A jobboldalnak nincs szüksége új pártokra

2003-08-16 00:22
-A +A

A Jobbik Magyarországért Mozgalom önálló indulása a 2006-os választásokon kockára teszi a polgári oldal sikerét

Úgy tűnik, hosszabb időt vesz igénybe, hogy hazánkban létrejöjjön egy stabilis, végleges pártrendszer. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen az átalakulás nehézségei, a megoldások keresése, a vélemények különbözősége, és persze a kompromiszszumkészség hiánya rendre felveti a más nézetet vallók tömörülésének, új pártok szervezésének szükségességét. Ez az alapítók számára számos előnnyel jár, a nagy pártok vezetőihez hasonlóan ők is elmondhatják nap mint nap véleményüket, így közvetve - ha kisebb mértékben is -, de befolyásolhatják a közgondolkodást.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom (JMM) vezetői a közelmúltban jelentették be, hogy ősszel párttá kívánnak alakulni, és a legközelebbi választáson önállóan óhajtanak indulni. Eltekintenek attól, hogy az erősödni kívánó MDF és a KDNP keresi a tenni vágyó fiatalokat, és a tagságában és szellemében is megújuló Fideszben, a Fidelitasban vagy a most alakult tagozatokban is nagy szükség van új erőkre. A JMM a nemzeti-keresztény értékrendet kívánja előtérbe helyezni, mely értékrendet vallják a jobboldali pártok is. Szándékuk mindenképpen gondolkodásra és számos kérdés felvetésére készteti az embert. Mit akarnak ezek a tehetséges fiatalok? Miért nem találják számukra megfelelőnek a meglévő jobboldali erőket? Mennyiben különbözik programjuk a polgári oldal jelenlegi irányvonalától, hogy szükségét érzik egy új párt megalakítását? Az az állításuk ugyanis, hogy többet vártak a Fidesz-kormánytól, hogy hatékonyabban kellett volna képviselniük a nemzeti-keresztény értékeket, kritikának elmegy, de messze nem elégséges egy új jobboldali párt születésének indoklásaként. Mint ahogyan az sem, hogy hosszúnak találták a Fidesz agóniáját. Azt ugyanis igazán nem állíthatják, hogy a Fidesz vezérkara alvással és semmittevéssel töltötte volna a választás utáni időszakot. A polgári körök, majd a különböző tagozatok szervezése, a Fidesz megújulásának elindítása bizony nagyon is aktív politikai munkát tükröz. Ha későn is, de az MDF-ben is megindult a mozgolódás: remény van arra, hogy a kis pártok összefogásával azokat a szavazókat is sikerül megnyerniük, akik 2002-ben nem a Fidesz vezette listára adták voksaikat.
Az említett érveknél valószínűbb, hogy pártalapítási tervük mögött önmegvalósítási szándék húzódik. Úgy érzik, hogy ha bármelyik polgári párthoz csatlakoznának, előrejutásuk, politikai karrierjük lényegesen hosszabb időt venne igénybe. Az a gyanúm, hogy ezek az ambiciózus fiatalok a Fidesz hajdani ifjú alapítóinak sikerén buzdultak fel, akik mozgalmukat huszonévesen hozták létre, harmincas éveikben már választást nyertek és kormányt alakíthattak. Ebben azonban kiválóságuk mellett - a konzervatív pártok szétbomlása és népszerűségvesztése is szerepet játszott. Napjaink huszonévesei azonban aligha tudják Orbán Viktorék gyors politikai karrierjét megismételni, mert a rendszerváltozáskor fennálló politikai helyzet még egyszer nem ismétlődik meg. Hazánk is követni fogja a nyugati demokráciákat, melyekre közismerten nem az a jellemző, hogy a lakosság az egyetem padjaiból kikerülő fiatalokra bízza képviseletét. Domináló szerepet mindenütt a pártmunkában, a politikai küzdelmekben tapasztalatokat szerzett vagy - ritkábban - a közéletben maguknak rangot, elismerést elért polgárok játszanak. A pályakezdő politikusoknak először bizonyítaniuk kell rátermettségüket, mielőtt eljutnának a csúcsra. Ezt a mi fiataljainknak is tudomásul kell venniük.
Kovács Dávid a Heti Válaszban (július 25.) kifejtette, hogy a Fidesz vezette szövetségbe tagozódva "eldobnánk magunktól az alkupozíciót és persze értékeinket is". Ők "nem akarnak tömegpártként fellépni", és olyan szerepre pályáznak, mint az SZDSZ a baloldalon. Elfeledkeznek arról, hogy az MDF, a KDNP, sőt a kisgazdapárt új formátumai is erre a szerepre tartanak igényt. Már ezért sem osztom Stumpf István és mások véleményét, akik elképzelhetőnek tartják, hogy a JMM önállóan is bejusson a parlamentbe. Jómagam ezt a biztatást meglehetősen veszélyesnek tartom. Nem tudom, hogy a politikában jártas politológusok mire alapozzák ezt a meglehetősen optimista nézetet: félek attól, hogy a fiatalok felé túlzott várakozást táplálnak. Kétségeim vannak afelől is, hogy a JMM vezetői alaposan analizálták a 2002-es választás eredményét. A parlamentbe olyan pártoknak nem sikerült bejutniuk, amelyek vezetői, tagjai már bizonyították képességeiket, amelyek hetilappal és havi folyóirattal is rendelkeztek. Tudatosodott-e bennük, hogy a Centrum Pártra (3,8 százalék), és a MIÉP-re (4,39 százalék) adott szavazatok milyen drámaian befolyásolták a választás végeredményét? A jövőt tekintve az sajnos nem várható, hogy a MIÉP elnöke belátná: létezésük döntően hozzájárult legnagyobb ellenfeleik, az MSZP és az SZDSZ választási győzelméhez. És aligha fogadná el azt a véleményt, hogy az ország, a magyarság érdekében pozitívnak minősíthető javaslataik sokkal könnyebben megvalósíthatók lennének, ha azok nem a parlamenten kívüli hangszórókon, hanem a polgári kormány oldaláról hangzanának el. Nem lehet kizárni, hogy 2006-ban - miközben ők nemzeti dekorációik között saját jelszavaikat skandálják - végeredményben az ő akaratlan asszisztálásukkal ismét a baloldal vonul be a kormányépületekbe. Nagyon valószínű, hogy a Centrum Párt ? remélhetőleg már a polgári politikusok nélkül - újra megkísérli a bizonytalankodó szavazókat megnyerni, és ezzel - tudatosan - a baloldal győzelmét előmozdítani. Ezekre a veszélyzónákra 2006-ban is számíthatunk.
A JMM vezetőinek tudomásul kell venniük, hogy önbizalmuk, fiatalságuk, tapasztalatlanságuk és jó célkitűzéseik messze nem elégségesek a sikerhez. Hazánk jelenlegi választási rendszerében és pártpolitikai struktúrájában óriási munkára és nem kevés anyagiakra lenne szükségük ahhoz, hogy csupán néhány százalékos támogatottságra szert tegyenek. Ezzel azonban semmiképpen nem a jobboldalnak, hanem sokkal inkább a baloldalnak segítenének. Azzal ugyanis semmire se megyünk, ha meggyőző munkájuk eredményeképpen a MIÉP-től, a Centrum Párttól és a legutóbbi választáson távol maradóktól összegyűjtenek 2-3 százaléknyi szavazatot, hiszen a jelenlegi polgári pártoknak is ez a törekvésük. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy pártjuk megalakítása és az a szándék, hogy 2006-os választáson önállóan méressék meg magukat, a jobboldal választási sikerét kockáztathatja. Érdemes lenne alaposan megfontolniuk, hogy a nemzeti, keresztény értékrendet és a többi nemes programot nem tudnák-e hatékonyabban szolgálni, ha a meglévő polgári pártokhoz, a Szövetséghez vagy pedig a remélhetőleg hamarosan létrejövő MDF-KDNP összefogáshoz csatlakoznának.

(A szerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja)

Ajánlott cikkek

Szerdán megkezdődött az úgynevezett szájzár törvény parlamenti vitája.
Elfogadhatatlan, hogy Mészáros Lőrinc erőművének vezetése tompítani próbálja a történteket.
Bemutatta új szóvivőjét a Jobbik: Farkas Krisztina volt televíziós újságírót.
"Olyan lesz a jövő, amilyen a jelen iskolája"

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
2019 november