Száz csatornát, ezeret!

Száz csatornát, ezeret!

Történelmi aszály után történelmi árvíz. Környezetünk elképesztő ütemben változik, amihez sürgősen alkalmazkodnunk kell, ahogyan tették azt őseink is. Mást nem is tehetünk.Semmi sem jellemzi jobban a környezet átalakulását, mint a két nagy folyónk állapota: miközben a Dunán a 2013-ashoz hasonló nagy árhullámmal küzdünk, a Tiszán alig emelkedett a vízszint, épphogy csak csörgedezik a legmagyarabb folyónk.

Eközben a 14 éve hatalmon lévő kormányzat semmit nem tett a vízmegtartásért, a tározók, csatornák átgondolt és tervszerű kialakításáért, a környezeti változásokhoz jobban igazodó mezőgazdasági tevékenységek és szántóföldi kultúrák elterjesztéséért, a víz mint a XXI. század legnagyobb erőforrásának megvédéséért.

Ahogyan a dalban írta a Kossuth-díjas művész: „Ami befolyik, az rögtön kifolyik”

Sajnos. Pedig itt van a lehetőség, most mutatja meg a természet, hogy milyen is lesz a következő pár évtizedünk.

Több hónapos aszály, kiégett búza és kukorica, elpusztult vad- és haszonállomány, szomjazó erdők, majd történelmi méretű viharok és óriásárvizek.

Eközben itt van a pofonegyszerű megoldás: meg kell tartanunk a vizet, lassítanunk kell a folyóinkat, fejlett, sűrű és jól működő csatornarendszert kell kiépíteni és működtetni, az árvizeket pedig hasznosítanunk kell, nem pedig megszabadulni a víztől.

De a környezeti változás messze nemcsak a vízről szól: érinti az életminőségünket, a lakóhelyünket, a városainkat, a közlekedést, az egészségünket. A politikának, de legfőképpen a kormánynak kész válaszokkal kéne rendelkeznie a változó éghajlat okozta sokkra, vagyis végső soron, a magyar nemzet környezeti alkalmazkodásában az élen kellene járnia.

Mi azért dolgozunk, hogy a kormány végre felismerje, ez most az egyik legfontosabb feladat.