Beszélgetés Molnár Tamás képzőművésszel

2003-10-10 00:42
-A +A

(A lapunkban olvasható interjú rövidített változata a Pannon Rádióban elhangzott beszélgetésnek.)

Sípos Zoltán műsorvezető:
Kedves Hallgatók! Elég jó kis párviadal alakult ki a sajtóban. Jávor Béla a Heti Válaszban a cikkét megírta, rengetegen reagáltak rá, köztük Molnár Tamás képzőművész is, akit szeretettel köszöntök itt, a stúdióban. Miről szól az életünk, kedves Tamás?

Molnár Tamás:
Én először azt gondoltam a vita kibontakozása kapcsán, hogy semmi másról nincs szó, mint a sikertelen lap sikertelen főszerkesztőjének a kísérletéről, hogy a lap példányszámát emelje meg. És hát azokat a publicistákat, közéleti embereket, akik markánsan meg tudják fogalmazni a véleményüket, azokat hozza be a
lapjába, és ezáltal a példányszám, ami rohamosan csökkent és lassan becsődöl az egész cég, ezáltal megmenthető lesz maga a "Válasz" című lap. De hát kiderült, hogy ennél azért többről van szó, ezt a vitát már lényegében fölvezette a nemzeti kör, Boross Péter, Jávor Béla előtt már Solymosi Frici bácsi is, hogy így nevezzem, bár nem vagyok vele különösebben jóban, sőt, nem is ismerem. Ez nyilvánvaló jele annak, hogy hatalmas válságban van mind a politikai elit, mind a parlamenti pártok holdudvara, az a fajta gazdasági lobbi, amely ina már teljesen szétlopta önmagát. Lényegében irányítja is a politikát. Az a fajta nemzeti radikalizmus, amely mégsem hunyt ki a magyarságban, és a politikai élet szereplőiben egyre inkább igazolást nyer: liberális honfoglalás zajlik Magyarországon. Itt arról van szó, hogy ugyanazok a folyamatok ismétlődnek meg, amelyek az úgynevezett rendszerváltás során kiszorították például Csurka Istvánt az MDF-ből. Ez a fajta jobboldal, amely mindig kereszténynek mutatta magát, nemzeti liberálisnak, mindig megrekedt a verbális radikalizmus szintjén. Itt kiszorítósdi folyik a háttérben, minden pártot elfoglal ez a fajta liberalizmus. Ha megnézzük az MDF-et, Dávid Ibolya vezetésével, a frigyládára tulipánok vannak festve. Ez a sors vár nyilvánvalóan a Fideszre is. Nyilvánvaló, hogy a Fidesz közreműködésvel megy ez a közös játék. A Sajtóklubot használja a Fidesz, amely áttételesen ugyan, de mégiscsak kampányol az integráció mellett. A Fideszen belül is egyre inkább átveszi a vezetést egy mélyen liberális gyökerű irányzat.

Sípos Zoltán:
Nem félnek, hogy lelepleződnek?

Molnár Tamás:
Nem hiszem. Itt egy óriási anyagi és médiaháttér van a kezükben. Ahogy Apró Piroskát megtaláltuk a másik oldalon az MSZP-ben, ugyanígy egyre inkább az látszik, hogy itt Schmidt Mária mozgatja a szálakat. Női triumvirátus az, amely itt a szemünk előtt kibontakozik, lényegében közös gyökerekkel. Nem csak Kolosi Tamásra vagy Hont úrra vagy Malgotra, aki a "Szövetség" című lap főszerkesztője, gondolok itt, (ő ugyebár maoista múlttal rendelkezik), hanem Elek Istvánra, aki most is ugyanezt a szerepet játszotta el, mint annak idején az MDF szétverésekor. Ezek az emberek újra és újra föltűnnek. Ez borzasztó veszélyes. A Fidesz is egyre inkább tolódik el ebbe az irányba, hisz mind Schmitt Pál, mind Pokorni Zoltán gesztusokat tesz folyamatosan a másik oldalnak, egyrészt alkotmányozás ügyben, oktatáspolitika ügyében, egészségügyben. Meg kell mondjam, hogy itt nem is a pártok marakodnak igazából, hanem a hátsó pénzügyi holdudvaruk. Ez egy nagyon-nagyon súlyos vád, azt gondolom, és ezt illene tisztázni, de hát itt pontosan az a lényeg, hogy soha ne szerezze meg senki döntően a befolyását a magyar parlament fölött. Hiszen ez a fajta 50 százalék + l szavazat borzasztóan alkalmas arra, hogy sokan a zavarosban halásszanak. Én tehát itt azt látom, hogy tudatosan el van ködösítve a magyar közélet.

Sípos Zoltán:
Nem osztod azt a vélekedést, hogy ez a két nagy tábor végül is összeér?

Molnár Tamás:
Látható, hogy egyre jobban összeér ez a két tömb, a két nagy tömb szatelit pártja könnyedén kicserélhető. Legitimációs válságban is van a magyar politika, és egy új legitimáció során nagyon fontos lenne, hogyha a két szatelit párt kicserélődne. Az MDF, az antalli örökség, legitimizálná a szocialistákat. Az SZDSZ hamarosan ketté fog robbanni, úgy érzem, hogy Kis János, Hack Péter vissza fog térni a párt élére. A másik SZDSZ pedig be fog csúszni az egyre liberalizálódó és egyre középre irányuló Fidesz mögé. Ez a szerepcsere hosszú távon apátiába sodorja a magyarságnak azt a részét, amely őszinte változást akar. Így lényegében mind a két párt újra legitimizálva lesz, megkapja a külföldi segélyeket, mind Brüsszelből, mind Amerikából, amelyre oly nagyon áhítozik. 13 év alatt atomizálták a társadalmat, szétszedték darabjaira, ahogy a szövetséget is szétszedte Orbán Viktor. Ez a teljesen bénult és direkt lefárasztott társadalom nagyon nehezen talál magára. Meg kell keresnünk azokat az embereket, akikben még él a remény, a tisztesség és tudnak harcolni ez ellen
a tendencia ellen.

Sípos Zoltán:
Van befogadókészség?

Molnár Tamás:
Van.

Sípos Zoltán:
Nem tűnik nehéznek csak kampányolás során megértetni ezt az emberekkel?

Molnár Tamás:
Nem. Várakozás van a társadalomban. Igazából a Fidesz is azért sikeres, mert a tényfeltáró újságírókat összegyűjtő Magyar Nemzet elképesztő módon rombol egy többszörös méretű Tocsik-botrány keretében, ami most már elérte az Inter-Európa Bankot is, és Medgyessy Pétert is. Szerintem napjai vannak hátra. Egyre újabb és újabb dolgok, disznóságok dérülnek ki, de azt gondolom, hogy a rombolás önmagában már nem elég. Ez arra elég, hogy a társadalom 50 százaléka kiábránduljon a magyar parlamentáris rendszerből, de ahhoz, hogy meg tudjunk szólítani embereket, most már konstruktív, pozitív programokat kell fölmutatnunk. Kit érdekel, hogy hány millió forintos fizetése legyen Kovácsnak, Demszkynek, Szájernek mint EU-s képviselőknek. Az emberek nem fognak elmenni választani.

Sípos Zoltán:
Lehet még ebből SZDSZ-Fidesz-kormány is? Lehet, hogy csupán az a szándék, hogy ne legyen a Fideszen kívül más erős jobboldali erő?

Molnár Tamás:
A vidéki Fidesz-tagságot valahogy ki kellene menteni ebből a paktumozó, háttéralkus politikából. Nagyon nehéz lesz, ezt én tudom. Pontosan attól félek, hogy ez a fajta csüggedtség, ami jelentkezik a Fidesz szervezésénél, azért van, mert az őszinteség hiányzik. Ezzel nem szembesül egy elvakult Fidesz-rajongó. Egyfajta vallást épít Orbán Viktor maga köré, ami ráadásul nagyon rossz üzeneteket hordoz, hiszen egy fogott ember benyomását kelti. Nézzük csak meg Kertész Imre díjátadását, ahol Schmidt Máriaval Kéz a kézben hajbókol Kertész Imre előtt. Hosszasan elbeszélgetett azzal az Esterházy Péterrel, aki lényegében vidéki bunkó parasztnak nevezte. Ez a fajta liberalizmus által kézen fogott kiegyezés van a levegőben, csak hát most nincs 1867, nincs kivel kiegyezni. A magyar néppel kellene, de attól meg fél mindenki. Attól félek, igazából nem kell semmit tennie a Fidesznek, csak várnia kell hosszú méla lesben, és visszapottyan az ölébe a hatalom, és ugyanazoknak pottyan vissza, akik tehetségtelenül elszúrták az egészet, és visszahozták nyakunkra a kommunistákat. Most ez a legveszélyesebb dolog ebben, hogy nincs természetes szelekció a párton belül, itt mindenki ugyanabban a pozícióban ül. Várhegyi úrnak ugyanaz a hatásköre szinte, mint volt, egy tehetségtelen vidéki tanító, aki nem értett semmihez, de különösén a kultúrához nem, de sorolhatnám a neveket, mondjuk a leggveszélyesebbek egyikét, Martonyi Jánost, aki elképesztő módon a magyar függetlenséget sírgödörbe taszította. Tehát ezekhez jön az a liberális hátsó udvar, amely most próbálja ezt a nagy, közös összeborulást. Na hát ez egy veszélyes dolog, és igazából-az lenne a jó, hogy ha a Fideszen belül megküzdene végre egymással a józan réteg, és az, amelyik ilyen hátsó paktumos politikát folytat. Szerintem erre semmi esély nincs, itt lényegében el van fojtva a szövetség szervezése. Egy vidéki tehetséges ember igazából nem hiszem, hogy döntéshozói pozícióba tud jutni, annyira centralizálva van a hatalom, és annyira egy kézben, egy struktúrában. A Fidesz egy ugyanolyan brancspárt benyomását kelti ma már, mint ahogy annak idején az SZDSZ-t jellemezte Csurka István. Át kellene alakulnunk valamiféle gazdasági érdekvédelmi szervezetté. A politikairól most nem beszélek, mert a politikai érdekképviselet ma már annyira hiányos, hogy a magyar társadalom jelentős rétegének nincs politikai képviselete. De érdekképviselete végképp nincs, hiszen ha megnézzük, hogy a magyar kis-, közepes vállalkozók, a családi gazdaságok, sőt tovább megyek, még a Széchenyi-tervbe referált vállalkozók is kiszorultak a pályáról, ez a multinacionális tőke mindent elborított Magyarországon, akkor az a különleges helyzet állt elő, hogy a magyar társadalomban a munkaadók és a munkavállalók teljesen egy sorsot kell hogy vállaljanak, és egyek az érdekeik. Ebben a helyzetben mindenképpen érdemes lenne elgondolkodni egy nagy országos vagy akár regionális szakszervezeti mozgalomnak a létrehozásán. De ebben megint benne van az a félelem, amit a politika ugye nem akar, hogy hozzányúljanak a pénzvilág gyökereihez. Hogyha sztrájkolunk, úgymint éppen tegnap Lengyelországban a bányászok - kőkeményen nekiestek a rendőröknek és megdobálták az ottani szocialista párt székházát -, akkor ezzel bizony olyan érdekeket sértünk, amely már sérti az ún. jobboldal pénzügyi gyökereit is. Ezért nem akarja senki fölrúgni ezt az álságos rendet, ezért ment be Mádl Ferenchez mind a négy parlamenti párt képviselője, és gyönyörűen meg fognak egyezni. Azt gondolom, ez a brókerügy, ez is el fog ülni, mint ahogy a többi ügy is elült, és igazából ez az elit nem enged be a sorai közé senkit, és nem akarja, hogy ez az egész magyar közgondolkodás és leosztás, ami annak idején 89-ben megvalósult, ez fölboruljon.

Sípos Zoltán:
Alternatív jobboldali szövetség elég lenne ahhoz, hogy elgondolkoztassa Magyarországot.

Molnár Tamás:
Rengeteg mérgezett tüske van a köröm alatt. Itt minden pártban sértett emberek tucatjai vannak, akik elképesztő módon szeretnének politikai karriert befutni.

Sípos Zoltán:
És igazodnak ezért.

Molnár Tamás:
Egyrészt könnyen megfoghatók, rengeteg egyrészt küldetéstudatos ember van, másrészt pedig rengeteg olyan párt és mozgalom, amelyről még nem tudjuk, hogy mivé válik. Igazából nem mutatta meg önmagát, csak verbális szinten. Rengeteg olyan fantomszervezet van, 160 párt van Magyarországon, amelyeket direkt hoztak létre, hogy bomlasszák a jobboldalt. Egyfajta rejtozködő hatalom van a háttérben, amely most már szájkosár nélkül és egyre inkább felbukkan és jól körülírható.

Sípos Zoltán:
Szerintem sokak számára, akik a saját oldaluk szerint vannak hódítva, azoknak nem teljesen nyilvánvaló, az, hogy ki az ellenség. Pontosabban ők csak azt tudják megfogalmazni, hogy Medgyessy Péter az ellenség. Medgyessy Péter leköti az összes szellemi energiájukat, emiatt nem veszik észre, hogy mi történik a saját portájukon.

Molnár Tamás:
Ez egy nagyszerű kommunikáció. Persze. Egy tudatos csapdahelyzet, persze. Le van egyszerűsítve a magyar választópolgár felé a pártok kommunikációja. Hozzáomlott az MSZP a Fideszhez. 28-30 százaléknál nem megy feljebb ez az úgynevezett jobboldal, és hozzáomlott most a baloldal is. Medgyessy Péter lényegében egy modern kori Dobzse László, aki mindenre rábólint, egy igazi paraván, aki mögött vannak az igazán veszélyes emberek. Ha megkaparjuk ezt a réteget, akkor ugye ott találjuk a Gyurcsányt, Apró Piroskát, de ki van Apró Piroska mögött? Apró Piroska mögött is áll valaki. Nehogy azt higgyük, hogy itt vége a dalnak, és az Apró család ekkora befolyással bír. Dehogyis! Nem erről szól a történet. Ugyanez a többrétegű hatalom megtalálható a jobboldalon is, és amikor mindent lebontunk, lebontjuk az összes külső héjat, akkor pontosan megtaláljuk azt a kezet, amely bizony mozgatja az egész marionettszerű parlamentarizmust.

Sípos Zoltán:
Erre is, meg arra is. Tehát mind a két oldalra mozgatja.

Molnár Tamás:
Nyilvánvaló. Hiszen ha nagyon megnézzük, akkor ez a fajta liberalizmus ott van a köztársasági elnök szobájában, ott van a katolikus egyháznak a csúcsvezetőségében, ott van a Tudományos Akadémián, ott a médiában, ott a politikában, mindenütt. Ott a gazdaságban, legfőképp. Na most egy ilyen országban, amely ilyen szinten megszállt idegen befolyás által és idegen pénzek által, hát itt bizony tényleg szerintem nincs más út, mint ezt a meglévő alvadt struktúrát lebontani, amely ma már gátja mindenféle megújulásnak.

Sípos Zoltán:
Szerintem történelmi okokból is, meg talán egyéb okokból is a magyar társadalom még nem jutott el arra a szintre, mint a lengyel, hogy lépni kell.

Molnár Tamás:
Én azt gondolom, hogy nagyon jó a lengyel példa. Igazából az lenne a lényeg, hogy megtaláljuk a hiteles embereket. Akkor, ha valaki egy független Magyarországról, egy független szakszervezetről, vagy akár egy független magyar érdekeket védő politikai szervezetről beszél, akkor azt egyből lehülyézik vagy kiszorítják a margóra. Hát ez a margóra való szorítás folyik most itt, hiszen a MIÉP is él és mozog, ugyanakkor egy sajtbúra alatt van, hiszen elhallgatják, ez is az aczéli technikák egyike. Megint hihetetlen módon félnek a hatalom birtokosai 1956-tól, hiszen maga 56 egyszerű, gyönyörű példát adott arra, hogyan kell az igazi népképviseletet megvalósítani. 56-ból elvették a függetlenségünket, elvették a munkástanácsoknak azt a jogát, hogy beleszóljanak a gazdaság életébe, és bizony a privatizáció során teljesen kikerült minden a dolgozók kezéből. Elvették azt is, hogy legyen saját nemzetőrségünk, saját rendőrségünk, hadseregünk, és hogy mi magunk válasszuk ki a pártjainkat. A magyar párttörvény, a pártfinanszírozás teljesen beteg. A fejétől bűzlik a hal. És ez a legnagyobb baj, hogy sem társadalmi, sem politikai kontroll jelenleg nincs Magyarországon. A lovak közé lett dobva a gyeplő, és mindenki azt csinál, amit akar. Mármint velünk.

Sípos Zoltán:
És hol lehet ennek a támadáspontja? Említetted, hogy egy adott idő után robbanhat egy ilyen lefojtott állapot. A másik pedig ugye a felvilágosultsági elégedetlenség lenne, amihez viszont szellemi tápanyagot kell adni az embereknek.

Molnár Tamás:
Így van. Programokat kell csinálni. Most már elment az idő nagyon ahhoz, hogy tovább hőzöngjünk, hogy úgy mondjam, nagyon szép szóval, meg azt gondolom, hogy most már többre van szükség annál, mint hogy csak romboljunk. A destrukciót fenntartva fel kell mutatnunk most már valamit, hogy mit akarunk ebben az országban, azt gondolom egy szóval kifejezhető: rendet. Minden szinten rendet akarunk. Nem olyan rendet, mint a totális államok, hanem valami társadalmi közmegegyezésen nyugvó rendet, mert ez, ami most folyik, ez katasztrófa. Azt gondolom, hogy a mélypontja ennek az egész válságnak, ennek a politikai, erkölcsi, morális, gazdasági válságnak kulminálni fog a jövő tavasszal az EU-választások kapcsán.
Akkor fog igazán ez az elit igazán szembesülni azzal, hogy mennyire nem érdekli már a népet. Csak az a baj, hogy addigra ez az egész ország annyira tönkre lesz téve, hogy nem tudom, hogy lehet innen talpra állni. De biztos, hogy egy nagyon határozott programmal, és olyan emberekkel, akik meg merik lépni azokat a lépéseket, amelyeket senki nem mert eddig meglépni. Azokkal helyre lehetne hozni itt a dolgokat. Nem a törvényékkel van sok esetben a baj, hanem azzal a tehetetlenséggel, hogy nem mernek az emberek dönteni. Döntésképtelen emberek tucatjai ülnek a kormányban, az ellenzékben, és ezt azt gondolom, föl kell számolni. Ez így nem mehet tovább.

Sípos Zoltán:
És ennek van útja, módja?

Molnár Tamás:
Kevés az idő, a falak előtt állunk, és itt egy kivégző osztag áll velünk szemben, egy 5. hadoszlop, amelynek lényegében az a célja, hogy mind Magyarországot, mind pedig a térségbeli államokat teljesen bekebelezze és megsemmisítse. Ezért gondolom azt, hogy itt bizony valamit sürgősen tenni kell. Egy biztos, ami számomra rettenetes nagy csalódás, hogy az a fajta karizmatikus ero, amely Orbán Viktort körülvette, ez ma már megszűnt, teljesen kivonult a politikából, a közéletből, egyfajta presbiteri magatartással átad templomokat, nagyon szép gesztusokat tesz, de ez már kevés. Ezt az embert lényegében megfogták, olyan politikai hibák sorozatát követi el, amelyeket nem szabadna. Nem tudom, hogy kik a tanácsadói, sejtem, ez az Ablonci-féle SZDSZ-ből jött társaság, akik ott vannak körülötte, de azt gondolom, hogy ezek teljes tévútra viszik őt.

Sípos Zoltán:
Hát meg Schmidt Mária.

Molnár Tamás:
Schmidt Mária csapata teljesen tévútra viszi Orbán Viktort, kritika nélkül elfogadja, amit diktál Amerika, és azt gondolom, hogy ez azt bizonyítja, hogy itt elesett a nemzeti gondolat.

Sípos Zoltán:
Nem gondolod, hogy csak a te szempontodból? Ezt azért vetettem közbe, mert lehet, hogy az ő szempontjukból, szempontjaikból, az ő érdekeik szerint természetes, ha azt feltételezzük, hogy ők már az SZDSZ felé közelítenek, akkor nekik az volt a politikai célkitűzésük, hogy a jobboldalt megpucolják...

Molnár Tamás:
Ez nem jobboldal.

Sípos Zoltán:
Igen, csak ezt kevesen tudják.

Molnár Tamás:
De egyre többen tudják. Ez a fajta máz, ami itt csöpög le a politikai elitrol, azt gondolom, hogy hamarosan azt fogja bizonyítani, hogy a király meztelen. Itt nagyon hamar kiderül mindenkiről, hogy kit és mit képvisel, és ezt a folyamatot nekünk föl kell gyorsítani.

Sípos Zoltán:
Köszönöm, hogy beszélgettünk a hallgatók okulására.

Ajánlott cikkek

Sneider Tamás Facebook-bejegyzése.
Ismét kiderült, hogy hazudtak.
Nem támogattam Ursula von der Leyen megválasztását az Európai Bizottság elnöki székébe.
A lemaradt bérekről az Országos Bírói Tanács tavaly decemberben közleményt adott ki.
Ma elhagyhatta a börtönt H. Dezső, az olaszliszkai lincselés elsőrendű vádlottja.

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2019 július