Nincs kegyelem a pedofil bűnözőknek!

A kiskorúak ellen elkövetett szexuális bűncselekményről beszélni is nehéz. De van, ami mellett nem mehetünk el csendben. Amikor egy ártatlan gyermeket bántalmaznak, az nem csupán törvénysértés – az a legsúlyosabb árulás mindazzal szemben, ami emberi, ami tiszta, ami szent.

Nincs olyan indok, ami enyhítheti a felelősséget. Nincs olyan magyarázat, ami „megérthetővé” teszi a bűnt, ami akár csak részben is mentegeti a pedofil bűnözőt. Egyetlen társadalom sem maradhat közömbös, ha a legkiszolgáltatottabbak testét-lelkét tapossák sárba. Ezért hangzik el egyre határozottabban: a pedofil bűnözőknek nincs helye a társadalomban. Nem elég szigorú büntetéseket kiszabni, nem elég börtönbe zárni. Meg kell akadályozni, hogy valaha újra kárt tehessenek.

A gyógyszeres kezelés, vagyis a köznyelvben „kémiai kasztráció” egy lehetséges eszköz. Nem csodaszer, nem megoldás mindenre, de üzenet: az állam és a társadalom nem tűri el, hogy a bűnös szabadulása után ismét veszélyt jelentsen gyerekekre. Ez nem bosszú, ez védelem. A mi kötelességünk, hogy a gyermekeinket biztonságban tudjuk, hogy a szülők nyugodtan engedhessék el a kicsiket játszani, iskolába menni, táborozni.

Nem lehet azonban csak a megtorlásban gondolkodni. A gyermekvédelem három pilléren kell, hogy álljon:

– megelőzés: felismerni a veszélyt, időben beavatkozni, támogatni a családokat;

– beavatkozás: ha baj van, azonnali és hatékony intézkedés, nem elhúzódó procedúrák;

– áldozatvédelem: a gyermekek és családjaik nincsenek egyedül, valódi lelki és jogi segítséget kapnak.

Mert aki egyszer áldozattá válik, annak az élete örökre megváltozik. Rajtunk múlik, hogy a seb gyógyul-e, vagy nyitva marad. Ehhez meg kell erősíteni a gyermekvédelmi, szociális rendszert – erkölcsi és anyagi elismerésre, megbecsülésre van szüksége. Ki kell mondanunk határozottan, kétely nélkül: a pedofil bűnözőknek nincs helye köztünk. A törvénynek a legszigorúbb eszközöket kell alkalmaznia. A társadalomnak ki kell állnia a gyermekek mellett, a bűnöst ki kell hajítani a társadalomból. Örökre.

A politika nem hallgathat, nem mismásolhat – a gyermekek védelme nem pártpolitikai kérdés, hanem az emberiesség alapja. A Jobbik 2010-ben, 2016-ban és 2020-ban is ilyen jellegű előterjesztést vitt a parlament elé. Csak remélni tudjuk, hogy a kormánypártok ezúttal felismerik a probléma súlyát, és lépni is fognak, ezúttal pedig nem csak egy kommunikációs propaganda-hadjáratnak vagyunk tanúi.

A gyerekek a legnagyobb kincsünk. Őket védeni nem jog, hanem kötelesség.