Tombol az egypártrendszer

2003-07-03 16:21
-A +A

Kezdhetném hosszas elemzéssel, hogy ilyen és olyan a magyar politikai élet. De a legközelebb akkor járunk a valósághoz, ha csak annyit mondunk: siralmas. Siralmas, mert 1990-ben azért váltottunk rendszert - illetőleg azt hittük -, mert demokráciát akartunk.

Ma pedig, bármilyen megdöbbentő is néhányaknak, egyáltalán nem élünk demokráciában. Továbbra is egypártrendszer van, csak kifinomultabb eszközökkel dolgozik, mint rosszemlékű elődje. Annyi változás történt csupán, hogy az irányító elit kibővült az 1990-ben leggyorsabban reagáló személyekkel, miközben a csúcsvezetés nem sokat változott. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy beengedtek ebbe a politikai elitbe néhány naiv demokratát, de csak azért, hogy jelenlétükkel legitimálják a posztkommunista átváltozó-show-t. Az újonnan bekerültek számára természetesen a régiek szabták meg a feltételeket, vagyis a koordinátákat, amelyek között velük együtt űzhetik az áldemokrácia piszkos játékait. Ebbe a mocskos rendszerbe simulnak bele az úgynevezett jobboldali pártok, vagy tudatosan, vagy félrevezetve. Sajnos az előbbi tűnik valószínubbnek. Kialakult a kényelmes status quo. A négyarcú egypárt.

A baloldali pártokról, az MSZP-ről és az SZDSZ-ről olyan sok rosszat tudunk, hogy én már nem is vagyok kíváncsi arra, ami eddig homályban maradt. Tudjuk, hogy mekkora politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi hatalom összpontosul a kezükben. És azt is nagyon jól tudjuk, hogy ezt a felfoghatatlan erot, milyen aljas célokra használják. Létükben csak az okoz némi bizonytalanságot, hogy amikor azt hisszük, ennél nemzetárulóbb politika már nem is létezik, akkor ők rendre képesek meglepetést okozni.

A parlamenten kívüli MIÉP-nek vége. A mostanra kialakult válságban és belső hatalmi harcban bárki is kerekedjen felül, kilátástalan feladatot vállal magára. Sem Csurka István, sem az ellenfelei soha többé nem lesznek képesek az 1998-as szavazótáborukat újra egy zászló alá terelni. Arra pedig, hogy újabb választókat nyerjenek meg, és szélesítsék a párt bázisát, matematikai esély sincs. Olyan sok sár rakódott a MIÉP-re mások és saját hibájukból egyaránt, hogy a párt már csak szépen eltűnni tud. Nagy kár érte, mert az egyetlen erő volt a magyar Parlamentben 1949 óta, amely nem szolgált idegen érdekeket. A romokon talán felépülhet egy új, a MIÉP hibáiból tanulni képes radikális ero, amely ha ügyes, taktikus és hiteles politizálásba kezd, akkor nyugodtan számíthat a szavazópolgárok tíz-tizenöt százalékának bizalmára.

Az MDF-ről sem sok jó mondható. Ha csak az nem, hogy szinte már nem is létezik. A szebb napokat megélt szervezet egy-két tucat megélhetési politikus boszorkánykonyhájává penészedett. A nemzeti oldallal szembeni zsarolásaik mértéke a társadalmi támogatottságukkal fordítottan arányos. Néha azt kívánom, hogy egy reggel, amikor felébredek, az MDF már ne is létezzen többé. Persze a politika nem a csodák világa. De az irreális terveké sem. Az idő szépen lassan fel fogja őrölni a teljesen arctalanná vált MDF-t. Látom magam előtt, ahogy közeledni fog a választás időpontja, és a most még oly gőgös képviselőik az elnöknő vezetésével vadul dörömbölnek majd a Fidesznél segítségért zokogva. Talán a legjobb lenne végre nem ajtót nyitni.

És végül itt van a Fidesz. A sokak által jobboldalinak tartott párt. Ebben azért legyünk óvatosak. Ne feledjük, hogy ez az a párt, amely a rendszerváltozás utáni első ciklusban gyűlölettel beszélt mindenről, ami nemzeti. Ők voltak, akik a pápalátogatáskor gyalázkodtak, akik megszavazták az abortuszt, akik Trianon napján kivonultak a Parlamentből. Sokan ilyenkor a fiatalságukat hozzák fel mentségükül. Ugyan már! 25-30 éves emberek voltak, akik nagyon jól tudták mit és miért tesznek. Elképzelhető, hogy némelyikük időközben megváltozott. Abban azonban naivitás volna hinni, hogy mind egyszerre jöttek rá arra, tulajdonképpen ők nem is ultraliberálisak. De hagyjuk a múltat. Sajnos a jelenük sem sokkal dicsőbb. Politizálásuk ugyanis rendre képmutató. Akusztikus jobboldaliság, a tettek szintjén azonban semmi. Megfogalmaznak kritikákat az Unióval kapcsolatban, de azt elfelejtik kommunikálni, hogy a csatlakozási fejezetek többségét ők zárták le. Felhívják a figyelmünket az Irak elleni magyar szerepvállalás veszélyeire, de a "terrorizmus elleni harc" kürtszavára elnémul mindegyikük. Ha a Fidesz csak beszél a nemzetről és a jobboldalról, de tenni nem tesz értük semmit, akkor kakukkfióka csupán, amely mások javait fogyasztja.

Ma 2003-ban tehát tombol az egypártrendszer. Ravaszabb a működési mechanizmus, mert az apróbb ügyekben enged, sőt kreál vitát. Mi meg a TV előtt ülve szurkolhatunk valakinek. De a nemzetstratégiai, lényegi kérdésekben nincs ellenvélemény. Hiába a társadalom akarata, a pártok ezekben az esetekben nem kérik ki véleményünket. Akkor azonban szeretném tudni, kiket is képviselnek valójában? Mert, hogy az EU-t elutasító negyven százalékot, vagy az iraki háborút elutasító nyolcvan százalékot nem, az biztos. Ez tehát a magyar áldemokrácia. Az ördögi status quo, amelyet ha valaki, vagy valakik nem rúgnak fel az EU csatlakozásig, akkor magyarságunkról, mint megtartó erőről le kell mondanunk. Majd szép lassan meg kell elégednünk azzal, hogy a nemzet szó a politikai kortes beszédek, a nagy ívű évértékelők és a parlamenti felszólalások alig kedvelt költői eszköze lesz csupán, nélkülözve minden valódi tartalmat. Aztán a brüsszeli pásztor megrázza a csengőt, mi meg bégetünk.

Ajánlott cikkek

A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélete alapján a pestisracok. hu nevű áljobboldali portálnak az alábbi helyreigazítást kell közölnie.
Így a Jobbik november 9-én tartandó tisztújító kongresszusán a jelenlegi állás szerint Jakab Péter lehet az egyetlen elnökjelölt.
A Fidesz és Orbán Viktor morális szégyene, hogy polgármesteri székében marad a súlyos korrupciós-, valamint drogbotrányba keveredett Borkai Zsolt.
"A Fideszes álmok, amelyeket a magyar bérek kiugró növekedéséről szőttek, elpárologtak, nem állták ki a valóság próbáját".
Győrben is arra kéri szimpatizánsait, hogy az ellenzéki együttműködés jelöltjeit támogassák az október 13-ai választáson.

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2019 október