"Sokakban mi tartottuk a hitet"

2003-03-04 02:22
-A +A

Beszélgetés Kovács Dáviddal, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökével jobboldalról, válságról, ifjúságról

A választások után a Jobboldali Ifjúsági Közösség a jobboldali pártok dermedtsége és impotenciája miatt belekényszerült egy direkt politizálásba. Számos olyan kérdés, probléma merült fel, amely azonnali és határozott reagálást kívánt volna a nemzeti oldal részérol, de senki sem tett semmit. Fiatal fejjel szinte fájdalmas volt látni, mennyire tanácstalanok és tehetetlenek azok a politikusok, akik a mi bizalmunkból élvezték parlamenti mandátumukat, akiknek mi szórólapoztunk, akiknek mi szerveztük a fellépéseit. És most, amikor elvártuk tolük, hogy tegyenek valamit az érdekünkben, az értékeink védelmében, hallgattak, nyaraltak, lapultak. Ezért volt az, hogy a Jobbik állandóan helyettük tüntetett, nyilatkozott, robogott. Nem én mondom, hanem az emberek mondták, hogy ezekben a fájdalmas hónapokban mi tartottuk bennük a hitet. - kezdi a beszélgetést Kovács Dávid, a Jobbik alapítóelnöke és a nemrég zászlót bontott Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke.

- Valóban nagyon sokan a jobboldal reménysugarát látják önökben. Akkor miért kellett mégis létrehozni egy új szervezetet?

- Nem helyes, ha egy ifjúsági szervezet, amelynek megvan a maga feladata, direkt politizálásba kezd. Egyrészt a tagság egy része sem nézte ezt jó szemmel, másrészt az egyetemi, főiskolai vezetőktől sem várhatjuk el, hogy teret adjanak egy olyan egyesületnek, amely hetente tüntetést szervez. Az mindennél fontosabb, hogy a felsőoktatásban nehezen kiharcolt helyünket megőrizzük. Hogy a nemzeti, keresztény gondolat jelen legyen. Ezért döntöttünk úgy, hogy a Jobbik visszatér egy ifjúsági szervezet klasszikus feladatköréhez, az előadások, konferenciák, táborok szervezéséhez, a politizálást pedig a Jobbik Magyarországért Mozgalom vállalja fel.

- Ezek szerint a politizálásról nem akarnak lemondani?

- Nehéz is lett volna. El sem hiszi, mennyi bátorítást, szeretetet és jó kívánságot kaptunk ezekben a napokban. Gyakran éreztük méltatlannak magunkat, és még többször kevésnek a feladat súlyához. De az a sok reménykedő tekintet, az őszinte mosolyok, a kézfogások meggyőztek bennünket arról, helyünk van a politikában, mert szükség van ránk. Meglepő volt tapasztalni, mennyire éhesek a jobboldali szavazók a reményre. A választási sokk után pedig egyre többen vártak tőlünk tetteket. Nem egy tüntetésünk úgy ért véget, hogy a tömeg a Jobbik nevét skandálta. Nagyszerű érzés volt, de egyben megrázó is. Megrázó, mert arról árulkodott, a tisztességes, keresztény emberek képviselet nélkül érzik magukat.

- Ez azt jelenti, hogy a politikába kényszerítette önöket a tömegakarat?

- Azért ez árnyaltabb. Valóban nagy szerepe volt döntésünkben az emberek felénk irányuló várakozásának, de sohasem léptünk volna így, ha nem érzünk belső indíttatást. Akik megalapítottuk a mozgalmat, mind a közélet valamely területén már bizonyított, tapasztalt fiatalok vagyunk, akik az aktív politizálást hívatásuknak tekintik.

- Nagyon érdekes, hogy amióta beszélünk, számos kritikát fogalmazott meg a jobboldallal szemben.

- Az elmúlt négy évben rengeteg jó dolog történt, amelyről érdemes beszélni, de egy választási vereség után elsőként a hibákat, a problémákat, és azoknak is a gyökerét kell feltárni. Ez az, amit a Fidesz, de egyik jobboldali párt sem tett meg. Hallottunk választási csalásról, rossz kampánystratégiáról, amelyek minden bizonnyal nem nélkülözik a valóságot, de nem adnak igazi magyarázatot. Fényezni próbálták a pártok a vereséget, a baloldalra mutogattak, miközben senki sem akarta elvinni a balhét. Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna elismerni a hibákat, a gyengeségeket, és megválni a levitézlett politikusoktól. Ez nem történt meg, amelynek nagy szerepe van abban, hogy az önkormányzati választásokon nem tudott úgy szerepelni a jobboldal, ahogy szerepelhetett volna.

- Végül is mi okozta az áprilisi vereséget?

- Több tényező együttes jelenléte. Valószínűleg történt csalás, rossz volt a kampánystratégia, de azt mondom, ez mind belefért volna, ha a magyar jobboldal hiteles és bátor lett volna. Az elmúlt négy évben - a tényleges eredmények mellett - a Fidesz sorsára hagyta a stratégiai fontosságú pozíciókat, mint a kultúrát, az oktatást és legfőképp a médiát. A gazdaságban egy ilyen kis országnak nincs széles cselekvési intervalluma, a Fidesz és az MSZP gazdasági programjában igazán nagy különbségek nincsenek. Az, hogy a Fidesz a hazai kisvállalkozókat támogatta, csupán szólam. Tessék lemenni vidékre, és beszélni a kisvállalkozókkal! Az már egy másik kérdés, hogy az MSZP-ben még a szavak szintjén sincs hajlandóság a hazai vállalkozók segítésére. Mindenesetre elmondható, a fent említett három területen lehetett volna igazán nemzeti politikát csinálni. Ehelyett a polgári kormány folytatta az SZDSZ oktatáspolitikáját. A sokat említett Diákhitel szép dolog, de a hallgatói normatíva nem nőtt, miközben értéke inflálódott. A médiában a szükséges nagytakarítás helyett hagyták a baloldali uralmat. Szinte udvaroltak a kereskedelmi csatornáknak. Ez az, amit nem lett volna szabad. Most látjuk, hogyan végzi a söprést az MSZP, most fáj igazán, hogy annak idején a Fidesz nem ezzel kezdte. A kultúrpolitikát pedig jól jellemzi a két nagy költségű szuperprodukció. A Hídember óriási bukás lett, a Bánk bánt még mindig nem láttuk. A vereség egyik igazi oka tehát, hogy hagytuk a baloldalt, formálja a tudatot. A másik nagy hiba az volt, hogy nagyon híg emberanyaggal dolgozott a polgári kormány. Számos hiteltelen, kapzsi és tehetségtelen ember került felelős pozícióba. Az emberek bizalmával pedig nem lehet játszani.

- Azt gondolja, a Jobbik Magyarországért Mozgalom majd segíteni tud a problémákon?

- Elbizakodottság volna ilyet kijelenteni. De legalább ki merjük mondani a problémákat. Egy betegség meggyógyításában az első lépés mindig a diagnózis. Ha nincs kórkép, milyen gyógyszert adjunk a betegnek? Mi elmondjuk, mi a baj, és ez nem csak a mi véleményünk, hanem az embereké is. A megoldásban pedig igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni.

- Akár pártot is alapítanak?

- A politikai jelenlét számunkra nem öncél és nem megélhetés, hanem önzetlen közszolgálat. Ezért a forma másodlagos, a lényeg, hogy unokáinknak egyáltalán még legyen fogalma Szent Istvánról, Rákóczi Ferencről, Kossuth Lajosról. Ezért dolgoztunk és dolgozunk. És hogy milyen formában, az másodlagos. Majd azt a szervezeti felépítést választjuk, amely leginkább előre visz közös céljaink eléréséhez, legyen az ifjúsági szervezet, mozgalom, vagy ha azt követeli meg a történelmi szükséglet, akkor párt.

- Mi a mozgalom célja?

- Szeretnénk a nemzeti, keresztény gondolkodású ifjúságnak politikai fórumot teremteni, és egyúttal párbeszédet kezdeményezni az idősebb korosztályokkal. Egyfajta élő lelkiismeretté kívánunk válni a jobboldalon, nyomást gyakorolni, a megújhodást szorgalmazni és elősegíteni. A jobboldal válságban van Magyarországon. Elvesztette hitelességét, élő kapcsolatát a társadalommal, és akármennyire is az ellenkezőjét hiszzük, az ifjúság rokonszenvét is.

- Hát ezt még nem hallottam. Még a baloldal is elismeri, hogy a mostani fiatalság inkább jobboldali.

- Ez illúzió. Tény, hogy nagyon sok jobboldali fiatal van, aki a terekre sereglett, de ez önmagában kevés. Mondhatnám azt is, ezzel szemben van egy rejtőzködő baloldali ifjú tömeg. Bár az apolitikus szó jobban illene rájuk. Az viszont tény, hogy őket a baloldal képes megszólítani. Nem vonulnak terekre, nem politizálnak aktívan, nem alakítanak szervezeteket, de ha szavazni kell, a baloldalra voksolnak. Az pedig már egy másik szomorú kérdés, hogy az aktív jobboldali fiatalok sem érzik jól magukat. Nincs olyan párt, amelyre jó szívvel leszavazhatnának.

- Még mindig nem mondott semmi jót a magyar jobboldalról? Nem furcsa ez egy jobboldali mozgalom elnökétől?

- Nem hiszem, hogy a jobbikosoknak bármit is bizonygatni kellene elkötelezettségükből. Nem egy tagunkat kirúgták az egyetemről, vagy a munkahelyéről politikai szerepvállalása miatt. Sokan, a szó szoros értelmében, lyukas cipőben járnak, mert ahelyett, hogy dolgoznának az egyetem mellett, tüntetéseket szerveznek, a parlamentben ücsörgők plakátjait ragasztgatják, mindenüket feláldozzák a jobboldalért. Cserébe semmi. És most nem a pénzről beszélek. A választási kampány során 600 tagunk dolgozott a Fidesznek teljesen ingyen. Ezeknek az embereknek egyetlen köszönömöt nem mondott senki. Azt hiszem, ezt hívják kulturálatlanságnak.

- Ez megint nem dicséret volt?

- Nem dicsérgetni kell a jobboldalt, hanem tenni érte.

Az interjút készítette: Tóth Attila

Ajánlott cikkek

Nem támogattam Ursula von der Leyen megválasztását az Európai Bizottság elnöki székébe.
A lemaradt bérekről az Országos Bírói Tanács tavaly decemberben közleményt adott ki.
Ma elhagyhatta a börtönt H. Dezső, az olaszliszkai lincselés elsőrendű vádlottja.
Csak tavaly több mint 41 ezer tonna külföldi szennyvíziszap került a magyar földbe
Vizi E. Szilveszter ne asszisztáljon a kormány tudományellenes tragédiájához!

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2019 július