Beszégetés Vona Gáborral, a JMM alelnökével

2003-07-10 15:12
-A +A

"Nekünk a pesti srácok a példaképeink"

Apai nagyapám a világháborúban esett el Erdély területén, amikor édesapám még csak csecsemő volt. Akik ismerték, becsületes parasztembernek tartották, emléke a nemzetért hozott áldozatvállalással forrt össze számomra. Édesanyám elmagyarosodott tót parasztcsaládból származik, akiknek nagyon nehezükre esett az átkosban megválni az életet jelentő földtől. Valószínűleg innen ered a génjeimben fortyogó antikommunizmus. Szüleimnek a kis mátraaljai faluból, Domoszlóról elszármazva nem sok esélyük volt a kitörésre.

Már azt is nagyon furcsállta a falu, hogy beköltöztek a városba, Gyöngyösre. Édesapám foglalkozása kőműves, édesanyám a gyöngyösi Tanácsnál, a mai Polgármesteri Hivatalnál dolgozott, mint adminisztrátor, jelenleg nyugdíjas. Otthon igazmondásra és munkára neveltek. Ezért van az, hogy semmit sem gyűlölök jobban, mint a hazugságot és a lustaságot. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy abból a kevés pénzből, amit kerestek, lehetőséget teremtettek, hogy a bátyám és én is diplomás emberekké váljunk.
- Hogyan kerül egy vidéki fiatalember ilyen korán a közélet sűrűjébe?
- Egyrészt, ha visszagondolok, teljesen véletlenül, és hihetetlenül gyorsan. Az egyetemen 1999-ben a barátaimmal részt vettünk a Jobboldali Ifjúsági Közösség, a Jobbik megalapításában. A következő évben az országos elnökségbe választottak, aztán két év múlva Orbán Viktor, miniszterelnök úr felkérésére a Szövetség a nemzetért alapítói között találtam magam. Másrészt, legbelül mindig is arra vágytam, hogy fontos dolgokért küzdhessek, hogy felelősség legyen a vállamon, hogy nehéz életet éljek. Hogy ez teljesülni látszik, nagyon boldoggá tesz.

- Azért biztosan nem ilyen könnyen kerültél reflektorfénybe. Az ország a templomjáró szocialista akciók elleni tüntetésen hallhatott először rólad.

- Így van. Annak a három tüntetésnek februárban és márciusban én voltam az egyik főszervezője. Bennünket lepett meg a leginkább, hogy mennyire átszaladt a médián. Persze ebben nagy szerepe volt a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége vezetőinek, Osztie Zoltán atyának és Lanczendorfer Erzsébet asszonynak, akik mellénk álltak. A tüntetéseket ugyanis a Jobbik és a KÉSZ közösen szervezte. Hogy ők velünk voltak, nagyon sokat jelentett, mert akkoriban még nem voltak utcai demonstrációk, nem lehetett tudni, mi vár ránk. Ráadásul a mi oldalunkról sem sokan siettek mellénk állni.

- Mit jelent számodra a kereszténység?

- Kiskoromtól fogva érdeklődéssel lapozgattam a képes Bibliát, édesanyám imádkozni is tanított, de a keresztelő elmaradt. Egészen tizennyolc éves koromig. Az egyik barátommal, mint normális kamaszok példaképeket keresgéltünk, és megannyi rocksztár után jutottunk el Jézushoz, akiről elég felszínes információink voltak. Emlékszem az első hittanóra után, ahová már nem tudom, hogyan keveredtünk el, azt mondtam: nagyon szép, nagyon jó, de nekem senki ne beszéljen angyalokról, meg ördögökről. Pár hónap múlva - a haveri kör teljes megrökönyödésétől kísérve - a mennyországba vetett hittel keresztelkedtünk meg.

- Milyen ma egy hívő fiatal élete?

- Sokan azt mondják, mennyire nagyszerű dolog, hogy felnőtt fejjel keresztelkedtem meg. Ebben van is némi igazság, mert éreztem a pillanat súlyát és felelősségét. Mégis biztos vagyok benne, hogy a gyermekeimet csecsemőként megkereszteltetem. Ugyanis nagyon sokat szenvedek amiatt, hogy a hívő lét nem vált gyermekként már az életem részévé. Számomra nem magától értetődő a szentmise, a bibliaóra vagy a gyónás. Az életem átformálásáért vívott, nagyon nehéz küzdelemként éltem meg az elmúlt hat évet, és a saját magammal folytatott harcban gyakran maradok alul mind a mai napig. Néha olyan távolinak tűnik az a mustármagnyi hit. Az pedig már egy másik kérdés, hogy még egy gyökeret vert keresztény fiatal számára is öldöklő hitpróba a fogyasztói társadalom, az ultraliberalizmus és a médiaszenny korában felszínen maradni. Meg merem kockáztatni, hogy legkritikusabb történelmi korát éli a kereszténység. A fizikai üldöztetéseknél ugyanis ezerszer veszélyesebb a lelkekért vívott háború. Mert mondjuk már ki, ez folyik napjainkban. Ezért is tartom a politikai szerepvállalás legfontosabb területeinek a médiát, a kultúrát és az oktatást.

- Nemrégiben új formáció tűnt fel, a Jobbik Magyarországért Mozgalom (JMM), amelynek Kovács Dávid lett az elnöke, te pedig az alelnöke. Sokan arról beszéltek, hogy szétszakadt a Jobbik.

- Jó, hogy ez szóba került, a Jobbik ugyanis nem szakadt ketté. A Jobbik ifjúsági szervezet, amely a választási küzdelmek közepette kényszerűségből sodródott a nagypolitikába. Szeptemberben, a tanévkezdéskor szükségét éreztük, hogy a Jobbik visszatérjen a saját helyére, az egyetemek világába, előadások, konferenciák, táborok szervezéséhez. A Jobbik Magyarországért Mozgalmat viszont olyan fiatalok hozták létre, akik a politizálást hivatásuknak tekintik. Egyrészt belső indíttatás, másrészt sokak szeretete és szelíd nyomása alapján döntöttünk a mozgalom megalapítása mellett. Ez már nem ifjúsági, hanem politikai szervezet. Helyesebb tehát, ha azt mondjuk, nem kiszakadtunk, hanem kinőttünk a Jobbikból.

- A JMM számos olyan nyilatkozatot tett, amely megbotránkoztatta a jobboldalt, és nagy örömet okozott a baloldalnak. Egyre többen vádolnak azzal benneteket, hogy megosztjátok a nemzeti tábort.

- Valóban sokakat meglepett a Jobbik Magyarországért Mozgalom eddigi ténykedése. A rosszindulatúak azonnal baloldali falovaknak neveztek bennünket. Sokan ifjonti tapasztalatlanságnak, átgondolatlan hevességnek tulajdonították nyilatkozataink, egyesek a politikai karrierizmus vádját harsogták, mások viszont egyetértéssel üdvözölték az általunk mondottakat. Tehát tagadhatatlan, hogy az embereket megosztottuk a rólunk való vélekedésben. Erre azt mondhatom, a célunk természetesen nem a megosztás, hanem a megújulás. Annyit azonban érdemes tudnia mindenkinek, aki pálcát tör felettünk, hogy mi mindig is jobboldaliak voltunk, ennek bizonyítására bőven elegendőek tetteink. Másrészt, ha karriert akarnánk, azt könnyen megtehetnénk valamelyik jelenlegi párt keretei között. Aki a mindenféle anyagi támogatás nélkül működő, a mindenfelől támadott és ostorozott Jobbik Magyarországért Mozgalomban karrierlehetőséget lát, az vagy őrült, vagy álmodik. Végül, minden egyes nyilatkozatunk kiérlelt, megvitatott és átgondolt. Mi hosszú távon gondolkodunk, fiatalok vagyunk, van időnk. Nincs szükségünk arra, hogy hetekre, hónapokra kivívjuk az emberek szimpátiáját. Képesek és hajlandóak vagyunk szembenézni azzal is, hogy sokszor meg nem értéssel, kifütyüléssel, vagy nevetségessé válással találkozunk. Biztosak vagyunk ugyanis abban, hogy jó úton járunk, és hiszünk abban, hogy előbb-utóbb ez az embereknél is visszaigazolást nyer. Szó sincs tehát hevességről, egyszerűen mi ezt és ezt, így és így látjuk. Ez a véleményünk. Ehhez pedig tudomásom szerint mindenkinek joga van.

- És mi ez a vélemény, amely ennyi jobboldali embert felzaklatott?

- Egyrészt az, hogy mi az elmúlt négy évvel kapcsolatban is megfogalmaztunk kritikákat. Természetesen elismerjük az 1998-2002 közötti periódus történelmi eredményeit, de fontosnak látjuk, hogy essen szó a mulasztásokról is. A médiapolitika, a kultúra- és oktatáspolitika, valamint a felelős pozíciókban ülők hitelességének kérdése mind-mind kibeszéletlen problémák. Ezek megvizsgálására és megoldására nem a sebekben való vájkálás miatt van szükség, hanem azért, hogy tanuljunk a hibákból, és ennek tudatában induljunk a jövő felé. Félő ugyanis, ha ez elmarad, rossz utat választunk.

- Hogyan látjátok a nemzeti oldal jövőjét?

- Mindenek előtt a legfontosabbnak a hitelesség megteremtését tartom. Az elmúlt tizenkét évben nagyon sok sár rakódott a jobboldali, nemzeti pártokra. Nem egy politikus vesztette hitelét, vagy bizonyult alkalmatlannak a feladatára. Ez önmagában természetes dolog, de ne feledjük el azt, hogy a támadhatatlanság a mi oldalunkon ezerszer olyan fontos, mint a másikon. Egy korrupciós ügy lepereg a szocialistákról, bennünket azonban földre teper. 1998-ban meglepő volt a siker, és valamelyest felkészületlenül érte a jobboldalt. Nagy hirtelen pozícióba került sok olyan ember, aki sem szakmai, sem emberi síkon nem felelt meg a kívánalmaknak. Ez még egyszer nem történhet meg. A nemzeti oldal politikusainak zárni kell a sorokat, hogy az emberek körében szélesedhessen a bázisa.

- A jövő mindenképp az összefogásé. A vita csak arról folyik, milyen formában történjen. Mi a te álláspontod a kérdéssel kapcsolatban?

- A mi véleményünk kissé eltér a többségtől. Az uniópárt helyett szívesebben látnék hiteles, erős, egymástól független, de szoros összehangoltságban működő pártszövetséget. Úgy gondolom, több párt több szavazót képes lefedni. Vita tárgya lehet, hogy ez hány fél szövetsége legyen, mert nagyon magas az 5%-os küszöb. Félő ugyanis, ha túl sok párt van, akkor elaprózódik a szavazat, és nem mindegyik jut be a Parlamentbe. Én most úgy látom, két vagy három pártra volna szükség és igény. Az ingadozó szavazók megszólítására mind az MDF, mind a Fidesz alkalmas lehet. A nagyobb problémát az elárvult kisgazdák és a nemzeti radikálisok okozzák. Az ő pártjaik véleményem szerint már nem lesznek képesek felállni a padlóról, miközben sem a Fidesz, sem az MDF nem alkalmas arra, hogy ezeket az embereket maga mellé állítsa.

- Nem félsz attól, hogy az önállóságotok és függetlenségetek állandó hangoztatása, a jobboldalt is gyakran ostorozó, kemény nyilatkozataitok, a néha vakmerőségnek tűnő ténykedésetek több ellenséget szerez számotokra, mint szimpatizánst?

- Valóban sokszor kerülünk konfliktusba. Ez a baloldal felé nem is csoda, de a nemzeti oldalon már nem szerencsés. Sokan furcsállják a ténykedésünk, nem értenek bennünket, vagy téves, elferdített információkat kapnak rólunk. Mostanában számos politikai témájú könyvet írnak, én is kedvet kaptam. Már a felénél járok, remélem, jövő év elején megjelenhet. Persze, ha lesz, aki kiadja, mivel elég őszintén - talán túlságosan is - igyekszem elmondani, hogyan látja egy vidékről Pestre került fiatalember testközelből a mai magyar nagypolitikát. Remélem, a könyv alkalmas lesz arra, hogy akit érdekel a Jobbik Magyarországért Mozgalom, megtudhassa, honnan jöttünk, mit csinálunk, mit gondolunk, és merre tartunk. És hogy a kérdésre is válaszoljak, nem félek az ellehetetlenüléstől, mert nem foglalkozunk ezzel a lehetőséggel. Ha a pesti srácok 1956-ban, amikor szovjet tankok dübörögtek az utcákon, állandóan hátra pillantgattak volna, azt kutatva, ki tart velük, ki nem, hányan vannak, akkor végül mindenki otthon maradt volna. Nem ezt tették. Hittek abban, hogy a jó ügyet szolgálják, hogy a hazájukért, a nemzetükért kell cselekedniük, nem számolgattak, nem helyezkedtek, és teljesen mindegy volt számukra követi-e őket valaki, vagy hogy tetszik-e az embereknek, amit csinálnak. Mentek előre, és harcoltak az utolsó csepp vérükig. Nekünk ők a példaképeink.

Ajánlott cikkek

A Momentumhoz hasonlóan a Jobbikkal sem egyeztetett senki Czeglédy Csaba ügyvédi irodájának erzsébetvárosi és újbudai önkormányzati megbízásával kapcsolatban.
A Jobbik megállítaná az "intézményesített kifosztást"
Vagyunk, akik vagyunk, hiszünk, amit hiszünk, és megcselekedjük, amit megkövetel a haza.
A külföldiek jellemzően befektetési céllal vesznek Magyarországon ingatlant, ezzel viszont tovább szűkítik a piacot, felverik az árakat és a bérleti díjakat.
A Kecskeméti Törvényszék elsőfokú ítélete alapján az Eger Hírek nevű fideszes portálnak az alábbi helyreigazítást kell közölnie:
Az eseményen tesznek esküt a Jobbik megválasztott képviselői és polgármesterei.

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
2019 november