellenesek, a makacsul nemzetártók, a megátalkodott hazudozók, az erkölcstelenül bűncselekményeket elkövetve meggazdagodottak aránya ugyan nem nagy, de óriási a közömböseké, a rászedetteké, a félrevezetetteké. Közben parányi, ma még parányi az olyan fiataloké, akik az új nemzeti összefogást most adventi keresztek állításával kezdeményezik. Ma Magyarországon az emberek döntő hányada bizonytalan. Bizonytalan, mert sem a kezdetnél 1990-ben, sem az elmúlt 13 év alatt, nem született meg az egyetlen lehetséges nemzetmentő politika, az átfogó gyermekközpontú, életközpontú, Krisztus tanítására épített politikai program. Lényegében ezért van a nagy baj. Ezért nincs nemzeti összefogás.

Meg kell végre érteni, hogy a jóakaratú embereknek összefogni valami, vagy valakik ellen soha nem lehet, csak valamiért, valami magasztos ügyért. A nagy nemzeti összefogás célja csak egy lehet, az élet, a gyermekek életének biztonságossá tétele. Ez az egyedüli cél, amelyért lehet, amelyért érdemes új vérszerződést kötni. Az életmentő, gyermekközpontú politikai program eddigi elmulasztása azért is tragikus, mert mi vagyunk az egyetlen nép, amelynek már van tapasztalata arra, hogy mire képes egy gyermekközpontú, életközpontú politikai program, amit végre is hajtanak. A trianoni nemzetvesztésből, a nemzethalálba rohanásból egy nagyszerű gyermekközpontú, életközpontú politika mentette ki a nemzetünket. Most a mába illő gyermekközpontú, életközpontú politikai program megfogalmazása és az átfogó nemzeti összefogás szükségessége úgy tornyosul elénk, mint az egyedüli lehetőség a nemzethalálba rohanás helyett az élet, a boldogító élet felé fordulásra. Reményeink szerint valóban ez veszi, vette kezdetét most itt és szerte az országban.

Csodálatos módon vezére már van az új nemzeti összefogásnak, az új gyermekközpontú, életmentő, nemzetmentő politikai programnak. A Kegyelem műve ez, nem lehet más és az is, hogy két évvel ezelőtt a megkérdezettek több mint 70%-a Krisztus követőnek vallotta magát. Mindez azt jelenti, hogy az életigenlésre a 2/3-ot meghaladó többség több cikluson át a Magyar Parlamentben igenis biztosított, csak megfelelő módon, túláradó szeretettel kell egymást a becsapottságunkból, a rászedettségünkből, az életellenességünkből, a gyermekellenességünkből kijózanítanunk, kisegítenünk.

Amikor az elkövetkező években, évtizedekben az új, életközpontú, gyermekközpontú nemzetmentő programot valósítjuk meg, nem feledjük, hogy közben a ?császárt is ki kell elégíteni?. Tudjuk, mert Krisztus tanított erre is. Benne kell élnünk a mában, vagyis reálpolitikusnak is kell lenni. Teljesíteni kell a nemzetközi elvárásokat is. Tudomásul kell vennünk, hogy diktatúrában, a kőolaj igazságtalan kisajátításának és zabolátlan égetésének diktatúrájában él az egész emberiség. De végre Krisztus parancsának másik részét is teljesíteni fogjuk. Megadjuk Istennek is azt, ami az övé: magunkat és gyermekeinket.

Micsoda öröm, micsoda remény a pusztulásba rohanás helyett az elkövetkező időben újra példát mutatni Európának és a világnak. A XXI. század kezdetére nem csak mi, hanem az egész emberiség válaszút elé került. Választani kell, vágóhídra hajtott barmok módjára elfogadja a halálba rohanást, vagy megtér az egyedüli éltetőhöz Krisztushoz, a Szentháromság Egy Istenhez. Nem csak ránk, de az egész emberiségre érvényes: az "így nem mehet tovább"! Ahhoz, hogy az egész emberiség a pusztulásba rohanás helyett az élet biztonsága felé vehesse útját a megtorpant evangelizációt a tudomány és istenhit újraegyesítésével az egész világra nagy hatékonysággal kell kiterjeszteni. Az újraevangelizálást nyilvánvalóan a legnagyobb bajba jutottaknál nálunk Magyarországon kell kezdeni. Ez a kereszt itt és szerte az országban jelzi, hogy az újraevangelizálás elkezdődött. Kívánom, hogy túláradó öröm árasszon el mindenkit abban a meggyőződöttségében, hogy "ahol legnagyobb a baj, ott valóban kiárad a Kegyelem". Kívánom, hogy a nagy bajbajutottságunk ellenére mindannyian örvendjünk, mennyire jó is, hogy ebben a hazában élünk.

2003. november 28-án Pécsett az adventi kereszt állításakor elmondott beszéd szerkesztett változata
Dr. Kellermayer Miklós
egyetemi tanár

Ajánlott cikkek

Háromszáz hektárig fizetné ki a gazdálkodóknak a földek után igényelhető területalapú támogatást a Jobbik.
A Jobbik nem szeretné, ha a tiszaújvárosi beruházáshoz hasonlóan vendégmunkásokat telepítenének be a Budapest alatti szénhidrogénmezők kitermeléséhez.
„Mi várunk” program néven három lábon álló javaslatcsomagot dolgozott ki a Jobbik annak érdekében, hogy megállítsák az albérleti díjak további emelkedését.
Az elmúlt hetekben újabb megdöbbentő eseteknek lehettünk tanúi, melyek teljesen jogosan okoztak közfelháborodást.
2016-ban 23 ezer, 2017-ben 36 ezer, míg 2018-ban már majdnem 50 ezer bevándorló érkezett az országba.

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2019 augusztus