A kátyú marad, az út romlik, az autók törnek, és a vidék süllyed tovább

Több mint tíz hosszú év telt el azóta, hogy először elhangzott a kérdés: mikor újítják már fel a Mátraballa és Recsk közötti elhanyagolt útszakaszt? És most, 2025-ben, még mindig nincs válasz. Nincs terv, nincs dátum, de még ígéret sincs. Már az sincs. Hosszú évek óta szeretnék választ kapni a kormánytól: mikor lesz végre rendbe téve az a 13 kilométeres útszakasz, ami a két települést köti össze?

De kérdezhettem volna még rengeteg bekötőútról. Olyanokról, mint a mátraballai, ugyanolyan magára hagyott, elárult vidékek útjairól, Borsodtól Zaláig. Ez nemcsak egy helyi probléma, hanem a magyar vidék állapotának jelképe.

És bár halljuk, milyen szépen épülnek a gyorsforgalmi sztrádák egymás után (miközben egyáltalán nem biztos, hogy ezek meg is térülnek valaha), a vidéki közlekedés valódi gerincét alkotó mellékvonali vasút- és az alsóbbrendű közúthálózatot magára hagyta a kormány. Vagy egyenesen pusztítja, láthattuk legutóbb a Nagykereki–Debrecen vasútvonal kapcsán. Igen, sajnos hiába a tranzit- és távolsági forgalmat kiszolgáló gyorsforgalmi úthálózat, ha eközben a magyar emberek milliói kerülgetik a kátyúkat a bekötőutakon. Ez a kormány szégyene, amelynek egyetlen üzenete maradt a vidéknek: nem számítotok.

Nem számít, hogy reggelente kátyúkat kell kerülgetni, hogy az autód alját veri az út, hogy a mentő, a tűzoltó, a busz lassan életveszélyes körülmények között egyre lassabban éri el a célját. Eközben a másodrangú polgárokká tett kistelepülésen élők is fizetik a súlyos adókat, a drága üzemanyagot, az egekben lévő útdíjakat, de az alapvető infrastruktúra marad olyan, mintha még mindig a ’80-as években élnénk. Vagy még régebben.

Ízlelgessük csak: milyen kormány az, amely több mint egy évtizeden át nem tudja elérni, hogy 13 kilométernyi utat rendbe tegyenek?

A Mátraballa–Recsk út története nem egy elszigetelt ügy. Ez a történet minden magyar kistelepülésé: ahol a bekötőutat évek óta csak toldozzák-foltozzák, ahol a „felújítás” annyit jelent, hogy két zsák aszfaltot kiszórnak, aztán majd lesz valahogy.De nem lesz.

Mert amíg nincs politikai akarat, amíg nem éri meg a kormánynak, amíg a szavazatok nem ettől függnek (vagyis a teljesítménytől), addig a kátyú marad, az út romlik, az autók törnek, és a vidék süllyed tovább. Ez az ország nem csak a fővárosból és az odavezető autópályákból áll, sőt. Jó lenne, ha a „vidék kormánya” is felismerné ezt.