Szellemi terrorizmus

2003-05-10 00:47
-A +A

A drogkérdés liberális dogmái

Ha a könnyű drogok legalizálása a politika és a közélet tárgyává válik, a kérdéshez úgymond konzervatív módon közeledők rendszeresen dogmatikus falakba ütköznek. Olyan liberális kinyilatkoztatásokéba, amelyeknek esetleges megkérdőjelezése az illetőről nyomban szegénységi bizonyítványt állít ki. Az ilyen ember ezért vagy ütődött, vagy szélsőséges, vagy - és ez a legenyhébb címke - fogalma sincs a témáról. A sok dogma közül a három legmakacsabb talán a következő:
1. Aki másnak nem árt, az nem bűnös. Mivel a droggal élő másnak nem árt, csupán magának, ergo nem bűnös.
2. A könnyű drogok veszélytelenebbek a társadalomra nézve, mint az olyan, egyébként legális drogok, mint az alkohol vagy a nikotin.
3. A marihuána és a nehéz drogok (kokain, heroin) között nincs kimutatható átmenet. Vagyis füvezőkből nem lesznek heroinisták.
Talán érdemes ezeket az alapelveket górcső alá venni. Mennyire igazak, mennyire rendíthetetlenek, vagy éppen mennyire álságosak, mennyire betegesek?
Az első dogmát, az "ártatlan füves" metaforáját Konrád György vezette be a magyar drogpolémiába. A gondolat mögött álló eszmeiség tipikusan liberális, tipikusan zavart. (Itt jegyzem meg, a kettő jelen korunkig nem volt szinonima.) Abból indul ki, hogy az emberi élet egyedüli célja és értelme az önmegvalósítás. Ennek egyetlenegy korlátja van, az egyén saját vágyainak és álmainak beteljesítése során kíméljen másokat. Azaz fizikailag egyáltalán, lelkileg pedig lehetőleg ne gázoljon másokba. Ha ennek a kritériumnak, egyedüli erkölcsi elvnek megfelel viselkedésünk, akkor mindent szabad. Talán most felesleges volna belemenni, mennyire embertől idegen, megrontott és vak nézet az ilyen, mert nagyon messzire szaladnánk. Hiszen belebotlanánk abba a kényes kérdésbe, mi is tesz bennünket emberré? Emberi (azaz biológián túli) létezésnek nevezhető-e az, amely számára minden csak annyiban fontos, amennyiben neki szolgál, őt gyarapítja, ő érdekei szerinti? Nem ezt hívják-e állati létnek, mégha az olyan fejlett is? És nem onnantól kezdődik-e az emberi létezés, ahonnan a szeretet? Azaz egy másik ember általunk átérzett fontosságától? De ne rugaszkodjunk el ennyire, mert még idealizmussal vádolnak meg bennünket. Induljunk ki abból, hogy Konrád György tétele igaz. Legalábbis odáig, hogy aki nem árt másnak, az nem bűnös. De nem árt-e másnak a könnyű drogos? Azzal, hogy lemond egy kiegyensúlyozott, egészséges életről, nem árt-e környezetének, családjának, szeretteinek, az egész társadalomnak? És nem bűnös-e az, aki propagálja, sőt legalizálni akarja a drogot? Nem bűnös-e az, aki saját életének kudarcával szeretne megfertőzni másokat? Aki erőtlenségében, gyengeségében mások bajáért kiált? Ha nem, akkor az annyit tesz, mintha reggelente a lelkileg összeroppant osztályfőnök az iskolában kiosztana egy vadászpuskát minden tanulónak. "Gyerekek, nyugodtan lőjétek főbe magatokat az udvaron, én is ezt fogom tenni. Fantasztikus élmény. Egyre vigyázzatok, mást meg ne sebesítsetek!"
A másik dogma a sarokba szorított érvelés végén szokott előjönni, amely kínjában az alkoholra mutogat. Azt mondja, az elhalálozások tekintélyes részének oka az alkohol és a nikotin. Ellenben a marihuánába még senki sem halt bele. Ez azért csalóka érv, mert az alkoholfogyasztásnak Magyarországon több évszázados kultúrája van. Gondoljunk csak világhírű borainkra. (Ráadásul az alkoholon belül is vannak fokozatok. Hiszen pusztító hatását tekintve a sör és a barackpálinka között létezik némi különbség.) Ellenben a marihuánának nem volt, és remélhetőleg nem is lesz kultúrája hazánkban. Egyes országok felemlegetése semmit sem jelent, hiszen néhol még a majom-, macska-, kutya-, sőt: emberevésnek is van kultúrája. Talán őket is követni fogjuk? A magyarság sajnos valóban maga ellen fordította az alkoholt, de ebben nem a bor és a pálinka a hibás, hanem korunk. Tudomásul kell vennie mindenkinek, társadalmunk beteg, önpusztító hajlama felerősödött. Ezért vagyunk a világ élvonalában az öngyilkosságok, abortuszok és a dohányzás tekintetében, és ezért nem ismerjük a mértéket az alkoholból sem. Ez a tendencia viszont egyértelműen prognosztizálja, mi is történne, ha a könnyű drogokat a magyar társadalomra szabadítanánk. Nem tudná kezelni, mértéktelenül bánna vele, majd erősebb szerek után nyúlna. Azzal példálózni tehát, hogy jelenleg a marihuánánál jóval erősebb drogok is legálisak, nem érv.
A harmadik és talán a legtöbbet hangoztatott liberális alapelv, hogy a marihuána fogyasztása nem vezet később a kemény drog használatához. Ezt a dogmát számos kísérlet igazolja, tehát szinte támadhatatlan. Azt ellenben figyelmen kívül hagyják, hogy a kísérletek általában steril, megszerkesztett körülmények között zajlanak, amelyeknek még alapos modellezés mellett sincs egyértelmű jósló erejük a gyakorlati folyamatokra. Lehet, hogy a kísérleti szobában nincs kimutatható kapcsolat a marihuána és a heroin között, a társadalmi tudat, a terjesztők és a drogfogyasztók számára ellenben világos az összefüggés. A társadalmi tudatról az előző bekezdésben beszéltünk. Annak a könnyű és kemény drog egyre megy. Ezért olyan veszélyes játék a legalizálás, mondhatni terrorizmus. Lelki terrorizmus. A terjesztők esetében az átmenet még egyértelműbb, hiszen a zsebükben egymás mellett lapul a két szer. Egyik kezükkel marihuánát nyújtanak, a másikkal heroint kínálnak. Ráadásul ez utóbbi eladása érdekük is, hiszen nagyobb és biztosabb üzlettel kecsegteti őket az anyag rabjának gyors függővé válása miatt. A droghasználó számára is jól kitapintható az átmenet, hiszen nem képzelhető el, hogy valaki úgy haljon bele a kemény drogokba, hogy előtte ne marihuánával kezdte volna. Ezt az átmenetet a kísérletek talán nem támasztják alá, de csak azért, mert az nem fiziológiai. Jóval inkább lelki. Amikor ugyanis a fiatal problémái, kudarcai, gyengesége folytán fűhöz nyúl, átlép egy pszichés küszöböt. Azt mondja magának, ha képtelen vagy megoldani a gondokat, van más kiút. Ez pedig az "anyag", ami pusztán pénzkérdés. Ebben a pillanatban fizikai függőség tekintetében még távol áll a kemény drogoktól, de lelki értelemben már csak hajszálnyira. Egy rossz hét, egy családi, magánéleti tragédia, egy új, komoly probléma elég ahhoz, hogy az eddig használt bódító szer már kevés legyen. Életének korábbi tapasztalatai pedig megoldásként a kemény drogot fogják a fülébe suttogni.
Talán sikerült megérteni, hogy a mindenütt hangoztatott liberális drogdogmák hamisak, de legalábbis nem rendíthetetlenek. Mint a kérdéseket nem hárítani, hanem megoldani szerető ember azt mondom, nem jó az üvegdobálás vagy a fekete-fehér világlátás hibájába esnünk. A drogkérdés súlyos és ez idő szerint megoldhatatlan probléma. Vita tárgya lehet, hogy a büntetőjog hogyan ítélje meg a fogyasztókat. Erről érdemes és kell is beszélni, azt viszont még a legelvetemültebb drogtüntetőnek is be kell látnia, a legalizálás nem társadalmi kérdés Magyarországon. Sem az utcán, sem a konferenciákon, sem a tévéstúdiókban. Csupán egy elfogyó pártocska ördögi játszmájának része, amely játszma célja nem egyértelmű. Lehet, hogy a felnövekvő generációk fizikai, lelki és szellemi tönkretétele a céljuk, de lehet, hogy csupán saját drogfogyasztásuk törvényesítése. Ha minden, amit csak pár ezren tartanak fontosnak, ekkora nyilvánosságot érdemel, száz hírcsatorna is kevés volna. A marihuánát kipróbálók magas száma ugyanis nem azonos a legalizálás mellett kardoskodók szűk csoportjával. Nagy részük szerencsére rájön, hogy az egész balgaság, és felhagy vele. A jelen tendenciák mellett pár ezer pedofilt is össze lehet majd csődíteni, ha lesz két közéleti szereplő, aki felvállalja őket. A legalizálás tehát nem vita tárgya. Nincs szükség rá Magyarországon. De hogy mennyire jó világban élünk, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kendermagosoknak sem kell szomorkodniuk. Elegendő kivárni 2004. május 1-jét. Akkor ugyanis - több minden mellett - életbe lép az uniós szabadság. A megoldást az uraknak a személyek szabad áramlása nyújthatja. Azonnal el lehet menni Hollandiába, ahol legális mindez. Ott egy spangli mellett majd hosszan lehet merengeni Konrád György kérdésén. S talán a legjobb vissza sem jönni.

Ajánlott cikkek

A Fidesz és Orbán Viktor morális szégyene, hogy polgármesteri székében marad a súlyos korrupciós-, valamint drogbotrányba keveredett Borkai Zsolt.
"A Fideszes álmok, amelyeket a magyar bérek kiugró növekedéséről szőttek, elpárologtak, nem állták ki a valóság próbáját".
Győrben is arra kéri szimpatizánsait, hogy az ellenzéki együttműködés jelöltjeit támogassák az október 13-ai választáson.
"kamujelöltek" indulhatnak pénzért a Fidesz érdekében a választáson.
A női esélyegyenlőség alapvető feltétele annak, hogy egy társadalom elmondhassa magáról, hogy jólétben él.

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2019 október