Megállíthatatlanul robogunk az elsivatagosodás felé

„Jelen birtoklevél ünnepélyesen tanúsítja a birtokszerző azon jogát, hogy a nemzet által adott ingatlant háborítatlanul birtokolja. Köteles azon a maga és az egész nemzet felemelkedését szolgáló módon gazdálkodni és a rendeletekben előírt feltételeket betartani.” Családom féltve őrzött hagyatékából, az 1945 nyarán kiállított birtoklevélből idéztem. A véres háború, szenvedés és nélkülözés után egy új kezdet lehetősége volt, de egyben felelősség is. Elődeink ugyanis előrelátóak voltak, és biztosították, hogy földet csak az kaphatott, aki meg is műveli.

A haza érdeke ugyanis az, hogy jó gazdái legyünk a magyar földnek. Legyen az termőföld, legelő, erdőgazdálkodás, vagy legyenek azok a vizeink, a levegőnk. Nem kertelek: iszonyatos bajban vagyunk. Az elsivatagosodó Alföldön a termőföldet felkapja a szél, a vizes legelőket felszántják vagy akkugyárat telepítenek a helyükre, az erdeinket tarra vágják, hogy „biomasszaként” tüzeljék el az erőműveikben, a vizeinket senki sem tartja vissza, megállíthatatlanul robogunk az elsivatagosodás felé.

A nagybirtokok visszatértek, velük együtt pedig új bárókat, grófokat kaptunk. Csak nem olyanokat, mint régen. A nagybirtokok visszatértek, csak sajnos nem az olyan, a magyar közért, jólétért, művelődésért, oktatásért, a magyar boldogulásért tenni vágyó családok révén, mint a Széchenyik, Telekyk, Bethlenek, Esterházyk, hanem Csányik, Tiborczok, Mészárosok képében. Silány utánzatok, sokszor egyértelmű strómanok, semmi több. Olyan semmirekellő, soha jól nem lakó kisgömböcök, akiket csupán a vagyon gyarapítása éltet, az ezzel járó felelősség már tökéletesen hidegen hagy. Vagy egyszerűen nem is értik.

Pedig ekkora vagyonnal (ha már az adóforintjainkból megteremtette nekik az állam) óriási lehetőségük lenne a nemzet felemelésére. Nem tették, nem teszik és nem is fogják. Pedig lehetne máshogy.

A magyar termőföld védelmére, a mezőgazdaság hasznára, a magyar emberek javára és a magyar gazdaság erősítésére alapozó földművelés, állattenyésztés, illetve víz- és erdőgazdálkodás az egyetlen, ami biztosítja a jövőt. Ez pedig csak önellátó, kis- és közepes gazdaságokra épülő mezőgazdaság révén, a helyben élő birtokosok által érhető el. Mert a mai, hirtelen felkapaszkodott nagybirtokosokat nem érdekli a magyar jövő: nem érdekli az elsivatagosodás, a vizeink, a termőföld eltűnése, az erdeink tarra vágása, vagy éppen a fenntartható és minőségi állattartás megléte. Egyetlen cél van: a minél nagyobb profit kiaknázása, ha ennek pedig a jövőnk felélése az ár, hát legyen.

"Köteles azon a maga és az egész nemzet felemelkedését szolgáló módon gazdálkodni és a rendeletekben előírt feltételeket betartani” – írták eleink 80 éve.

Itt az ideje, hogy olyan embereket válasszunk meg az ország élére, akik ezt szívügyüknek tekintik.