Saját út?

2003-10-02 19:45
-A +A

Az év első napjaiban rövid összegzéseket szokás készíteni, lejegyezzük a múltat azért, hogy tanuljunk belőle. A magyar rendszerváltozás és az ebből sarjadó demokrácia máig nem tette ezt meg, mintha nem lett volna rá ideje, hogy leüljön és újragondoljon sok mindent. Pedig úgy tűnik szükség volna rá, hisz sokan érzik úgy, hogy valami nincs rendben. Mintha betegeskedne egy kicsit a társadalom és a demokrácia. Talán csak egyetlen gondolkodó és egyetlen gondolat hiányzik, és már tennénk is egy lépést a gyógyulás felé. De addig folyik az út keresése

Nem értjük a kultúra változásait, nem ismerjük a média bonyolult szöveteit, nincs nemzeti oktatásunk csak alaptantervünk. A gazdaság folyamatai leginkább egy irányba mutatnak. Az egyházak és az atyák politikai szerepvállalása igen zavaros. Merre hát? Mi az útja a magyarságnak? Talán az euroatlanti integráció? Hisz a magyar politikai elit az első demokratikus parlamenti választások óta ezt képviseli. Irány hát a Nato és az Unió? Ott talán minden problémánk megoldódik?

Nehéz ma helyesen gondolkodni. Nehéz ma megtalálni azt az utat, ami a legértékesebb és a leghasznosabb volna nekünk, magyaroknak. A politikai elit is utakat keres, és talál, sőt elénk tárja, hogy könnyebben és legfőképp felelősség nélkül választhassunk köztük.

A "baloldal" útja

A rendszerváltozás válságának egyik szembetűnő jele, hogy a felszínen végbement kormányváltások ellenére, 12 éve folyamatosan ugyanaz a marxista gyökerű baloldali elit van a társadalom csúcsán, amely hasonló befolyással bírt a létező szocializmusban is. Úgy tűnik újra az SZDSZ és az egykori látszat antikommunista liberális elit mossa őket tisztára. Tény, hogy ma is jelen van és dolgozik a kommunisták által kiépített ügynök hálózat, mind a média, mind a gazdaság területén. Mára, az egykori állampárt vezetői stabil baloldali néppártot építettek a demokrácia talaján. Látszólag minden nehézség nélkül átemelték a diktatúrában kialakított hatalmi erejüket a demokráciába. Feltehetnénk a naiv történelmi kérdést, hogy lehetséges ez, de itt élünk és értjük a folyamatokat. Csak egy példát említve! Horn Gyulát 1994-ben miniszterelnökké választotta az általunk felhatalmazott Parlament, majd 2002-ben magas állami kitüntetésre terjesztette fel a szintén általunk közvetve megbízott Medgyessy Péter. 45 évvel azután, hogy a fiatal Horn kitüntetést kapott 56-os "antifasiszta" tevékenységéért a forradalmat leverő erőktől. Most pedig abban a demokráciában emelik fel, melynek szimbóluma épp az 56-os forradalom, és ünnepnapja október 23-a.

A színfalak mögött valójában óriási energiákat fektetnek abba, hogy a politikai színtéren gördülékenyen szerepelhessen a baloldali elit. Több területen is dolgoznak azok, akiknek ez érdeke. Nem egy megszervezett gépezetről van szó, hanem egy önmozgásról, melyet a benne résztvevők önös érdekei irányítanak. Így minden társadalmi alrendszernek megvannak a maga kommunikátorai, akik ugyanazt a módszert alkalmazzák. Mindig és mindenhol azt kommunikálják, hogy a Kádár-rendszer milyen értékeket hordozott. Az abban lévő jót pedig a most hatalmon lévőknek köszönhettük. Ők a mi barátaink, a szakértőink, azok, kiknek kizárólagos tudásuk van az ország irányításáról. Ügynökök, kommunisták és szovjet érdekkijárók voltak? "Na és?" Ott dolgoznak az állami intézmények élén, a gazdaság vezetőpozícióiban, az egyetemeken, a tudományos tanszékeken és így tovább a társadalmi alrendszerek minden egyes stratégiai területén. Ide tartoznak az újságírók, a "médiakatonák" is, akik kiemelt helyen vannak a kommunikáció szempontjából. Céljuk, hogy úgy lássuk és úgy ítéljük meg a Kádár-rendszert, hogy a baloldali politikai elitnek ez ne okozzon erkölcsi-politikai problémát. Talán ezen a gondolaton lehetne elindulni. Ez adná az elemzések egyik részét. De sajnos ez nem elég?

A parlamentben megjelenő politikai baloldal szinte a kezdetektől az euroatlanti integráció híve volt. Valójában nem fogalmaztak meg nemzetépítő programot. Egyedül a gazdaságban értek el maradandót. Megszorításokkal, izzadságszagúan ugyan, de sok mindent megoldottak. Ezzel viszont számos új bajt okoztak. (Bár nézőpont kérdése, hogy például a külkereskedelmi mérleghiány, illetve a költségvetés deficitjének nagysága vagy a gyermeket vállaló családok elszegényedése -e a nagyobb társadalmi probléma). A bankkonszolidációra elfolyt forintok hasonló nagyságrendűek, mint amennyit a Bokros-csomag "megtakarított". Felmerül bennünk a kérdés: Miért a polgárokon, és a családokon kellett behozni a lemaradásunkat, és miért nem lehetett a privatizációból és a fölösleges kiadások megszüntetéséből helyreállítani a gazdaságot?

A magyarországi baloldal, valójában nem egy baloldali utat nyitott az ország előtt. "Ügyek vannak nem elvek" - mondja az önmagát pragmatikusnak tartó Horn Gyula. Nem kell hosszú távú stratégia, nem szükséges a társadalmi értékek védelme, csak a rövidtávú gazdasági megoldások a fontosak. A kultúra legyen a liberálisoké, ők jobban értenek hozza. A többi a miénk, a problémák pedig úgyis megoldódnak az Unióban és a Natoban.

A "jobboldal" útja

Fel kell készülnünk a nemzeti érdekeink védelmére az Unióban! - hirdette meg a népszavazás éjszakáján Orbán Viktor a jobboldal új útját. Ez a kezdet viszont egyben egy régi út végállomása is.

Lássuk a Fidesz nemzeti érdekeit és értékeit! Mi az, amit a nemeztünk a Fidesz-kormánynak köszönhet? Ad egy: Nemzeti Színház, ad kettő: a Terror-háza és annak pengefala, ad három: Státus-törvény, ad négy: Széchenyi-terv. Egy-két filmen kívül hírtelen más nem nagyon jut az eszünkbe.

A Nemzeti Színház áll és működik. Sok vita folyt és folyik az intézmény körül, de valójában csak egy szűkkört érint. Léte vagy nem léte inkább szimbolikus, mintsem valódi társadalmi kérdés. "Jó, hogy van" - mondhatnánk. Aztán ott van ugye a Terror-háza és annak pengefala, melyet a Fidesz vezetői szerint, akár testi épségünket kockára téve is, de meg kell védenünk. (No comment!) Státus-törvény. Egy olyan kerettörvény, ami valójában sosem töltődött fel tartalommal. Igaz, volt ennek egyfajta szimbolikus ereje, hisz a határontúl élő magyarok kaptak valamit, amit az anyaországban találtak ki, bár a hasznát kevésbé látták. A többség egyfajta gesztusnak tartotta inkább, csak itthon hittük azt, hogy nagy dolgokról van szó. A Széchenyi-terv gazdaság élénkítő hatása mérhető ugyan és tagadhatatlan, hogy pozitív haszna is volt, az igazsághoz tartozik viszont az is, hogy most is és előtte is voltak ehhez hasonló támogatási rendszerek. A különbség, hogy a Fidesz már több pénzt tehetett bele és nevet is adott neki. Végigtekintve a soron mind a négy esetben a nemzeti értékek szimbolikus létét, de semmiképpen sem a valóságát találjuk.

A Fidesz-kormány szociális intézkedései tagadhatatlan tények. A Bokros-csomag megszorításaiból kikerült az ország. Ennek inkább társadalmi-emberi vetülete van, de a családfogyás problémáját tekintve mindenképpen előremutató lépésnek tartható. Egyenlőre azonban még nem mérhető a hatékonysága.

Az Euroatlanti integráció, ahogy a baloldalnak, úgy a parlamenti jobboldalnak is alapvető célja. A problémák megoldását, a demokrácia kiteljesedését, vagy ha úgy tetszik a rendszerváltás lezárást ők is ebben látják. Habár ma szkeptikusan fogalmaznak, ugyanakkor mindet megtesznek érte. A szimbólumok tovább élnek, a valóság viszont elmarad. Felér -e egy Széchenyi film a földtulajdonjogának kérdésével? A Nemzeti Színház léte védi -e az Unióban a magyar kultúrát? Lesz a gulyásból McGulyás? A Státus-törvény begyógyítja -e az elmúlt évtizedekben ejtett sebeket, és hidat emel -e a "Schengeni-árkokra"? Elegendő -e a Széchenyi-terv a kis- és középvállalkozók védelmére az Eu-n belüli harcban? A kérdésekre választ nem kapunk, de azt hiszem mindnyájan sejthetjük.

A jobboldal útja valójában csak szimbólumaiban különbözik a baloldal útjától. Egy kis külpolitikai büszke álkiállás, szemben a baloldal nyílt szervilizmusával. Bár az amerikai katonák mindenki szerint átvonatozhatnak, és bombázhatnak is a szomszédban egy kicsit. Egy nemzeti jelzővel felaggatott kommunista ellenes kultúra, de valódi változás nem igazán. (Mérjük csak le hatékonyságát a médiahelyzetén!) Egy-két jó gazdasági kezdeményezés, majd változatlan "Unió-keresés". És sok-sok beszéd. Rengeteg szó a nemzet érdekeiről és értékeiről. A szólamok alatt pedig csöndben elhal a mezőgazdaság, eladjuk földjeinket, vállalkozóink beszállítókká és alkalmazottakká válnak. Az oktatás pedig az Európai Uniónak hasznos, de csöndes polgárokat nevel, akiket jól lehet lakatni McGulyással is.

Saját út?

A két út létezik és különbözik. A valóságban viszont, mint a párhuzamos egyenesek, a végtelenben összeérnek. A biztonságunkra megoldás a Nato. Akkor is, ha ezáltal egy szomszédos, magyarok által is lakott országgal, vagy az arab világgal kerülünk szembe. A gazdasági problémáinkra, az ebből eredő szegénységre és a középréteg hiányára megoldás az Unió. Az oktatás felzárkóztatására, a média független, helyes és problémamentes működésére megoldás az Unió. A mezőgazdasági birtokszerkezet és támogatások hiányára megoldás az Unió. A vállalkozók megerősödésére, az alkalmazottak bérének növekedésére megoldás az Unió. A határontúl élő magyarok problémáira megoldás a?Szegény Unió! Tudják egyáltalán, hogy mi mindent vár a csatlakozástól a magyar politikai elit? Érdekli őket egyáltalán?

A magyar politika igazából egyáltalán nem tudta a rendszerváltozást "végigcsinálni". Valójában ügyeket és problémákat kezelt, de csak addig a szintig, ameddig nem fenyegetett az társadalmi robbanással. Nem oldottuk meg a szocializmusból és annak leépítéséből eredő társadalmi-gazdasági és nemzeti problémáinkat. A magyar politika ars poeticája szerint minél gyorsabban lépünk be a Natoba és az Unióba, annál hamarabb megoldódnak problémáink. Addig pedig kezeljük az "ügyeket".

Mindehhez persze szükség van a nép támogatására és hitére is. A nép pedig ritkán bal- vagy jobboldali. Hogy lehet akkor őket a két út valamelyikére terelni?

Magyarországon két szűk politikai tábor létezik. Az egyszerűség kedvéért az egyiket nevezhetjük jobb-, a másikat baloldalnak. E mellett létezik egy harmadik, sokkal népesebb politikai csoport, melyre talán a tömeg szó a legtalálóbb, és melynek a politikai értékválasztása aktuális egzisztenciális kérdések függvénye. Ez nem minőség ez tény. A baloldal jól tudja, hogy a tömeg a jónak hitt dolgok után megy. A Hold, a szemünk számára nagyobbnak tűnik, mint a Nap, csak a gondolatunk tudja helyesen megítélni. A tömeg, ha nem világosítod fel az igazságról, ezt nem fogja tudni. A kisebb jó, ha közelebb van szintén nagyobb jónak tűnik, mint a távolabbi. A holnapi nyugdíj kiegészítés közel van. Jó, de nem a legnagyobb jó. Mégis nagyobbnak látszik. Ezért választják sokan ezt. Ha az oktatás és a média, tehát a nyilvánosság és a szocializáció tömeget elérő csatornáin diktatórikus módon uralkodnak azok, akiknek nem érdeke a nagyobb jó meglátása és elérése a nemzet számára, mert az éppen ellentmond a rövidtávú pénzérdekeiknek, akkor nehezen lehet az embereket erről felvilágosítani. Nehezen születhet meg az újévben várt összegzés, az az egyetlen gondolat, mely az első lépés volna a gyógyulás és a megtisztulás felé. Ez a baloldal rövid stratégiájának foglalata.

A jobboldalnak egy picit speciálisabb a kommunikációja. Ne butítsuk és ne csapjuk be a polgárt, hanem mondjuk meg mit gondoljon. Határozottan mutassuk meg a nemzet és ezáltal a polgárok érdekeit! Mondjuk meg nekik, hogy mi az ő érdekük! Mutassuk meg, hogy a pengefal és a státustörvény az a valódi érték, melyet a nemzetben hivő akár élete árán is megvéd. A kommunikáció iránya és szimbólumrendszere más, a cél azonban ugyanaz. Az utak látszólag távolodnak, valójában viszont egy közös cél irányába tartanak.

Két út áll előttünk: egy baloldali és egy jobboldali. Döntsük el, melyik tesz többet Magyarországért, a magyarokért! Melyik útra lépjünk, ha tenni akarunk a nemzetért? Melyik úton járjunk, ha a végállomás azonos? Választhatunk egyáltalán? Válasszunk egyáltalán?

Nagy Ervin
2003 június, Igazunk

Ajánlott cikkek

Nem hajlandó sérelemdíjat fizetni a kormány kitartott portálja, a pestisracok. hu a Jobbik két képviselőjének, Gyöngyösi Mártonnak és Z. Kárpát Dánielnek.
Rekordmagas, 60 százalék feletti részvételi arány mellett ismét Budai Lórántot választották Jászberény polgármesterévé.
A bicskei gyermekotthon volt igazgatóját jogerősen 8 év fegyházbüntetésre ítélték gyermekek ellen folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak és szexuális visszaélés miatt.
A kárpátaljai kisebbségellenes lépések sorába illik, hogy a kijevi kormány szerdán létrehozta az "ukrán államnyelvet felügyelő országos szabványügyi bizottságot".
A Momentumhoz hasonlóan a Jobbikkal sem egyeztetett senki Czeglédy Csaba ügyvédi irodájának erzsébetvárosi és újbudai önkormányzati megbízásával kapcsolatban.
A Jobbik megállítaná az "intézményesített kifosztást"

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
2019 november